Budapest Régiségei 35/2. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Kárpáti Zoltán: Árpád-kori majorság Budaújlak területén 587-615

KÁRPÁTI ZOLTÁN kerámialeletek

8 és friesachi dénár alapján a majorság épületeit a 13. század első felében, valószínűleg a tatárjárás idején hagyták fel. A bemutatott épületek és telepjelenségek nem példa nélküliek Óbuda déli határövezetében. Gádor J. korábbi kutatása során többek között a római katonai amfiteátrum közelében 12-13. század fordulójára keltezett, az 1. épülethez hasonló faépületet tárt fel, amelyről ugyancsak mezőgazdasági tároló funkciót állapított meg.

9 Más ásatásokból származó szórvány jelenségek is arra utalnak, hogy Óbuda D-i területén, a mai Tímár utca vidékétől a Zsigmond térig, azaz a Duna parti laposabb sávon és a hegyoldalak művelhető részein, a 12-13. század fordulóján kisebb egységekből álló virágzó mezőgazdasági birtokhálőzat működött, amely a korabeli falvak szintjénél magasabb színvonalú épületekből állt. E kisebb birtokok a tatárjárást során megszűntek és új, megváltozott méretű birtokszervezet alakult ki helyükön. A budaújlaki középkori régészeti kutatás jelen feladata, hogy e birtokhálózatot feltérképezze, meghatározza sajátosságait. LELETEK

10 Fazék oldaltöredéke (5. kép) Ltsz.: 99. 70. 16. Homokkal és apró kaviccsal soványított, lassú korongolt, spirálvonallal és a vonal mentén fröcskölt vörös festékkel díszített, fehér anyagú. 8 A kerámialeletek közül érdemes külön kiemelni a fehér anyagú edények egyik csoportját. A fröcskölt festékes edények bekarcolt spirálvonallal díszített edényfalain, a karcolás mentén vörös színű festékpöttyök, sávok figyelhetőek meg. Hasonló edények egészben már ismertek Óbudáról (BERTALANNÉ 1992. 50. kép), Budaújlakról (Pölös Andrea szíves szóbeli közlése), de a budai várhegy korai leletei között is szerepel. A budai Szent Zsigmond templom környékén folytatott kutatások során a legkorábbi, 13. század eleji rétegekből ugyancsak ismertek hasonló leletek (FELD-KÁRPÁTI 2000. Abb. 6. 1). Sajátossága ennek a csoportnak, hogy nem csak az asztali edényeken szerepel festés, hanem a fazekakat is díszítettek ezzel a módszerrel. A festés mindig együtt szerepel a bekarcolással, mintegy annak kiemelője. Az eddigi vizsgálatok alapján a 12. század legvégén, a 13. század legelején voltak használatban ezek a fazekak. Csak egy átmeneti időszakban, feltehetőleg a festés technikájának korai, kísérletezős időszakából, a vízszintes sávos festés előfutáraként, annak kialakulásáig alkalmazták főzőedényeken a „fröcskölt" hatású festést. 'GÁDOR 1992. 245-246. 10 A leletek a táblák sorrendjében leltári szám alapján keresendők. Ltsz.: leltári szám, P átm.: perem átmérője; Lkh: legnagyobb kihasasodás; E átm: fenék átmérője, M: magasság A leletrajzokat Viczkó Tamásnak, az alaprajzokat Kuczogi Zsuzsának, a fotókat Bakos Margitnak köszönöm. Cserépbogrács peremtöredéke (5. kép) Ltsz.: 99. 70. 33. Homokkal, apró kaviccsal soványított, lassú korongolt, laposra simított peremű, oxidált égetésű, vörös színű, külső felülete kormos. Külső p.átm.: 24 cm Cserépbogrács oldaltöredéke (5. kép) Ltsz.: 99. 70. 23. Homokkal, apró kaviccsal soványított, lassú korongolt, ívelt oldalú, oxidált égetésű, barnásvörösre égetett. Fazék peremtöredéke (6. kép) Ltsz.: 99. 70. 1. Kaviccsal soványított, lassú korongolt, a vállától bekarcolt vonallal díszített, megvastagított, rövid felálló peremű, külső oldala gondosan elkent, szürke, redukált égetésű, felülete erősen bekormoződott. Pátm: 19 cm. Fazék perem és oldaltöredéke (6. kép) Ltsz.: 99. 70. 4. Homokkal és apró kaviccsal soványított, a vállról induló, egyenetlen, bekarcolt spirálvonallal díszített, enyhén felálló (szögfej jellegű)/ vastag peremű, halvány vöröses barnára égett. Külső felülete nem túl gondosan eldolgozott. Pátm.: 12 cm. Fazék peremtöredéke (6. kép) Ltsz.: 99. 70. 3. Homokkal és apró kaviccsal soványított, lassú korongolt, pereme elsimított, a váll tetejéről induló, bekarcolt spirálvonallal díszített fehér anyagú, kettős peremű, a perem éles bordájú, felülete erősen bekormozódott. P átm: 15.5 cm. Fazék peremtöredéke (7. kép) Ltsz.: 99. 70. 25. Homokkal, apró kaviccsal soványított, lassú korongolt, simított falú, erősen kihajló peremű. A perem széle enyhén felálló, redukált égetésű, erősen kormozódott. Pátm.: 14 cm. Fazék perem töredéke (7. kép) Ltsz.: 99. 70. 26. Homokkal, apró kaviccsal soványított, lassú korongolt, felülete simított, kettős peremű, vállán bekarcolt vonal látható. Az edény fala másodlagosan teljesen átégett ezért eredeti színe nem megállapítható, kormos. Pátm.: 17 cm. Fazék peremtöredéke (7, kép) Ltsz.: 99. 70. 22. Homokkal, apró kaviccsal soványított, lassú korongolt, külső felülete szépen lesimított, enyhén felálló, profilálatlan peremű, nyakánál mély szögletes beszúrásokkal díszített, redukált égetésű, világosbarnára égett, külső felülete kormos. Pátm.: 16.5 cm. Fazék peremtöredéke (7. kép) Ltsz.: 99. 70. 24. Homokkal, apró kaviccsal soványított, lassú korongolt, alaposan elsimított felületű, 590