Budapest Régiségei 36. (2002) – In memoriam Rózsa Kalicz-Schreiber (1929-2001)
Szathmári Ildikó: Neue Angaben über die Funde der Vatya-Kultur in der Umgebung von Szigetszentmiklós = Újabb adatok a Vatya kultúra Szigetszentmiklós környéki leleteiről 235-246
ILDIKÓ SZATHMÁM UJABB ADATOK A VATYA KULTÚRA SZIGETSZENTMIKLOS KÖRNYÉKI LELETEIRŐL A Magyar Nemzeti Múzeum őskori gyűjteményében több olyan bronzkori tárgy található, melyek lelőhelyeként a Csepel-sziget északi részén fekvő Szigetszentmiklós és annak környéke szerepel. Ezeknek a régi leleteknek a jó része vásárlás útján, illetve ajándékként jutott a múzeumba, így a lelőhelyük azonosításával, a leletek összetartozásával kapcsolatban még akkor is gyakran merülnek fel kétségek, ha a leltárkönyvi bejegyzésben történik utalás a megtalálás körülményeire. A forrásértékkel bíró, értékelhető kora bronzkori leletek egy töredékét Bóna István és Kalicz-Schreiber Rózsa már korábban publikálta. A középső bronzkori Vatya kultúra néhány leletét az alábbiakban teszem közzé. A Magyar Nemzeti Múzeumba bekerült többi Szigetszentmiklós környéki közöletlen lelet (főleg edénytöredék) már csak topográfiai információval szolgál, de előkerülési helyük pontosításával hozzájárulnak az egyes bronzkori kultúrák elterjedési területeinek tisztázásához (1 kép). Bizonytalan körülmények között, de egyszerre kerültek be a Magyar Nemzeti Múzeumba azok a bronzkori leletek, melyek „Szigetszentmiklós határából" lelőhely megjelöléssel szerepelnek a leltárkönyvben. Az, hogy feltehetően sírleletekről van szó, azt a tárgyak mellett talált emberi hamvakon kívül a bronzleletek mennyisége és sokfélesége is valószínűsítette. Mind az edényt (2. kép 1), mind a bronztárgyakat (2. kép 2-18; 3. kép; 4. kép 1-10.) megvizsgálva, arra a következtetésre jutottunk, hogy azok a kora bronzkor végi, középső bronzkor eleji időszakkal, pontosabban a Vatya kultúra idősebb periódusának emlékanyagával egyezik meg. A tárgyalt térségből ez ideig egyetlen olyan bronzkori temetőt ismerünk, mely nagyjából ezt az időszakot öleli fel, a Szigetszentmiklós északi határának (Felsőtag dűlő) közelében fekvő, 111 sírós temetőt, melyet Kalicz-Schreiber Rózsa 1962-1963-ban tárt fel. A bemutatott leletek hasonló párhuzamainak szinte mindegyike megtalálható a Felsőtagon feltárt Vatya sírokban! A legkorábbinak a kisbögre tűnik (2. kép 1), megközelítőleg megegyező példányai - ha ritkábban is -, de feltűnnek már a késő Nagyrév időszakban. Ez a bögre típus a korai Vatya fazekasság kedvelt formája, később, a Vatya I. fázis végétől fokozatosan eltűnik, és helyét a szélesebb szájú, alacsonyan ülő jellegzetes Vatya bögre foglalja el. Egy ilyen bögre került be az 1930-as években a múzeumba a Csepel-sziget nyugati (Wekerle telep) partjáról (4. kép 11). A bronzleletek közül a szív alakú csüngő (3. kép 4), a lapát fejű tű (3. kép 1) jellegzetesen Vatya produktumok, annak ellenére, hogy az előbbi már a Kisapostag kultúrában is jelen van. Nagyjából a Vatya kultúra II. periódusának elején terjednek el a közép-európai eredetű nyakperecekkel együtt. A leletek között a bronztőr (4. kép 1) tűnik a legfiatalabbnak, a legjobb párhuzamait a Vatya kultúra II. periódusához köthető leletek között találjuk meg. Az elmondottak alapján úgy vélem, hogy a nagy valószínűséggel Szigetszentmiklós-Felsőtagról bekerült leletek a temető több (talán két) sírjából származnak. Míg a bögre és néhány általános ékszer (bronz spirálgyöngy pödrött végű lemezek egy része, csonttű) egy átmeneti, vagy egy egészen korai Vatya sírból, addig a lapát fejű tű, bronztőr egy fiatalabb, Vatya II. időszakhoz köthető temetkezésből származhatnak. A szigetszentmiklósi bronzkori temető, mely az ásató, Kalicz-Schreiber Rózsa szerint - más nagy Vatya temetőkhöz hasonlóan - akár több száz sírós is lehetett, a korai bronzkor késői időszakától kezdve (Nagyrév kultúra, kuksi fázis) a középső bronzkor I. periódusának végéig (Vatya II. fázis) volt használatban. Az, hogy a hozzá tartozó telep (telepek) merre lehettek, annak kiderítése a jövő kutatási feladata lesz. 242
