Budapest Régiségei 35/2. (2002)

TANULMÁNYOK - Spekner Enikő: Adalékok a budavári István torony névadójának kérdéséhez 403-425

ADALÉKOK A BUDAVÁRI ISTVÁN TORONY NÉVADÓJÁNAK KÉRDÉSÉHEZ ország és Dalmácia nyilvánvalóan rendezetlen irányítását megoldja. A területet ismét saját hatáskörébe vonta, és a báni hivatalt az ottani viszonyokat jól ismerő Lackfi István volt erdélyi vajdára, az itáliai hadjárat fővezérére bízta. Öccsét pedig Erdéllyel kárpótolta.

36 A herceg körösi és liptói ispánját, a már említett Gönyűi Tamást nevezte ki erdélyi vajdának, de aradi ispánnak - a szokástól eltérően - nem őt, hanem a Krassó megyében birtokos Bárkaián nembeli szeri Pósafi Balázst tette meg, aki Lajos király udvari lovagja volt, de előfordult relatorként István udvarában is.

37 Apja egykori csongrádi ispánja és szegedi várnagya, Bátori Bereck fia Miklós szintén a hercegi aulából került a brassói ispáni székbe.

38 István azonban nemcsak az általa kinevezett tisztségviselők révén vette át új territóriuma ügyeit, hanem mindjárt 1351 elején ellátogatott Erdélybe.

39 Rövid, mintegy egy éves erdélyi hercegségének idejéből mindössze három olyan oklevél maradt fenn, mely közvetlenül e területre vonatkozott.

40 Erdélyi hercegként azonban adott ki két privilégiális oklevelet is, az egyikben Lackfi István szlavón-, horvát és dalmát bán részére erősítette meg a Csáktornya és Sztrigó várak adományozásáról szóló királyi és királynéi okleveleket, a másikban saját korábbi, Zala megyei hercegi birtokok adományozását rögzítő szlavón hercegi okle41

1351 március 26. (keltezése hibás, mert István herceg átíró oklevele előbb kelt, mint Erzsébet királyné 1351 március 27-i, átírt oklevele: MOL DL 4153; 1351 július 21 MOL DL 91451. A somogyi konvent 1353. augusztus 3-i átírásában, de a konvent sem tudott eligazodni István herceg változó címei között, mert erdélyi hercegi oklevelét írta át, de felvezetésében szlavón hercegi oklevelének átírásáról szólt. A Megyericsei György mester vezette szlavóniai kancelláriából újabb oklevelek ezután már csak 1353 elejétől kerültek ki, miután István második szlavón hercegsége alatt Zágrábba helyezte át udvarát. 42 Egyoldalú lovas pecsét, melynek átmérője 85 mm, körirata: •+5PGILLUM]. DOMINI. STEPHANI. [DE]I. GRACIA . DVCIS . TRANSSILVANI. DERCSÉNYI 1941126.157; MAROSI 1982.149. No. 50; MAGYARORSZÁGI MŰVÉSZET 1987.123. 217. 376., ABB. 316/5. 43

1351 december 28. „ Stephanus Dei gratia dux terre Scepusiensis et de Sarus MOL DF 228465 (ëtatny Okr.. Arch, v Presove, Eperjes város lt. 26); 1352. január 16. MOL DF 228466 (Őtátny Okr. v Presove, Eperjes város lt. 27); 1352. február 19. MOL DL 60979; 1352. április 24. MOL DL 4276; 1352. május 17. MOL DF 212854 (átátny Okr. Arch, v Bardejove, Bártfa város lt. 174); 1352. augusztus 31 MOL DL 83266; 1352. október 25. MOL DF 285824 (Pécsi Püspökség Lt. Klimó gyűjt. 80); 1352. december 8. MOL DL 83267. Ez idő alatt csak gyűrűs, illetve titkos pecsétjével megerősített mandátumokat adott ki. 44

1352. január 16. MOL DF 228466 (Őtátny Okr. arch, v Presove, Eperjes város lt. 27); CSÁNKI I. 174. 45

1352. február 6. MOL DL 41178; utolsó adat e tisztéről: 1353. január 7. „... magister Johannes vicecomes magistri Nicolai filii Donch in comitatu Sarus per dominum Stephanum ducem pro iudice veiét hitelesítette új pecsétjével. Mindkettő kiállításáról Megyericsei György mester gondoskodott, az ügyekből ítélve valószínűleg szlavóniai kancelláriájában, de megpecsételésüket vélhetően Budán végezték.

