Budapest Régiségei 35/2. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Kárpáti Zoltán: Árpád-kori majorság Budaújlak területén 587-615

ÁRPÁD-KORI MAJORSÁG BUDAÚTLAK TERÜLETÉN épület azonos falához viszonyítva. A szomszéd objektum járószintjével közel azonos szinten (112.08 mA) a Ny-i és a D-i földfal előtt átlag 50 cm széles földpadka húzódott, amelynek meglétét a K-i oldalon is feltételezhetjük. A padka minden bizonnyal borona vagy más, talpgerendás fakonstrukciónak adott helyet. A padkától menetesen lejtett a járószint, ami középen 2.5 m átmérőjű, kör alakú mélyedésben végződött (111. 80 mA szinten) (14. kép). Az objektumok világosbarna, agyagos betöltéséből az 1. építményben talált leletekkel azonos típusok kerültek elő. Itt is jellemző a szürkésbarna anyagú fazekak esetében a hornyolt és tagoltatlan szögfej-, illetve kettősperem, a körömbenyomással és bekarcolt spirálvonallal díszített edényfal. Cserépbogrács töredéke is volt. Fehér anyagú, vörös színű fröcskölt és spirálvonallal díszített asztali edények, fenékbélyeges fazekak mellett szürke és gráfitos anyagú kihajló ausztriai peremek, rádlimintás edényváll, grafitos anyagú tál és szürke anyagú itatóedényke, bordás szájú cserép színesíti az asztali edények képét. A mindennapi munka eszköze az agyag orsógomb (17-19. kép). Valószínűleg fémfeldolgozásra utalnak a bronzlemez vagdalék, a fémsalak darabok az összeszegecselt bronzlemezkék, a bronz pitykedarabok. Szerszám vagy ékszer lehetett az átfúrt szarvvég. A betöltés időszakát jól keltezi a 2. épület betöltésében előkerült hibrid friesachi dénár, amely 1220-30 körül volt forgalomban

5 (20. kép). 3. ÉPÜLET (21. kép) Az 1. és 2. épülettől É-ra 16 és 23 m-re, megközelítőleg a kettő közötti tengelyben, az emelkedő természetes árok oldalában 4,4 x 4,2 m alapterületű, K-Ny-i tengelyű, ágasfás, szelemenes veremház került elő (22. kép). Az épület a feltárt objektumok között az eredeti terepviszonyok idején a legmagasabban helyezkedett el, emiatt az újkori tereprendezés során felső részét „leborotválták", így csak az alsó 20 cm-t volt módunkban kutatni. A verem sarkai enyhén lekerekítettek voltak, a DNy-i kivételével, amely erősen ívelt kontúrú volt. K-Ny-i tengelyének végein a 20 cm átmérőjű ágasfák többször megújított cölöplyukait bontottunk ki. Az épület felhagyása előtt a cölöpök aljai 70 cm mélyen (111.93-111.99 mA) voltak a járószinttől. (112.69 mA) A földfal a ház aljával enyhe ívben találkozott. A taposott padló D-i részén több, helyben összeroppant fazék hevert. Az épület felhagyását követően a lepusztult építmény beomlott oromfalszerkezetének szürke agyagos tapasztása nagyobb foltokban terült szét a járószinten. Ebben az épületben nem találtuk tűzhely nyomát. Barna agyagos, köves betöltéséből leginkább a helyben összetört fehér anyagú, bekarcolt spirálvonallal díszített fenékbélyeges fazekakat kell kiemelni (23. kép). 5 Az érme meghatározását Tóth Csabának köszönöm. A rosszul égetett, egymást keresztező hullámvonaldíszes, szakállas peremű fazék hasonlít az 1. objektumban előkerült egyik edényhez (24. kép). Az ásatási eredmények alapján a feltárt objektumok egy sajátos települési forma egyetlen birtokegységének részlete. A kutatott terület a középkori Óbuda D-i, meliorizált határterületén, valószínűleg szőlőműveléssel foglalkozó tulajdonos birtokán helyezkedett el.

6 Az 1. és 2. épület mind méreteiben mind szerkezetében eltér a korabeli általános falusi épülettípustól, amelyet a 3. épület képvisel. A félig földbeásott, felmenő falú, vegyes alapanyagú (kő-fa) épületek magas színvonalon, igényes technikával készültek. A minden bizonnyal költségesebb építési mód az általános falusi életmódhoz képest magasabb anyagi szinten élő építtetőt feltételez. Mindez a 12. század végi és 13. század eleji, virágzó Budán (azaz a későbbi Óbudán) nem jelenthetett gondot. A birtok tulajdonosa, illetve a művelést végzők minden bizonnyal Óbuda lakosai voltak, így az itt megtalált anyagi kultúra is a városból érkezhetett. Erre mutat például a jelentős számú import edény töredéke. Az épületek nem folyamatos helyben lakást szolgáltak, hanem a mezőgazdasági időszak alatt voltak használatban, hiszen a lakás elmaradhatatlan részeként jellemezhető fűtő- és sütőkemence nem került elő. A 2. épületben feltárt két kemence típusa véleményem szerint kevésbé szolgált háztartási célokra, mint inkább a gazdaságban használatos fémeszközök javítására. Az épület betöltésében talált fémsalak darabok is ezt látszanak megerősíteni. Mindenesetre a lelőkörülmények alapján nem állapítható meg teljes biztonsággal az egyes objektumok pontos funkciója.

7 A feltárt épületek minden bizonnyal nem a teljes majorságot reprezentálják. Egykori képének teljes rekonstruálására még nem vállalkozhatunk (25. kép) Nem kizárt, hogy további épületek, de legalább valamilyen körítő rendszer, illetve a csapadékot elvezető árokrendszer is tartozott a majorsághoz. A birtok működése a 12. század végére, a 13. század elejére tehető, azaz az Árpád-kori Óbuda legvirágzóbb időszakára. A 2. épület betöltésében talált 6 KUBINYI 1964. 163. Óbuda hatásjárásaiból tudjuk, hogy a mai Szépvölgyi árok választotta el a várost 1212-ben még Felhévíztől, majd Szentjakabfalvától. BTOE I. 9-10. Meg kell jegyezni, hogy korábban a Szépvölgyi árok torkolatának a mai Szépvölyi út alsó szakaszát tartották, ezért Szentjakabfalvát is a mai Kolosi tér környékére lokalizálták. Az ásatás során feltárt geológiai és régészeti jelenségek véleményem szerint egyértelműen bizonyítják, hogy a Szépvölgyi árok legfiatalabb medre, azaz a római és középkorban is használt, a Szépvölgyi útról a mai Ürömi utca vonalán tért le és a mai Zsigmond téren torkollott a Dunába. 7 Csak sejthető, hogy a legkvalitásosabb 1 épület présházként, esetleg szálláshelyként funkcionált, míg a 2. és 2.a. épületet műhely és szerszámoskamraként használhatták, míg a 3. élelmiszer raktár lehetett. 589