Budapest Régiségei 35/1. (2002)

Pattantyús Á. Miklós: A kelta oppidum kutatása geofizikai módszerekkel a Gellérthegy DNy-i lejtőjén, 1993-1997 135-141

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXY 2002. PATTANTYÚS Á. MIKLÓS A KELTA OPPIDUM KUTATÁSA GEOFIZIKAI MÓDSZEREKKEL A GELLÉRTHEGY DNY-I LEJTŐJEN (1993-1997) BEVEZETÉS 1993-ban - az 1986-ban félbemaradt ásatás folytatásaképp - újabb ásatás indult a Gellért-hegy DNy-i lejtőjén a Citadellát körülvevő kelta-kori földsánc, illetve a későbbi kőfal feltárása céljából. Az ásatás vezetője 1985-86-ban Nováki Gyula volt, 1993-tól ezen a területen Pető Mária (Budapesti Történeti Múzeum) vezette a feltárást (11. kép). Az ásatásra fordítható költségek korlátozott volta miatt felmerült annak igénye, hogy lehetséges-e - a feltárásnál lényegesen olcsóbb - felszíni geofizikai mérésekkel követni az objektumok nyomvonalát és a feltárást csak egyes jellegzetes helyeken elvégezni. Számos geofizikai módszer alkalmas sekély mélységű kutatásra, amelyek régészeti célú alkalmazásáról jelentős mennyiségű hazai és nemzetközi szakirodalom áll rendelkezésre.

1 Ezek a módszerek: egyenáramú ellenállásmérés, elektromágneses vezetőképesség mérés, a természetes mágneses térerő mérése, a földradar módszer, stb. A mágneses módszer kísérleti alkalmazását az ELTE Geofizikai Tanszék munkacsoportja végezte 1993-ban. Ennek tapasztalata, hogy ez a módszer nem alkalmazható ebben a városi környezetben a külső zavaró források nagy száma miatt (a mágneses térerő időbeli szórásának értéke többszöröse a talajból származó hatások okozta változásoknak). Ezek után került sor - a Magyarországon akkor még viszonylag új (másfél éves), egyik legkorszerűbb geofizikai módszer - a földradar kísérleti alkalmazására. A kísérleti alkalmazás csak a honi területre igaz, mivel külföldön több ízben már sikerrel használták régészeti kutatások céljára.

2 Ezt a mérést az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI) munkacsoportja végezte. Az 1993. évi mérések, illetve az azt követő sikeres feltárás folytatásaképp 1994-ben egy nagyobb területen is elvégeztük a kutatást földradar módszerrel, mivel az előző évi kísérlet során kiderült, hogy a földradar alkalmas a felszín közeli inhomogenitások - adott esetben a régészeti objektumok - kimutatására, vagyis a mérések alapján a további feltárás célirányosan tervezhető. Itt kell megjegyezni, hogy az ásatás második periódusa már 1993-ban is a geofizikai mérési eredmények felhasználásával történt, amelynek eredményeképp került feltárásra az 1. képen bemutatott (sajnos új1 AlTKEN 1974; CSATHÓ-PATTANTYÚS 1988. 2 Pl. VAUGHN 1986. kori) kőfal, majd az 1994. évi további feltárás eredménye látható a 2. képen. Ezen újabb kutatás célja az első kísérleti mérések alapján értelmezett (és feltárt) objektumoknak Ny-ÉNy irányba történő folytatásának nyomozása. Ennek - és a terepi adottságoknak - megfelelően telepítettük a második szakasz mérési vonalait. Az ásatás még 1995-ben is folytatódott - többek közt az előző évi geofizikai eredmények feltárásával, de már kisebb sikerrel, mind a mérések alapján kijelölt objektumok, mind pedig az egyéb remélt leletek tekintetében. Ennek legfőbb oka a terület későbbi korokban történt bolygatása, beleértve a II. világháború alatt és után történt terepváltozásokat. Az ásatásra fordítható keretek kiapadása, majd a Gellérthegy természetvédelmi területté nyilvánítása okán további régészeti feltárások nem történhettek, viszont 1997-ben alkalom (és anyagi forrás is) adódott az ún. roncsolás-mentes geofizikai méréseknek az egész területre történő kiterjesztésére és az eredmények együttes értelmezésére. A MÉRÉSEK KIVITELEZÉSE Mint már említettük, a sok lehetséges geofizikai módszer közül a földradart választottuk erre a felszín közeli kutatási célra. A módszer rövid leírása e cikk függelékében található. (Meg kell jegyezni, hogy további alkalmazható módszer lehetett volna a talaj-ellenállás szelvényezés is, amelyet azonban - annak kevésbé termelékeny és fáradságosabb volta miatt - nem alkalmaztunk, többek közt azért sem, mert a földradar megfelelőnek bizonyult.) A földradar méréseket minden esetben 100 MHz frekvencián, a vonalak mentén 0,5 méteres mérési pontsűrűséggel végeztük. A mérési vonalak kitűzéséhez 1993-ban az 1986-ban készített, M = 1:100 méretarányú ásatási térkép állt rendelkezésünkre, amelyen tereptárgyakként a fák voltak feltüntetve. Az egykori ásatás egy pontjából és a fák helyzetéből kiindulva jelöltük ki a mérési vonalakat pontos geodéziai kitűzés nélkül. Ebben az évben kísérleti jeËeggel csupán 6 db - az akkori feltárás környezetébe telepített - vonal mentén végeztünk földradar mérést mintegy 300 mérési ponton. 1994-ben - az előző évi kísérleti eredmények feltárással történő igazolása alapján - további méréseket végeztünk a feltételezett (illetve feltárt) kőfal, illetve agyagfal által okozott anomáliák Ny-ÉNy-i irányba történő követése céljából. A mérési vonalak helyét ekkor is a terepviszonyoknak megfelelően telepítettük, csatlakoztatva az előző évben lemért vonalakhoz. A sétány 135