Budapest Régiségei 35/2. (2002)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 8. közlemény, A Zsigmond-kori I. csoport mintakincsének és kronológiájának kérdéséhez 357-380

HoLL IMRE répen!) fordul elő, egyik töredéke az előző típushoz hozzáépítve. Vértesszentkereszten viszont a 12. tí­pushoz ragasztották. 8 Nyilvánvaló, hogy a széprajzú 3. típus pótlásaként készült, később mikor már nem az első sorozat faragó mestere szállított negatívokat. Amint a továbbiakban tárgyalni fogjuk, ez a csempe is bizonyítja, hogy a mű­hely hosszabb ideig fennállt, s közben stílusában vál­tozás történt (3. kép). 27. típus: Csupán néhány töredék alapján próbáltuk meg rekonstrukcióját elképzelni (csak újabb leletek erősíthetik, vagy cáfolhatják). Ez a 12. típus párja, de a Sárkányrend állatának törzse és tollazatának végző­dése is eltérő rajzú. (A törzs vastagabb, a tollak sema­tikusabbak: 9. képen összehasonlítva.) A címerpajzs négyeit beosztása a Cilleiek címerét mutatja. (Eltér az eddig ismert csempék Ciliéi címereinek plasztikájá­tól.) Rekonstruált mérete a 12. típussal egyező, m: 25,5 cm. A budai palotából két töredékét ismerem, mind­kettő fehér cserép, a címer sötétzöld mázzal, a másik­nál a sárkánytest világos sárgászöld mázzal fordult elő (8. kép). A csoportba sorolását a címerpajzs mérete és vékony kiemelkedő vonallal történő keretelése indo­kolja: ez a megoldása a 12. típus Zsigmond címerének is (8. kép). 28. típus: Csak egy példány töredékei; valószínűleg egy nagyméretű, álló téglalap alakú csempe, melyet a négyeit Zsigmond-címer díszít, 2. és 3. mezejében a cseh oroszlánnal. Ezen is vékony keretezést kapott a címer (alsó része kiegészítés, lehet, hogy címerpajzs formájú volt?); felső részéhez tartozhattak további tö­redékek vonalas hatású mérműdísz kitöltéssel. M: 28 cm körül, belső szélesség (az eredeti keret nélkül: 17 cm) (20. kép). Egy töredék azt bizonyítja, hogy a címer áttört kivitelben is elkészült - ez is arra mutat, hogy a felső kályhatest nagy csempéi között állt. Szürkésfe­hér cserép, világoszöld kissé foltos mázzal (ugyanilye­nek a 12. típusnál és a következőnél). 29. típus: Már 1958-ban bemutattam egy hosszú­kás, dongáshátú csempét; egész felületét egymást ke­resztező szalagfonat borítja; a közökben kis karéj­dísszel. 9 Akkor a mázatlan példányt nem tudtam cso­porthoz kötni. Töredékei barna és sötétzöld mázzal is előfordulnak (11. képen alul). Jellegében az előző és a következő típus stílusával egyezik rajzos hatású ala­csony plasztikájával. 30. típus: Csak apró töredékek utalnak egy sarok­csempére, vonalas hatású dísze rozetta, felette a sa­rokban mér műves kitöltésű karéj. Bal széle tagolt szé­8 KOZÁK 1981.186. 1. kép 4. 9 HOLL 1958. 69. kép - E ritka dekoráció asztalos-fafaragás utánzá­sa. Ilyen átvétel lehet később Svájcban is egy csempe végtelen min­tája: ROTH-KAUFMANN, E.: Spätmittelalterliche reliefierte Ofenkeramik in Bern. Bern, 1994. Kat. Nr. 351. les keretezéssel. Szürkésrózsaszín cserépen olívzöld illetve sárga (apró foltos) mázzal (11. kép jobb oldal). TECHNOLÓGIAI ÉS MŰHELYKÉRDÉSEK Első áttekintésre zavarbaejtő lehet a felsorakoztatott anyag sokrétűsége, keltezési kérdéseinek ellentmondá­sa. Feloldásukra megkíséreljük helyes sorrendbe rakni a típusokat (bár korántsem minden esetben lehet ezt még elvégezni), ami választ adhat kételyeinkre. Kiindulásként az 1, 2, 3. és 25. típusok mutatnak a relatív időrendhez felhasználható támpontokat. Ugyanis ez a négyféle csempe olyan, amelyből mázat­lan, redukált égetésű szürke példányokat is ismerünk. (Pesten az 1, 3. és 25. típus - a két utóbbi nyilvánvaló­an kiegészítik egymást - ;Visegrádon 10 az 1. és 2. típus töredékei; Budán az 1. típus került elő eddig: 2-3. kép). Talán egy egyszerűbb megoldású kályhához tartoztak, amelynek felépítése nagyobb falvastagságot követelt? (Erre mutat a fiókrész nagy mélysége: 14 cm.) 11 Egyidejűleg gazdagabb kiképzésű, és mázzal dí­szített kályhát is készíthettek a budai palota számá­ra. A többihez képest viszonylag csekély számú töre­dék utal erre: így az 1. típusból a gyakoribb színek­től eltérő sötétbarna és olívzöld mázas, valamint a 3. típusból barna és olívzöld mázas töredékek. Korábbi készítésükre utal, hogy e példányok még élesrajzúak (ez főleg a. sasok lábainál illetve a 3. típus levélzeté­nél figyelhető meg); később már a finomabb részle­tek elkoptak. De a készítés különböző időszakára utal a fiókrész kiképzésének eltérése is. (Talán ezen az alapon ide sorolható a 11. típus szép plasztikájú oroszlánjának egy-két példánya is?) - Ugyancsak az élesebb, illetve kopottabb kivitel miatt a 25. típusnál is korábbi és későbbi mázas példányokat lehet szét­választani. A kályha felső részéből valószínűleg a 6a-6b, 7a-7b és a 21. típus mérműves csempéinél gondolhatunk ar­ra, hogy már a korábbi kályha esetében is szerepeltek, valamint a 8. típus mérműves-áttört oromcsempéje: ezekből ugyanis nem csak a nagyon sokféle máz-szín, de az elhasználódás miatt egyre kopottabb mérmű-profilok is hosszú gyártásra utalnak. Itt is az következhetett be, hogy az eredeti negatívokat később is - az újabb kályhákhoz tovább használták. (Gazdag mérmű-rendszerük miatt ezeket még a későbbi nyéki műhely: II. csoport - is átvette. 12 ) Lehet, hogy a Zsig­mond alakjával díszített sarokcsempe is ehhez az első sorozathoz tartozott? A budai palota számára később újabb kályhák ké­szítésére volt szükség - a folytatódó építkezések szo­10 Kocsis 1994.148.; KOCSIS-SABJÁN 1998. 116-119. kép. 11 Lehet, hogy néhány eddig nem azonosítható szürke mérmű töre­dék is ilyen kályhákhoz tartozott. ^HOLL 1995. 258-261. példái. 358

Next

/
Thumbnails
Contents