Budapest Régiségei 34. (2001)

AKTEN DES 6. INTERNATIONALEN KOLLOQUIUMS ÜBER PROBLEME DES PROVINZIALRÖMISCHEN KUNSTSCHAFFENS HISTORISCHES MUSEUM DER STADT BUDAPEST, 11-16. MAI 1999, AQUINCUM = 6. NEMZETKÖZI KOLLOKVIUM A RÓMAI KORI PROVINCIÁLIS MŰVÉSZETRŐL, BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM, 1 - Póczy Klára: Az aquincumi kőemlékek gyűjtéséről 7-9

POCZY KLARA AZ AQUINCUMI KŐEMLÉKEK GYŰJTÉSÉRŐL A 9. század végén a „honfoglaló" magyarok Aquincum hagyatékaként még összefüggő városrészt találtak a mai Óbudán. S, hogy a korabeli krónikák hitelt érdemlőek, azt mindenek előtt az 1970-1999 közötti régészeti ásatások eredményei bizonyítják: feltárták a kora-középkorban még használt, kijavított ókori építményeket. Való ságértéküket az Óbudáról készült 18-19. századi városképek is megerősítik, amelyeken a monumentális ókori várfal maradványai, a többemeletes épületek romjai, az aquaeductus és amfiteátrum falai mellett eltörpülő földszintes házsorok látszanak: utóbbiak a városképek készültekori „modern" városra utalnak.

1 Római kori kőemlékek mégis első ízben Róma városában díszítettek magyar tulajdonban lévő templomot. 1001. január 1-én, I. István magyar király a koronázásakor a pápától az Örök Városban kis templomot kapott a Vatikánban Szent Péter bazilikája déli fala mellett. A templom neve ekkor S. Stefano minoris volt, a protomártír István tiszteletére. A 11. században, 1083-ban István magyar király szentté avatása után, a magyar szent kultuszhelyévé vált ugyanez a templom, s neve S. Stefano ungherese-re változott. S minderre miért emlékezünk? A Vatikánban lévő magyar templom három hajóját római kori korinthoszi oszlopok választották el. Feljegyzés készült róla, hogy 1776-ban a bazilikához új sekrestyét emeltek, ezért szükség volt a S. Stefano ungherese helyére. Lebontották a 8. (?) századi templomot. A magyar király kultuszát áthelyezték a Celiuson lévő, - magyar pálosok lakta - S. Stefano Rotondoba, s ott új kápolnát emeltek Szent István kultusza részére. Ugyanakkor a Vatikánban lévő lebontott S. Stefano ungherese templomból kiemelték a római császárkorból származó porphyr oszlopokat. A nyolc közül egy eltört, hetet az új sekrestyébe emeltek be. Négy oszlop ma a Szent Péter Bazilika belső terében, a sekrestye belépőjében látható.

2 Az oszlopok korábbi története, vagyis a későcsászárkori, feltehetően még I. Constantinus-i elhelyezésük, a Nagy Károly-féle további felhasználásuk, majd a 10-11. század fordulóján a magyar templombeli használatuk mára feledésbe ment. István király nevéhez fűződik hazai földön is egy híressé vált római kori kőemlék: Szent István király koporsójáról van szó. Aquincumi kőfaragó műhelyből való, melynek „pogány" díszeit sürgős munkával a keresztény királyhoz illő szimbólumokká változtatták: az előlapon a két fáklyát tartó Attis figurát két életfává faragták át, a Victoriák - az oldallapokon - lebegő angyalokká minősültek. Ebben a márvány koporsóban szállították a király tetemét Székesfehérvárra, az Árpád házi királyok temetkezési helyére.

3 (Az eredeti koporsó ma ott tekinthető meg.) Az István alapítású első prépostsági templomok közé tartozik az óbudai is. Építését feltehetően utódai kezdték és fejezték be a 11. században. Az óbudai Fő téren lokalizálták e templom maradványait, amelynek visszabontott falai között (vagyis a 13. századi átépítéskor megnagyobbított templom padlója alatti szinten) ugyancsak római oszlopok töredékeit találták,

4 ami azért sem meglepő, hiszen a koraközépkori templom falai is római templom falait folytatják. Voltaképpen ugyanezt a jelenséget figyelték meg valamennyi óbudai középkori templomnál: ókeresztény templomok közvetlen folytatásának tekinthetők. Csupán két példát emelünk ki ezek közül; ezek már szorosan témánkhoz kapcsolódnak. A 13. században Ferences templom és kolostor létesült az akkori városfalon kívül (vagyis a 330-as években emelt későcsászárkori erőd falán kívül), annak nyugati kapuja szomszédságában. Az egykor ókeresztény templom (4-5. századi bazilika) korinthoszi oszlop sorát, padlóját, párkány díszeit, ajtó- és ablakkereteit, megtalálták. Legalábbis erre utal a törökkorban elbontott épület omladékának a kőanyaga. A legérdekesebb és legjelentősebb - egy mészkőből készült szoborfej: a templom szomszédságában az ókorban feltehetően Jupiter ábrázolás vagy császárportré lehetett. A 13. században a templom részére átfaragják a portrét: így most Krisztust, vagy talán Szent Ferencet ábrázolja.

5 Közel évszázaddal későbbi Óbudán a várfal déli kapuján kívül álló Klarissza templom és kolostor. A 14. századi változatában - a Ferences templomhoz hasonlóan - itt is közvetlenül egy 4. századi ókeresztény templom-együttest használtak fel az új céljára. A középkori templom és kolostor későbbi bővítése kapcsán keletkezett bontás, betöltés, planírozás rétegében itt is megőrződtek az ókori oszlopok, párkányok, épületfaragványok töredékei, s egy átfaragott szobortorzó maradványa.

6 A 13. század második felében, még a tatárjárás után az uralkodó elrendeli, hogy a királyi központok a síkságnál jobban védhető magaslatokra kerüljenek. Ekkor épül Buda vára a mai Várhegyen (addig az írott dokumentumok szerint az óbudai erőd neve volt Budavár). A várhegyen királyi kőfaragó-műhely dolgozott az új palota számára, s ekkor az Óbudán még mindig nagy számban szerte heverő ókori - aquincumi - kőemlékek közül néhány jellegzetes példányt szállítanak fel a Várba: mintául szolgálnak az „új"-hoz, s itt másolják ezeket. Különösen kedveltek az úa koszorús kövek? amelyek már a 15. századba, a Renaissance-ba jelentenek átmenetet. 7