Budapest Régiségei 35/2. (2002)
TANULMÁNYOK - Spekner Enikő: Adalékok a budavári István torony névadójának kérdéséhez 403-425
ADALÉKOK A BUDAVÁRI ISTVÁN TORONY NÉVADÓJÁNAK KÉRDÉSÉHEZ politikai befolyását mutatják. A helyettesítés alatt hozott rendelkezéseit gyűrűspecsétjével megerősített pátens oklevelekben adta ki, melyek természetesen nem érintettek királyi jogokat. Erre ő maga is utalt, mikor a kölni és Rajna melléki kereskedők védelmében kelt oklevelében apja és I. Lajos intézkedéseinek ismételt jóváhagyását azzal indokolta, nem akarja, hogy királyi bátyja távollétében az országban bármiféle újítás történjen. 24 Mandátumaiban egyrészt Lajos király korábbi meghagyásaira hivatkozva járt el, másrészt káptalanoktól kért vizsgálatot már folyamatban lévő ügyekben, harmadrészt személyek, egyházak védelmére, illetve városok már meglévő kiváltságainak tiszteletben tartására adott utasítást. 25 Természetesen Erzsébet királyné kisebbik fiát szintén támogatta a kormányzásban, és ez idő alatt is hozott írásos intézkedéseket. I. Lajos király távollétében a királyi kancellária itthon maradt része tovább működött, és a király nevében és pecsétje alatt folyamatosan bocsátott ki okleveleket, nemegyszer éppen Erzsébet királyné meghagyása, illetve referálása alapján. 26 István herceg budai gyűrűspecsétes kancelláriája élén a morvaországi származású Brünni Péter udvari káplán állt a királyi kancelláriát utánzó, de egy korábbi állapotnak megfelelő comes capelle et secretarius cancellarius címmel (a királyi kápolnaispán ugyanis ekkor már a kiIstván herceg 1350. július 29-én kiadott oklevele szerint Erzsébet királyné egy pert a király Budára történő visszaérkezésének tizenötödik napjára halasztott, de a herceg addig is vizsgálatot rendelt el az ügyben Szepes megyénél. MOL DL 60262. AO V. 387-388; MOL DL 31270; I. Lajos király Budán kelt oklevelei: MOL DL 48747 (1350. május 1); MOL DL 100045 (1350. május 8.); MOL DL 27140 (1350. szeptember 9.); A királyné parancsára, illetve relációja alapján kiadott oklevelek: MOL DL 41137 (1350. május 31); MOL DL 51564 (1350. június 10.); KUMOROVITZ 1984. 296-297., 10 j. Brünni Péter címéből következően nyílván a herceg gyűrűspecsétes, időnként ingadozó elnevezéssel titkospecsétes kancelláriáját vezette, s tisztsége a kápolnaispán egy korábbi, az Árpád-korból eredő funkciójára utal, amikor is a gyűrűspecsétet kezelő nótárius specialis (nótárius secretarius) tisztsége még nem volt elválasztva a kápolnaispánságtól, SZENTPÉTERY 1930. 158-159. 194-195. István hercegnek ugyanis nem volt középpecsétje, mint azt Kukuljevic egy hibás oklevélkiadása alapján Kumorovitz L. Bernát is feltételezte: KUKULJEVIC 124-125. No. XCIV; helyesen: „... sigilli nostri maioris (mediocris helyett) munimine ..." : MOL DL 41241. KUMOROVITZ 1942.459-460.468. 479^81; KUMOROVITZ 1993. 54. 70-73; KUMOROVITZ 1984. 293-330; BÓNIS 1971 32-33; Brünni Pérerről az első okleveles adat 1350. szeptember 1-i: „ ... cum iuxta continentiam litterarum discreti viri magistri Petri comitis capelle et secretarii cancellarii ... Stephani totius Sclavonic Croatie et Dalmatie ducis compositionalium et obligatoriarum ..." MOL DL 4142. AO V 399. No. 243; Teljes neve I. Lajos király 1352. július 2-i, VI. Kelemen pápához intézett supplicációjából ismert, melyben a király „... Petro Bertholdi de Brunna, cancellario ducis Stephani, fratris sui ..." erdélyi kanonokságot kért. Ekkor már rályi középpecsét alatt és önállóan adott ki okleveleket). 