Budapest Régiségei 35/2. (2002)

TANULMÁNYOK - Szebeni Andrea - Végh András: A budavári volt helyőrségi templom 427-457

A BUDAVÁRI VOLT HELYŐRSÉGI TEMPLOM tészettörténeti Tanszékén korábban megtervezett középkori romkertet, a műemlékegyüttes további fenntartását pedig vállalkozók bevonásával oldják meg. Ennek megfelelően a tornyot és az ekkor egyszerűen pincének nevezett, egykori kriptát 1984-ben a Karcsai Dózsa Mgtsz. Kereskedelmi és Vállalkozási Irodájának kívánták átadni, amely a pincében „hangulatos borozót", a toronyban - a húsz évvel korábbi Csemege tervekkel egyezően - kávézót, souvenir boltot, pénzváltóhelyet, kilátóhelyet üzemeltetett volna.™ A terv az OMvH ellenállásán bukott meg, amely a „szentély alatti kocsma-borozót" eleve nem fogadta el és a torony belsejének erőteljes átalakításához sem járult hozzá. A templom területének rendezéséhez viszont végre sikerült anyagi forrásokat biztosítani, bár a romkert az eredeti terveknek megfelelően nem épült ki teljesen. 1985-ben a BTM Kiscelli pinceraktárába szállították a toronyaljban és a romterületen tárolt f aragványokat, a kripta kőtárrá alakítása ezzel meghiúsult. A szabaddá vált területen eltemették a barokk alapfalakat, viszont mintegy egy méterrel felmagasították, az eredeti járószint fölé emelték a gótikus templom alapfalait. A belsőben díszkőburkolat készült, amelyen jelezték az első templom körvonalait is. A szentély záródáson eredeti faragványokat is felhasználva gótikus ablakrekonstrukciót helyeztek el, a hajó pilléreinek tervezett rekonstrukciója azonban már nem készült el.

151 A helyreállításhoz kiválasztott eredeti oszloplábazat és dob elemek ma is a templom belsejében, rendezetlenül hevernek.

152 A Karcsai Mgtsz, meghiúsult tervei után a vállalkozói hasznosítás eszméje továbbélt. A torony kezelési jogát az IKV-tól a Generalart kapta meg, amely azután részben jogutódjának, az Arutnion-nak, részben a külföldi tulajdonú Duna-Majna Építési és Kereskedelmi Kft.-nak adta tovább azt. 1986-ban a DM Kft. terveket készített, amely szerint az oldalkápolnákban arany-ezüst ékszert, valamint ásványokat és féldrágaköveket árusító üzleteket helyeztek volna el. 1987-ben meg is kezdődtek a kivitelezési munkák, ám az engedélyezett tervektől eltérő módon folytak, sőt a műemlékvédelmi hatóság tiltása ellenére be is fejeződtek. A két oldalkápolna új krómacél-üveg ajtókat kapott, újra építették az előcsarnokból levezető lépcsőt, a padlókat új díszkőburkolattal látták el, az oldalkápolnákban új álmennyezet, fa lambéria és a falak mentén a padlóba sülylyesztett világítás készült, felújították az elektromos hálózatot és hőtárolós kályhákat helyeztek eL A Budapesti Műemlékfelügyelőség ellenállását azonban a szakszerűt50 Fővárosi Levéltár, Budapesti Műemlékifelügyelet iratanyaga. XXXII. 306. 187.doboz. Közben a BTM-mel is tárgyaltak újra kiállítás létesítéséről. 51 Az ablakrekonstrukció eredetileg a BME Építészettörténeti Tanszékén készült, de a kivitelező Antikart restaurátora nagymértékben áttervezte a mérműrácsot. A megvalósult építmény szerinte is csak „elsősorban elvi rekonstrukció". 52 Egy az ablakrekonstrukcióból kimaradt műkőelemmel együtt. len restaurálás váltotta ki. A belső terek falait a téli időszakban nagynyomású vízsugárral tisztították meg, majd műanyag alapú festékkel kifestették. Ennek eredménye az egy éven belül lepergő festés lett.

153 A gótikus ajtókat a keresztelőkutat szakszerűtlenül restaurálták. Az üzlet megnyílt, ám valószínűleg a csekély érdeklődés miatt hamarosan bezárt. A torony azóta zárva tart, ma a Budavári Önkormányzat üzemelteti, csupán előre bejelentett csoportok részére látogatható. A 90-es évek közepén harangjátékot helyeztek el a torony első emeletén, A kriptát és a kapcsolódó pincét rövid időre panoptikumnak használták, de ez hamarosan bezárta kapuit. BEFEJEZÉS - ELKÉPZELÉSEK A JÖVŐRŐL A templom múltjának és építéstörténetének felvázolását a jelenkort elérve lezártuk, ezzel f ekdatunkat teljesítettük. A hétszázötven éves történetet áttekintve azonban szeretnénk megfogalmazni néhány gondolatot, amely a jövőről, az esetleges újraépítésről és helyreállításról szól. Úgy tűnik, hogy a templom felépítése az egyetlen járható út, ha hosszútávon szeretnénk rendezni a meglévő emlékek sorsát. Az elmúlt ötven év tapasztalata ezt bizonyítja, hiszen ezidő alatt a változó politikai és gazdasági rendszerek egyike sem volt képes megfelelő és működőképes funkciót találni a magára maradt templomtoronynak és környezetének. A torony múzeumi működtetését anyagi eszközök hiányában egy kulturális intézmény sem tudta tartósan felvállalni, felújítására pedig nem is gondolhatott. A vállalkozói elképzelések (bolt, presszó stb.) rendre elbuktak a műemléki környezetben megvalósíthatatlan igények és a csekély látogatottság miatt. Csak azon lehet csodálkozni, hogy kilátóhelyként sem tudta senki üzemeltetni a tornyot, hiszen a látvány valóban egyedülálló, a turisták pedig szeretnek minden körpanorámát nyújtó helyszínre felmászni, és a működtetés sem igényelt volna nagy költségeket. Ma már nem halogatható a torony újabb felújítása. A felső szinteken látható gipszpecsétek repedései statikai problémákat jeleznek, az ablakok külső tagozatai sok helyütt elmállottak. A romkert meglehetősen igénytelenül tárja ma elénk a gótikus templom alaprajzát, a felfagyások miatt a ma tizenöt éves helyreállítás már sok helyen javításra szorul. A templombelsőt kutyasétáltatásra, BMX bicikli pályának és iskolások délutáni játszóhelyének használják, az erre járó, egyébként számos turista számára a falakat értelmező, a helyszínt megmagyarázó tábla nincs elhelyezve. A torony Uri utcai oldalán csak az 1866-ból származó, többnyire teljesen téves információkat közlő felirat, illetve az igencsak szűkszavú műemlék tábla olvasható, Ez a festés borítja ma a falakat. Ld. a szakértői véleményt a belső falszerkezetek állapotáról. Orcsik Éva, Várfalvi János, Kakasy László 1988. Fővárosi Levéltár, Budapesti Műemlékifelügyelet iratanyaga. XXXII. 306. 186.doboz. 443