Budapest Régiségei 36. (2002) – In memoriam Rózsa Kalicz-Schreiber (1929-2001)

Ruttkay, Elisabeth: Das endneolithische Hügelgrab von Neusidel am See, Burgenland : zweite Vorlage, Teil 1., Die Fazies Neusiedl = Egy későneolitikus halomsír Nezsiderből (Neusidel am See, Burgenland) 145-170

DAS ENDNEOLITHISCHE HÜGELGRAB VON NEUSIEDL AM SEE, BURGENLAND EGY KÉSŐNEOLITIKUS HALOMSÍR NEZSIDERBÓL (NEUSIEDL AM SEE-BURGENLAND) A második világháború idején (1943) a nezsideri Kál­váriahegyen (Remetehegyen) (Neusiedl am See-Kal­varienberg/Einsiedlerberg, VB Neusiedl am See, Bgld.) egy légvédelmi állás építésének előkészítése so­rán a katonák egy addig ismeretlen őskori objektum­ba egy 9-10 m hosszú, 2 m széles árkot ástak. A ha­lomtetőn ezt kiszélesítették egy cilindrikus gödörré, amelynek átmérője 3,60 m volt. Ebből egy terméskő­ből épített összefüggő kőtakaró, ez alatt sírok, kerá­miaedények és két kis arany karika került elő, nyilván­valóan őskori leletek: az esetről értesítés érkezett az eisenstadti múzeumba. Rövidre rá a múzeum egy megbízottja (Adalbert Riedl) a lelőhelyre utazván részletes beszámolót készített a lelőkörülményekről és begyűjtötte a leleteket. Ez a beszámoló közvetlenül kapcsolódik a katonák, helyesebben vezetőjük, Deeg főhadnagy (civilben tanító Augsburgban) a munkála­tok közben nyert tapasztalataihoz. Riedl kéziratos be­számolóját, amely valószínűleg a helyszínen készült, a múzeum (Burgenländisches Landesmuseum Eisen­stadt) adattárában őrzik. Ezt az okmányt teljes terje­delmében, elírásokkal, hibákkal, javítások nélkül (de megjegyzésekkel kísérve) közöljük és illusztráljuk (2. kép). A háború után Richard Pittioni hamarosan be­mutatta a nezsideri leletet (PITTIONI 1947). A kö­vetkező évben Herbert Mitscha-Märheim hitelesítő ásatást végzett a Kálváriahegyen, az erről készült do­kumentáció itt kerül először sajtó alá (3. kép). A Nezsider-Kálváriahegy-i őskori objektum egy közepes nagyságú földhalom, átmérője 18 m, magas­sága kb. 2 m. Katonai építekezések a második világ­háború során két sírt bolygattak meg benne. Centráli­sán, a halom feltöltésének legalján (180-190 cm mély­ségben), de nem az anyaföldbe bemélyítve, feküdt a hátán anatómiai rendben, Ny-K tájolásban, egy köze­pes megtartású váz (sír 1, centrális sír, primérsír). 40 centiméterrel magasabb szintről származik egy, a már az őskorban bolygatott, második sír (2. sír). Az em­bercsontokból vett próbák aktuális tanúsága szerint ( 14 C vizsgálatok) a két sír nem egyidős. A centrális sír halottja a Krisztus előtti 3. évezred második negyedé­ben élt, a bolygatott sír (gyermek) nála ezer évvel ké­sőbbi (vö. Stadler Peter írása cikkünk után). Ezeket az adatokat sem Pittioni (1947) sem Bóna (1965) még nem ismerte. Az aktuális embertani vizsgálatok megállapí­tása szerint (Maria Teschler-Nicola írása kéziratban) a centrális sír halottja egy felnőtt, inkább idősebb férfi volt. Korábban nem készült embertani vizsgálat, Pit­tioni a sírmellékletek alapján női sírnak tekintette a központi sírt, Bónánál fiatal nő a halomsír halottja. Pittioni alappublikációja szerint a nezsideri halom­sír a nordikus orientációjú későneolithikumba tarto­zik, egy a bádeni kultúrát közvetlenül megelőző idő­szakba. Ehhez az időbeli besoroláshoz Pittioni még legutóbbi, az osztrák őskort összefoglaló kétkötetes nagy munkájában is hű maradt (Protobaden) (PITTIONI 1980). Amikor Bóna István a múlt század 60-as évei­nek közepén a déli kapcsolatokat igazoló somogyvári csoportot felismerte, a nezsideri halomsírt ehhez a csoporthoz osztotta be, sokkal fiatalabbnak tekintve, mint korábban Pittioni. A magyarországi bronzkort összefoglaló legutóbbi értekezésében Bóna, a korábbi írásaihoz viszonyítva határozottabban, Somogyvárt a dunántúli korabronzkor II (postvucedol) periódusá­ban tárgyalja mint valóban domináló jelenséget (BÓNA 1992). Munkánkban arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ma a két korábbi időbeli ajánlat között kell a nezsideri halomsír idejét meghatározni: ez pedig a fej­lettebb vucedoli kultúra. Az egyik korsó a központi sír leletei közül (4. la-lc kép) fontos adatokat szolgál­tat ehhez. Díszítése („Furchenstich", fehér inkrusztá­ció) jó párhuzamokat idéz a vucedoli kultúra azon idő­szakából, amelyet a belsődíszes talpas tálak jelenléte jellemez. Ez Magyarországon „Vucedol-Zók" Ecsedy István után, az osztrák kutatás ezt az időszakot Ing­rid Burger meghatározása szerint „Vucedol Íl/Ig I"-nek, Milutin Garasanin „klasszikus Vucedol"-nak nevezi Vucedolra és Sarvasra vonatkoztatva, itt a Vucedoli kultúra fejletteb, második fázisa, (korábban Pittioninál „Laibach-Vucedol-Gruppe"). A nezsideri korsón a rombuszminta a sarkokon kis háromszögek­kel, annak elhelyezési módja (mintaszalag szerűen kö­rülfutva, de lazán elszórva) az edényen és a szalagfü­let díszítő rombuszsor megfelelői ismételten fellelhe­tők a vucedoli telepek kerámiáján (pl. 5. kép). Ez az edény volt az alapja a sír időbeli meghatározásának, melyet a többi edénymelléklet nem befolyásolt (a 14 C adatok azonban, a vázból nyert próbák, nem várt egyértelműséggel támasztották alá a régészeti mód­szerekkel nyert időmeghatározást: 2760 és 2660 BC cal. közé eső értékekkel) (vö. Stadler írása cikkünk után). Ez a kerámiaegyüttes, a centrális sír edénymel­lékletei és egyértelmű analógiáik, hozzá csatolva a ve­lük egyidős vucedoli talpas tálakat (Laibach és Sarvas tipus) Észak- és Közép-Burgenland és a Rábaköz te­rületén, alkotják a Facies Neusiedl-t (6. kép). Facies Neusiedl horizontot képez: Neusiedl - Vucedol Il/Ig I (Vucedol-Zók) - Jevisovice/Mödling-Zöbing. Facies Neusiedl nem északról, nem is délről érke­zett hozzánk, hanem itt keletkezett helyben a fent em­lített horizontban résztvevő szomszédok belső moz­gásainak eredményeként. A nezsideri korsók alapve­tő vonásainak megfelelői a közvetlenül szomszédos alsó-ausztriai Jevisovice/Mödling-Zöbing magaslati telepeiről (Mödling-Hirschkogel; Wien 13-Gemeinde­161

Next

/
Thumbnails
Contents