Budapest Régiségei 35/2. (2002)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 10. közlemény, A budai műhely vegyesmázas kályhacsempéinek kérdése 381-401

KÖZÉPKORI KÁLYHACSEMPÉK MAGYARORSZÁGON X. rában?) négyszögletes felépítésű volt, majd a további felette álló sorok voltak sokszögűek, valamivel keskenyebb-keskenyedő alakot képezve. - A szokásostól eltérő megoldás az oroszlános - alsó - csempéknél is feltételezhető, hiszen ezeknél kétféle alakot készítettek: az egyiknél elülső sík lappal, a másiknál mélyített lappal és merőlegesen előreálló oldallal (9. kép). Ha a Mátyás-Beatrix kályha műhelyének kérdését az anyagvizsgálatok szempontjából nézzük, úgy arra a következtetésre jutunk, hogy három mintája (16. sz.: Mátyás csempéből; 17. sz.: Mátyás csempéből - itt 3. kép a.; 18.sz.: oroszlán láb kölyökkel) a zöldmázas Mátyás-címersorozatos kályhával (12. és 14. minta) áll távolabbi rokonságban; illetve ezeknél is szorosabb egyezés mutatható ki egy további zöldmázas csempével (15. sz. minta). Az utóbbi kályhacsempe egy mindezideig társtalanul álló típus a 15. sz. második feléből: vadászjelenet, darura (vagy kócsagra ?) támadó-zavaró két kutyával.

13 A dongás kiképzésű csempének alsó és felső keretrésze íves alaprajzú, tehát köralaprajzú felépítésre utal. Díszítésének kimagasló kvalitásával tűnik ki, de nincsen támpontunk, amivel kályhánkhoz biztosan kapcsolhatnánk (16. kép a.). A budai vegyesmázas technikával dolgozó műhely kérdését egy ritka lelettel egészíthetjük ki: a nyugati udvar pincéjének betöltésében Mátyás-kori (és korai török) leletek közt találtunk egy vastag kobaltkék üvegrögöt (v: 0,9-1,5 cm), ami alakjából következtetve egy nagyobb olvasztótégely aljából válhatott le (13. kép c). Talán a kobaltkék festés készítésének tanúja? A Mátyás-Beatrix kályha felsorolt nyolc csempetípusát eddig csak a budai palotából ismerjük - ellentétben sok másféle kályhával, amelyekből Visegrádra (sőt a „Raurisi" kályhák esetében további várakba is) ugyancsak készültek. Pusztulása más Mátyás- és II. Ulászló-kori kályhákkal együtt a 16. században következett be. Valószínű, hogy első sérülése, szándékos megrongálása az 1541. évi török foglalás zavarai közben történhetett (amikor a „svájci" és ausztriai kályháké is).

14 Nem lehet véletlen, hogy a legkevesebb, mint 14 db Mátyás és Beatrix csempéből csupán két fejtöredék maradt: ezt a török katonaság rombolása magyarázhatja (az emberi alak ábrázolásának tilalma), az ilyen művészi alkotások szándékos pusztítása.

15 "HOLL I.: Középkori kályhacsempék Magyarországon. IV ArcKÉrt 117 (1990) 88-89, 39.kép. M: 31 cm, sz: 22,5 cm. nyolc példány töredékei, mind zöldmázas, vörös cserép. - Visegrádon: KOCSIS-SABJÁN 1998. 42. Az anyagvizsgálatok: Holl-Balla 1994. 400, Abb. 13; minták képe: Abb. 9:12-18. 14

HOLL I., ArchÉrt 114-115 (1987-88) 194, 9. kép táblázatán a kápolna melletti udvar 5. rétegének leletei: Lovagalakos, regensburgi, „svájci" kályhák töredékei, 1545 előtti feltöltés. 15 Már az ausztriai színesmázas kályhák sérüléseivel kapcsolatban is erre gondoltam. HOLL Spätgotische Öfen. 380. FEHÉR ÓNMÁZAS KÁLYHACSEMPÉK (BUDA ÉS VISEGRÁD) A tiszta fehérszínű ónmázas kályhacsempék megjelenését Voit a vegyesmázas csempék készítése utáni időszakra képzelte

16 - mint a budai műhely további kísérletezését. Magam, mint az 5. típus esetében leírtakból látható, ezt a Mátyás-Beatrix kályhához kötöm. Egyben nem hinném, hogy mindez a padlótéglák készítése utáni újabb periódust jelenti, hisz festett dísze annak egyik csoportjával - és egyben a budai majolika poharakkal

17 - köti össze. Kétségtelen azonban, hogy voltak, bár csekélyebb számban olyan csempék is, amelyek egy másik kályhához kapcsolhatók. A Mátyás király idejében működő királyi műhely (vagy műhelyek?) alkotásaiból ma már nagyon sokféle kályhacsempe típust ismerünk - de sajnos ezek jó része még nem köthető rekonstruálható kályhákhoz így a legtöbb csempe összefüggés nélkül a pontosabb besorolást és keltezést is nélkülözi. Sok közülük ma még kevés példányból, sőt csak töredékekből maradt reánk (zömmel csak Budáról, néhány Visegrádról). Az újabb visegrádi ásatások segítették ezek közül az egyik kályha rekonstrukcióját (Búzás G. és Sabján T.

18

). Ez a „Mátyás címeres kályha", amelynek gazdag címersorozata teszi lehetővé egyben viszonylag pontosabb keltezését is.

19 Már korábban feltűnt számomra, hogy az egyik címeres töredéke fehér ónmázzal is előfordul; egy másik fehérmázas töredék pedig egy figurális díszű csempe fejéből maradt meg (az első Visegrádról, a Salamon torony leletegyütteséből, az utóbbi pedig a budai palotából került elő). A tiszta fehér ónmázas csempéknek eddig csak háromféle típusát ismerjük: a.) címertartó angyalos csempe; a címerpajzs felső sarka a vágások részletével; b.) vadászkalapos ifjú fejtöredéke (17. kép a); c.) vékony szegélycsempe pálcatagra csavarodó levéldísz ismétlődő motívumával (17. kép b) - utóbbi kettő eddig csak Budáról. (M: 28 cm, sz: 9 cm, v: 0,7-1,4 cm.) Mindhárom típus kétségtelenül a „Mátyás címeres kályha" tartozéka, annak műhelyéből. Ugyanakkor egyes megfigyelések szerint vannak körülmények, VOIT 1956.126-127. (A fiatal férfifej töredéke, 59. kép.) Szerinte ez egy teljesen fehérszínű majolikakályhához tartozott. HOLL I.: Középkori cserépedények a budai várpalotából. BudRég 20 (1963) 357-358, 56-58. kép. Kék-sárga-zöld festéssel, a padlótéglák stílusában megcsavart hullámvonalak vagy cikk-cakkos szalag sávjával. BUZÁS-LŐVEI 1993; KOCSIS-SABJÁN 1998. - A kályha alakos díszű zöldmázas csempéiből kettő még Schulek ásatása során került elő; 1949-ben restauráltam és fotóztam a töredékeket, ezt használta fel Dercsényi D„ majd Balogh J. könyvében. BUZÁS-LÓVEI 1993. 207, „1480-as évek közepére, második felére keltezhető". - Magam 1485/88 körülinek határoztam meg Portenau, illetve János augsburgi püspök címerének politikai aktualitása miatt. HOLL 1999. 317-321. 385