Budapest Régiségei 35/2. (2002)

TANULMÁNYOK - Szebeni Andrea - Végh András: A budavári volt helyőrségi templom 427-457

A BUDAVÁRI VOLT HELYŐRSÉGI TEMPLOM bontották, majd ennek a helyén emelték az új szentélyt. Ennek szélessége a korábbi hajó szélességével, hossza pedig annak hosszával egyezett meg. A szentélyt kívül­ről támpillérek, belülről körtetagozatokból képzett fal­pillérek tagolták, a falpilléreket púposhátú levelekkel díszített fejezetek zárták, amelyek feltehetően bordás keresztboltozatot tartottak. Ma már megállapíthatatlan, hogy a szentély mely oldalain nyíltak a pillérközökben a nyúlánk, háromosztatú mérműves ablakok. 28 Az épít­kezést az új hajó emelésével folytatták, amely első épí­tési periódusában a régi hajó nyugati homlokzata, és az ott található torony befoglalásával készült. Ezáltal há­romhajós, négy boltszakaszra tagolódó teret alakítottak ki egyenes mellékszentély záródásokkal. Mivel az új szentély a régi hajó szélességével egyezett, a régi temp­lom hajójának hosszanti falai sávalapul szolgálhattak az új pillérek alapozásához. Az új hajó szélességét viszont a régi kétszeresére mérték ki, így az új templomban a főhajó szélessége kétszer akkora lett, mint az oldalhajó­ké. Az új építkezés tehát igen tudatosan használta fel a régi templom adottságait egy egységes terv keretében. A hajó feltehetően bazilikális szerkezetnek épült, hi­szen a torony falán megfigyelhető bazilikális elrende­zést mutató lenyomat ugyan a hajó későbbi bővítésé­nek illeszkedését őrizte meg, de szinte bizonyos, hogy a további két boltszakasz felépültekor nem változtattak a korábbi szerkezeten. Egyébként a látképi ábrázolások is (különösen a Zimmermann-féle metszet) bazilikát mutatnak. A hajó belsejét sima törzsű oszlopok tagol­ták, amelyek keskeny fejezet felett a főhajót és mellék­hajókat elválasztó árkádíveket hordtak. A mellékhajók­ban nem voltak belső falpillérek, a boltozatok leveles díszítésű gyámkövekre támaszkodtak, hasonlóképpen gyámkövek tarthatták a főhajó boltozatát is. A boltozat rendszerét egyelőre nem ismerjük, ahogy az ablakok tí­pusait sem. A látképekből azonban megállapítható, hogy a főhajóban a mellékhajók tetővonala fölött abla­kok sora nyílott az északi oldalon. Természetesen a mellékhajókat is a támpillérközökben nyíló ablakok vi­lágították meg. A gótikus templom fentiekben leírt el­ső formája rendkívül elterjedt, általánosan használt vá­rosi templom típus, Budán hasonló alaprajzú és mére­tű, ám eltérő szerkezetű és valószínűleg gazdagabb ki­dolgozású épület volt a királyi vár előtt álló kisebb Szűz Mária, másnéven Szt. Zsigmond templom. A szentély belső faltagolásának rokon emléke a domonkos temp­lom gótikus szentélyében látható. A gótikus épület épí­tését az eddig megismert részletformák alapján a 14. század második felére keltezi a szakirodalom. Ennek pontosítása a teljes kőfaragvány anyag feldolgozása után végezhető el. 28 A déli oldal lenne a bevilágítás miatt az alkalmasabb, de ezen az oldalon beépítéssel is lehet számolni, míg a szentély északi olda­la szabad térségre, a Szombatpiacra nézett. Az építkezés a 15. század közepén folytatódott. Ek­kor két újabb boltszakasszal toldották meg a hajót, és a nyugati homlokzat előtt felépült a templom tenge­lyébe állított, ma is meglévő torony előcsarnokkal, két­oldalt kápolnákkal. A torony alsó három szintje négy­zetes alaprajzú, sarkait nagyméretű, az oldalakra me­rőleges támpillérek támasztják. A felső két szint nyolcszögletes, minden irányba egykor mérműves ab­lakok nyíltak oldalain. A torony egykori süvege mára teljesen elpusztult, de a korabeli látképek egységes ta­núsága szerint formája magas, csúcsos, feltehetően homorú oldallapokból álló nyolcszögű gúla volt. A to­rony szintjeire az északi oldal nyugati támpillére mel­lé épített csigalépcsőtorony vezetett, amely felért egé­szen a koronázó párkányig és önálló, ugyancsak csú­csos sisak fedte. A felső, nyolcszögletes részen voltak elhelyezve a harangok, ezért itt a belsőben a szinteket fa ácsolatúkból készítették. A négyzetes részen a má­sodik emeleten is mind a négy irányba nyílnak abla­kok, amelyek közül az egykori templomtér felőlinek a könyöklőpárkánya a többinél jóval magasabban talál­ható a csatlakozó tetőzet gerincmagassága miatt. Az első emelet egykor feltehetően csillagboltozattal volt fedve, amelynek ma már csak falpillérei láthatók. A boltozat teljes magasságáig felérő csúcsíves heveder­rel nyílott egykor a templomtérbe, amelytől csupán mérműdíszes mellvéd választotta el, vagyis a temp­lom kórusaként szolgált. Egyetlen ablaka nyugatra nyílik a homlokzatra, mivel a két oldalkápolna tetőze­te nem tette lehetővé ablak nyitását az oldalfalakon. A földszinten a toronyalján található az épen maradt csil­lagboltozat. Ide a nyugati homlokzaton nyíló, gazda­gon tagozott kapun keresztül léphetünk néhány lép­csőfokot lefelé haladva. A toronyaljból mindkét olda­lon egyformán tagozott ajtók vezetnek az oldalkápol­nákba, az északi oldalon egyszerű tagozatlan szemöl­dökgyámos ajtó vezet a csigalépcsőtoronyba. A to­ronyalj kelet felé a boltozat magasságában hevederív­vel nyitott a templomtér felé. A két oldalkápolna má­sodlagosan épült a torony támpilléreihez, de a hajó bővítéssel egy időben, hiszen a templomtér felőli fala­ik zárják le magát a hajót. 29 Mindkét teret egykor há­lóboltozat fedte, amelynek lenyomatai a torony olda­lán jól láthatók. Érdemes megjegyezni, hogy a tornyon megfigyelhető összes boltozott tér, beleértve a hajó bővítését is, azonos profillal ellátott bordatípussal ké­szült. A jellegzetes toronytípusnak számos párhuza­ma ismert, közeli rokona a Boldogasszony-templom déli tornya, a kassai Szt. Erzsébet templom északi tor­25 A közölt alaprajzon az oldalkápolnánál a felmenő falakat, míg a ha­jó falainál a feltárt alapfalakat láthatjuk. Innen ered a két fal jelentő­sen eltérő vastagsága a rajzon. Eredetileg a hajó falainak vastagsá­ga nagyjából megegyezett a torony oldalkápolnáinak falvastagságá­val, ahogy az a hajófal lenyomatán jól látható a torony oldalán. 431

Next

/
Thumbnails
Contents