27 A hercegi gyűrűspecsét 20 mm átmérőjű kerek pecsét volt, melynek körirata már lekopott, de negyedelt címerpajzsa még ép maradt. A háromszögű pajzs első és negyedik negyede háromszor vágott, míg a második és harmadik negyedében három liliom lebeg háromszög alakban elrendezve. A liliomok a második negyedben egy felül és kettő alul elhelyezésben alkotnak háromszöget, a harmadik negyedben pedig megfordítva. Magyarországi négyeit címerpajzsos ábrázolás e korból ezen kívül csak kettő ismeretes. Az egyik Károly Róbert korai, 1307 és 1310 közé helyezett dénárján található, a másik pedig az országalmán, melyet, miután készítését a dénár alapján is többnyire Károly egymást követő három koronázásának valamelyikéhez kapcsolják, szintén ez időre kelteznek. A négyeit pajzsos címerábrázolás megjelenése István herceg pecsétjén arra figyelmeztet, hogy az nemcsak Károly Róbert uralmának kezdeteihez köthető. Elképzelhető azonban, hogy e korai szokás felelevenítése a nápolyi trónigényt fejezte ki, de ennek bizonyítása még további kutatást igényel. 28 István a hercegi uralma alá tartózó területeken birtokadományokat is tett, melyekről függőpecséttel megerősített privilégiumokat bocsátott ki. Ebből az időszakból azonban mindössze egy privilégiális okleveléről van tuPéter mester a zágrábhegyfoki Szent Márk kápolna és a Pozsony megyei szenei (Wortberg) Szent Miklós plébánia javadalmaival rendelkezett, s győri olvasókanonoknak is nevezték őt, de ez elírásból származhatott, mert a győri káptalan dignitáriusai között nincs nyoma 1349-1354 között: MOL DF 201772 (Győr-Sopron-Mosón M. Lt. Sopron város lt. DL 138); MOL DF 201773 (Győr-Sopron-Mosón M. Lt. Sopron város lt. DL 139); MOL DL 4056; DL 1078; DL 41133; DL 25111; MOL DF 206812 (Pannonhalmi Főapátság Lt. Caps. 10., 13 F); MOL DF 252891 (Arch. Istoric a Fil. din Cluj a Academiei RR, Wass család, Oki. 7 6); MOL DL 77. MOL DF 207410 (Pannonhalmi Főapátsági Lt. Caps. 418,60 FF). MOL DF 273037 (Ötátny Üst. Arch. SR Bratislava, Pozsonyi kápt. m. lt. R 1 4); Az erdélyi kanonoki stallumról is hamarosan lemondott, mert helyette az időközben megüresedett vasvári préposti méltóságot nyerte el. 1352. november 2-án kérvényezte azt I. Lajos király Erzsébet királyné és István herceg Péter, udvari káplánjuk és István, Magyarország hercegének kancellárja részére. VI. Kelemen közbejött halála miatt az erről szóló kinevező bullát azonban csak 1355. augusztus 21-én állította ki neki VI. Ince pápa. Ám 1352. április 23-tól már szerepelt a káptalan okleveleinek méltóságsorában: MOL DL 4273; A továbbiakra L. még a 58. sz. jegyzetet; BOSSÁNYI 1916. 1. 210-211 244. No. DIIL, 246. No. DXIX; BOSSÁNYI 1918. II. 187-188; DESICS 1929. 312-313; BÓNIS 1971 80., 54. j. HÁZI 1921 95-96. No. 156; CNH II. No. 33; VAJAY 1967.14-15., 40. j., 19. t; HUSZÁR 1979. No. 449; POHL 1972.13. No. 1 POHL 1982. No. 6. KOVÁCS 1976. 10. 15., 22. j; KOVÁCS 1982. 97-98. No. 2; KOVÁCS-LOVAG 1980. 94-96. BERTÉNYI 1986.62-64; SZIKSZAY 2000.291293-294; HOLLER 2001 321-321 407