Budapest Régiségei 36. (2002) – In memoriam Rózsa Kalicz-Schreiber (1929-2001)

Aspes, Alessandra - Fasani, Leone - Visentini, Paola: The late neolithic and the early metal age in Northern Italy = Észak-Itália a késői neolitikumban és a korai fémkorban 175-190

ALESSANDRA ASPES - LEONE FASANI - PAOLA VISENTINI ESZAK ITALIA A KESOI NEOLITIKUMBAN ES A KORAI FEMKORBAN A neolitikum vége A szerzők Észak-Itália késő neolitikumának azzal a szakaszával foglalkoznak, amely az 5. évezred közepe és 3. évezred második felét töltötte ki. Általánosságban erre a periódusra jellemző a Szögletes szájú edények kultúrájának a lassú szétválása, a nyugati hatások megjelenése és az új fázis kapcsolódása a metallurgiához. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján a szögletes szájú edények harmadik stílusát jellemzi az edényeken a benyomkodások dekorativ rendszere, a bekarcolások, és a pengeipar (1. kép), amely Kr. e. 4400 és 4360 között egy kisebb területen található. Ezt körbeveszi a spiral-meander stílus (a szögletes szájú edények második stílusa), amely magába foglalja Ny-Friulit, a Trento-vidéket, Ny-Venetot és D-Lombardiát. Ebben az időszakban megfigyelhető a kapcsolatok fokozódása a transzalpi világgal, különösen a Rössen kultúrával, az Appennini-félszigeten pedig főleg a Ripoli kultúra végső fázisával. A kapcsolatokat az importon kívül a helyi utánzatok is bizonyítják. Hasonló folyamat ismerhető fel É-Itália más területein is. Az 5. évezred utolsó századaiban dél-franciaországi Chassey korai terjeszkedését Ny-Liguriában a spiralmeander stíus helyi változata képviseli. Ezt a mozgást Arène Candide egy radiocarbon adata a Kr.e. 4250-4140 közé keltezi. Chassey leleteket találtak Piemontban, Lombardiában és Emiliában (2. kép). Kivételes struktúrákat találtak. A Trebbia folyó alluviális teraszán néhány kunyhó alapjait, feltehetően paliszád nyomokat, kutakat és kemence-gödröket találtak (3. kép). Chassey kultúrát figyeltek meg Lombardia elő-alpi területein, ahol ez részt vett a Lagozza kultúra kialakításában. Ezt a viszonyt stratigráfiailag Isolino di Varese-ben figyelték meg, ahol Lagozza rétegek alatt (Protolagozza idő) a Chassey elemek jellemzők, mint a sok tagú alagútfülek. A Lagozza jelenségek kelet felé terjedve kölcsönösen keveredtek a Szögletes szájú edények harmadik típusával. Ezen folyamat határain belül Bergamo és Brescia területe az észak-alpi hatás részben eltérő jellegét mutatja, amely az epi-Rössen áramlást eredményezte. Réztárgyak először a Szögletes szájú edények kultúrája karcolt és benyomkodott stílusával együtt jelennek meg. Ezek valószínűleg importtárgyak, mert nincs bizonyíték helyi fémöntésre. A késő neolitikumra jellemző a neolitikus hagyományok továbbélése és a metallurgiával kapcsolatos előjelek feltűnése. Keleten, Friuli, Veneto és Trento-Adige területén a Lagozza és a szögletes szájú edények kultúrája és az észak-alpi hagyományok gyengülése mutatható ki. A több helyen nyert stratigráfiai adatok szerint jellemzők a 4. képen bemutatott edények. Ez a periódus a 14

C alapján a 3580-3520 BC közé keltezhető. A korai fémkor A III. évezred jó részét foglalja el az a periódus, amely megfelel a az u.n. eneolitikumnak vagy kalkolitikumnak. Ebből az időből igen kevés abszolútkronológiai adatunk van. A „Similaun" ember felfedezése 1999-ben, lendületet adott e korszak kutatásának. Néhány évtizeddel ezelőttig az észak - itáliai eneolitikum legjelentősebb f áciesét a Remedello temető jelentette. Ebből a kb. 200 sírós komplexumból mára alig a fele van meg. Legjellegzetesebb leletei ennek a komplexumnak a nagy kova tőrök, rézbalták, réztőrök és réznyílhegyek (Ez a Remedellian). Ebben a komplexumban több tradíció elemei, túlnyomórészt nyugati elemek találhatók, jellegzetes a metope-áru. Néhány kutató ezt a dél-francia Fontbouisse kultúrával kapcsolja (5. kép). A nyugati elemek megjelennek egész ÉItáliában, egészen Venetoig (6. kép). Az eneolitikum egy dinamikus időszakot képvisel a Spilambertoban feltárt temetővel és néhány más lelőhellyel együtt NY-Emiliában. Egyfülű korsók, különösen a Gaudo és Rinaldone lépcsőmintája a tirreni vidék kapcsolatát jelzik. Az ilyen edények az adriai partvidéken jutottak északra (7. kép). A Remedello és Spilamberto közös elemei a nyílhegyek, réztőrök. Ezeknek azonban szélesebb körű az elterjedésük, mint a Pó-völgye. Jelentősek a különbségek a két temető között. Remedelloban a tőr és nyílhegy soha nem fordul elő kerámiával együtt, a másikkal ellentétben, ahol a rézbalta nincs meg, holott a Remedelloban az gyakori. A Garda-tó melletti rituális komplexum másodlagos kollektív temetkezésekkel a Remedello környezethez kapcsolódik. Az edények között megtalálható a metopés dísz és a „fehér" áru. Észak-Itáliában elterjedt barlangi vagy sziklaüregi temetkezések az eneolitikus horrzothoz kapcsolódnak. Ezek kulturális meghatározása inkább a réztárgyak alapján lehetséges. A „fehér áru" jelenséget L. Barfield ismerte fel a Monte Cavallon, ismét dokumentálva az eneolitikum dinanizmusát Észak-Itáliában. A kerámiát jellemzi az egyszerű forma és inkább a durva árut soványitják mészkővel, a peremeket benyomkodással díszítik. Kontaktus az alpi vidékkel, különösképpen a svájci Horgen kultúrával figyelhető meg. Stratigráfiája a Lagozza és a harangedények között állapítható meg (9. kép). A „fehér áru" Veneto, Lombardia ás Piémont együtteseiben fordul elő. A Pó-sikságon nem világos a helyzete különösen a metopés együttesekkel, holott a Monte Covolon ez a stilus metopés edényeket díszít. Bár a harangedények elterjedése igen kiterjedt Éitáliában, kevés kivételtől eltekintve, nem világos a kulturális jellege, fejlődése és viszonya az alpesi területekhez, valamint a Pó-medencéhez. Sokáig a 182