Budapest Régiségei 35/1. (2002)
Bugán Adél: Terrakotta ábrázolások az aquincumi polgárváros déli előteréből 173-179
BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXV 2002. BUGÁN ADÉL TERRAKOTTA ÁBRÁZOLÁSOK AZ AQUINCUMI POLGÁRVÁROS DÉLI ELŐTERÉBŐL A városszéli temetők gazdag fémmelléklettel temetett sírjait általában már a római korban kirabolták. A fosztogatók már a szertartás folyamán megfigyelhették, hogy milyen értéktárgyak kerültek a sírba és gyakran rövid időn belül, a sír teljes átkutatása nélkül kilopták azokat. A csontvázak és a rablási gödrök helyzetéből látszik, hogy a fosztogatás módja mindig hasonló: a fejnél gödröt ástak, a nyakat, a karokat előre húzták és leszedték az ékszereket. 1 Az ásatáson legfeljebb kevés aranymorzsalék, fogra erősített aranylemezke, 2 szétszórt bronztárgyak tanúsítják, hogy a sírban jómódú személy feküdt. A polgárváros déli kapujától mintegy 250-300 méternyi távolságra, az egykori főútvonal - a mai III. ker. Szentendrei út 101-115. sz. - keleti szélénél feltárt temetőben a legtöbb sír bolygatott állapotban került elő. A fosztogatást követően a mélyedésekbe a földdel együtt városi szemét, kerámiatöredékek, állatcsontok töltődtek vissza. Az egykori talajfelszín magasságában nyesett felületen gyakran előbb tűntek fel a gödrök szerves anyaggal keveredett földjének korong alakú foltjai, mint a hoszzúkás sírfoltok, amiknek a körvonalai csak mélyebben voltak láthatóak. A gödrökben talált hulladékok közül két terrakottatöredéket mutatunk be. Tanulmányozásuknak két célja van: egyfelől a két lelet meghatározásával némi ismeretet akarunk szerezni azok felhasználásáról, másfelől pedig megpróbáljuk felmérni a körülményeket, amelyek között ilyen tipusú tárgyak készültek. Az egyik töredékben életnagyságú arc jobb oldalának erőteljes vonásait, egy agyagmaszk maradványát 3 ismerhetjük fel. Lelőkörülményei pontosan meghatározhatóak. Egy nyugat-keleti irányú tájolással földbe 1 Egy reneszánsz korabeli firenzei sírrablás hasonló körülményeiről Id. G. BOCCACCIO, Decameron. Második nap. Ötödik novella. 2 A temetőnek egy kirablott, kőlapokkal bélelt sírjában (Budapest, Szentendrei út 101-115. 8. sír) nem maradt más nemesfém csak egy metszőfogra erősített aranylemez. - A fog megerősítésének, díszítésének szokásáról M. T. CICERO, De legibus II. 60. fejezetében ír. A Tizenkét Táblás Törvényeknek azon szakaszát említi, amely tiltja ugyan, hogy a római polgárok arany sírmelléklettel temetkezzenek, viszont kiemelte azt a részt is, amely megengedte hogy a „fogak aranykötéseit" meghagyják (Qua in lege quom esset „neve aurum additio... At cui auro dentés iuncti escunt, ast im cum illó sepeliet uretve se fraude esto".). - Úgy tűnik, hogy a szájban hagyott nemesfém leszedésére a sírrablók sem vetemedtek. 3 Gysz. R2308, lh. : Budapest, Szentendrei út 101-115. 5 sír. Magassága: 7, 5 cm, szélessége: 9 cm, v.: 1, 7 cm. helyezett, a temető többi sírjánál mélyebben fekvő szarkofág nyugati végénél ásták a sírrablók azt a gödröt, amibe egy tereprendezés során (Id. e kötetben, Zsidi Paula: 4. periódus) a maszk két összeilleszthető töredéke egyéb polgárvárosi hulladékkal - állatcsontokkal, tetőcserepekkel, helyben készült konyhaedények, terra sigillata tálak maradványaival - együtt belekerült. A terra sigillaták többségükben rheinzaberni műhelyek termékei voltak 4 és a markomann háborúkat követő időszakra datálhatóak. Bizonyosnak látszik, hogy az egész gödör egyszerre vagy egészen rövid idő alatt töltődött be, mivel a gödörben talált kerámiák közül soknak a töredékei összeilleszthetőek, függetlenül attól, hogy magasabban vagy mélyebben feküdtek. Emiatt nem tulajdonítunk jelentőséget a két egymáshoz illő maszktöredék pontos elhelyezkedésének sem (1. kép). Anyaga viszonylag puha, porózus, a nedves talajban megkopott, a magas vasoxidtartalmú agyag, belül halványvörösre, kívül inkább sötétbarnás színűre égett ki, minősége a helyben készült kerámiákéhoz hasonló 5 , valószínűleg az Óbudán bányászható „kiscelli agyagból" gyúrták. A maszkot részben negatívval, részben valamilyen éles szerszámmal mintázták. A belső felület emberi arc domborulataihoz idomul, az arc középső részéhez érő részen vízszintes, oldalt pedig függőleges faragásnyomokat figyelhetünk meg. A jobb oldali járomcsont alsó széléhez illeszkedik a függesztőlyuk, aminek egy része kitörött. A külső, domborított felületen torzított, durva vonásokat ábrázoltak. A töredék fölső szélén széles, kúpalakú orrnyílás alsó íve ismerhető föl, alul pedig negatív formával préselt vastag, sima felületű fölsőajak és egymástól távol kifaragott fogak látszanak. Mivel a töredékek erősen megkoptak, nem dönthetjük el egyértelműen, vajon a római korabeli színházi maszkokhoz 4 Az egyik domborműves díszítményű töredéken Comitialis névbélyegét olvashatjuk (RICKEN 1948. Tf. 256.) Comitialis C típusú névbélyeg). (Comitialis árujának pontosabb datálásáról az aquincumi legiotáborban Id. GABLER 1991. 139.) Más töredékeken ugyancsak rheinzaberni műhelyek pecsétlőit figyelhetjük meg. Mivel a Rajna vidéki gyártmányú sigillaták importja a markomann háborúkat követő évtizedekben kezdődött, a gödör betöltődését sem datáljuk az Antoninusok uralkodásánál korábbra. 5 Az óbudai kiscelli szürke, zsíros és és sárga, sovány agyagrétegeinek egyenlő arányú keverékéből, iszapolás nélkül, magas (960 C körüli) hőfokon, huzamosabb ideig (kb. 8 órán keresztül) égetett edények válnak ilyen árnyalatúvá (egy helybéli fazekas tanúsága szerint). 173