41 István erdélyi hercegi pecsétje épen megmaradt.

42 1351 végén azonban megvált erdélyi hercegségétől, s ezt követően honorbirtokai után a Szepes és Sáros föld hercege címet viselte.

43 Udvarbírója, tárnokmestere, ajtónállómestere, egyben szepesi várnagya ekkor Köbli Miklós volt, aki a neve alapján a Borsod megyei Köbliről származhatott feltehetően kisnemesi családból.

44 Sáros megye élére pedig újra Doncsfi Miklós került.

45 Ekkor bukkant fel udvarában relatorként János lapicida, akit a kutatók a budai hercegi rezidenciájának tartott első Anjou-kori palota, azaz az István vár építőjének gondolnak.

46 Noha mára már a művészettörténeti kutatás jóval árnyaltabban fogalmaz János lapicida tevékenységéről, az István herceghez és az udvarhoz már 1352-től köthető szerepét nem igen vitatják. Kissé eltúlzottnak tűnik pedig az egyetlen relatori szerephez kapcsolt kép megrajzolása. A hercegnek az az 1352. január 16-i oklevele, melyben János lapicida relatorként

47 szerepelt Sáros, Eperjes és Szeben városokat védelmezte saját udvarbírója és szepesi várnagya, Köbli Miklós ellen, aki őket bíráskodási szabadságukban korlátozta. Nem igen hihedeputati ..." MOL DL 4326; ENGEL 1996. I. 171 1353. január után udvari lovag: ENGEL 1996. I. 482. II. 64. PÓR 1908. 753-754; HORVÁTH 1935. 36; DERCSÉNYI 1941 53. 90; KUMOROVITZ 1963.118. KUMOROVITZ 1966.12. 24. KUMOROVITZ 1984. 306., 66-67. j; BALOGH 1966. 69; GEREVICH 1966. 276-282. GEREVICH 1973. 251-258. MAROSI 1982. 223. MAGYARORSZÁCI MŰVÉSZET 1987. 94. 174. 391 403. 525; 1352. január 16. MOL DF 228466 (Státny Okr. Arch, v Presove, Eperjes város lt. 27); IVÁNYI 1932. 26-27. No. 57. SZENTPÉTERY 1933. 483; KUMOROVITZ 1963. 118. A relatorok szerepéről: SZENTPÉTERY 1933. 471-490. 1349. november 5-i és az 1350. október 20-i oklevél relatora: Bátori Bereck fia Miklós a későbbi brassói ispán. MOL DL 57326. MOL DF 249099 (Státní Arch, v Brnë, Seilernové, Arch. Révayü a Serényiü 24); 1350. április 7-ié: Becsei Töttös László később István asztalnokmestere. SMICIKLAS XI. 591-592. No. 449; 1350. április 19-ié: Tóth Pál, azonosítatlan, bár lehet, hogy Szécsényi Tamás országbíró familiárisa volt. AO V 368. No. 218. ENGEL 1996. I. 452. II. 246; 1350. április 29-i, augusztus 30-i és október 22-i okleveleké: Gönyűi Tamás körösi és liptói ispán, később István erdélyi vajdája. MOL DL 90347. DL 4165. DF 249099 (Státní Arch, v Brnë, Seilernové, Arch. Révayú a Serényiü 24); 1350. augusztus 12-i és 1352. augusztus 31-ié: szeri Pósafi Balázs aradi ispán és hátszegi várnagy. MOL DF 201775 (Győr-Sopron-Mosón M. Lt. Sopron város lt. DL 141); MOL DL 83266; 1350. augusztus 27-ié: Ostfi Domokos macsói bán fia, János. Nincs tisztsége az udvarban, valószínűleg a Zala megyei ügyben területileg érdekelt. MOL DL 91417; 1351 január 26-ié: Mihály fia István hercegi udvari ifjú és ozalji várnagy később a zágrábi aulának is tagja. MOL DL 409