Budapest Régiségei 33. (1999)
A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Veres Szilvia Edit: Kerámia leletek a Szent Zsigmond templom szobortöredékei mellett 67-81
di fazekakon is megfigyelhető 23 . Az edények teste sima, csak a vállon díszítik párhuzamos, korongolással kiképzett hornyolalok. Párhuzamai jól ismertek Budáról és az ország más teiületeiről is a XVI. század első felére keltezve 24 . A fedők többsége szintén vörös anyagú, gombjuk erőteljesebben tagolt (7. kép 4). Három-négy serleghez tartozó bordázott, vörös anyagú töredékeket találtunk, amelyekből a XV. század második felére jellemző gömbölyűbb testű, felálló peremű serleget lehetett rekonstruálni 25 (7. kép 5). Minden mélységből kerültek elő vörös anyagú, belső felükön és peremükön borsózöld mázas, külső felükön fehér engob-bal bevont füles fazekak és korsók, melyek az un budai vörös kerámia típus legjellemzőbb darabjai. Ez a jellegzetes edénytípus 1460-1480 között jelenik meg, helyi mesterek munkájaként. A fazekak szájátmérője 14-20 cm, peremük kihajló. legömbölyített, a rövid nyak alól a váll hirtelen ugrik ki és azon vékony hornyolatok futnak körbe (8. kép 2). Több oldal töredéken is megjelenik ez a fajta felülettagolás, amely arra utal, hogy az edény teljes felszínét bordázás borította, ami már inkább a XVI. századi típusokra jellemző 2 ' 1 . A XV század végére tehető az az orsós szájú, füles korsóhoz tartozó töredék, amelynek csak a szájat fedi a borsózöld színű máz (8. kép 1). Magassága sajnos nem meghatározható: rekonstrukcióként a solymári darabhoz hasonló alacsonyabb, gömbölyű testű forma is elképzelhető 2 ", de a tabáni nagyméretű, mázas csercpkorsó is jó párhuzamként említhető 2 *. Mindkét esetben a XV. század végére - XVI. század elejére keltezhető. Néhány darabon csak a külső engobe-os bevonatot lehetett megfigyelni, a belső mázazás ezeknél elmaradt. A borsózöld színű máz azonban fehér anyagú fazékon is előfordult, cngobe bevonat nélkül (8. kép 4). A század végétől más színű mázakat is egyre gyakrabban alkalmazlak. A szobros -gödör anyagában szép számmal szerepelnek aranysárga, barnás, sárgászöld mázzal bevont fazekak. Az edények teste általában nyúlánk, a peremük enyhén kifelé hajló, galléros vagy egyenesen levágott kettős vagy többszörösen tagolt perem (9. kép). A korsók magasabb és keskenyebb felépítésűek, széles szalagfüllel (9. kép 2). Anyaguk rendszerint vörös, de előfordulnak piszkosfehér, finomabb anyagúak is világoszöld vagy halvány sárga mázzal, sőt előfordult, hogy a sárgásfehér anyagú edényeket utólagosan vörösre festették és utána mázazlák. Az utolsó két típus formája és kidolgozása a nyéki kastély XVI. század elejéről származó kerámiákra emlékeztetnek. Meg kell említeni, hogy nyolc darab hasonló vörös és sárgásfehér anyagú, belsőmázas edényt az 1974-ben feltárt gótikus szobrokat tartalmazó gödörben és a hozzá kapcsolódó 1974/2-es ciszterna betöltésében is találtak 29 . Szintén a mázas kerámiák körébe tartozik a leletanyag legszebb darabja: egy halvány vörös anyagú, zöldmázas, 31 cm szájátmérőjű, 8 cm magas, meredek oldalú kézmosótál {10. kép 1.). A kihajló, vízszintes peremén bepecsételt, ismétlődő gótikus minuszkulás feliratból Mária nevét lehet kiolvasni. A tál közepén, kettős körben egy nyolcágú csillag látható. Hasonló, Mária feliratos darabok már kerültek elő a budai palotából a XV század második feléből, ezeket sárga illetve zöld máz borította" 1 . Egy másik fajta díszedényhez, az un losticei poharakhoz tartoznak azok a sómázas töredékek, melyek két pohárnak a részei voltak. Mindkettő közepes minőségű, a sómáz erősen kipattogzott a felületükön. Az oldaltöredéken láthatjuk, hogy több füllel rendelkezett, formája enyhén nyújtott, körülbelül 17 cm magas lehetett (10. kép 2). Pereme felálló és három kis borda tagolja. Budán ez a fajta díszkerámia a XV század nyolcvanas éveitől jelenik meg nagyobb számban", a többfülű példányok pedig a XV. század harmadik harmadától váltak általánossá 32 . Ez a darab tehát leginkább a század utolsó évtizedében, még inkább a XVI. század elején készülhetett. A gödörből igen nagy számban kerültek elő kályhaszemek. Legtöbb a szürke anyagú, tálalakú kályhaszemből van (11. kép 3.). Gyakori még az a szintén szürke sarokszem töredék, melynek az oldalán fonatdísz látható. Hasonló darabok a budai domonkos kolostor XV századi leletei között szerepelnek 33 . Ezenkívül sok, vörös és fehér, finom anyagú hosszabb és rövidebb poháralakú szem fordult elő (11. kép 2). Peremüket több esetben koncentrikus körök díszítették. A fehér anyagúak között vannak szélesebb és a fenék felé erőteljesebben szűkülő szemek is, melyek esetleg hagyma - vagy bögrealakuak lehetettek - sajnos, a felső részükből nem maradtak meg töredékek (11. kép 4.) Két darab kályhacsempe töredéke volt a gödörben. Az egyik egy néhány centiméteres szürkésfehér anyagú, sötétzöldmázas, pontosabban nem meghatározható oldaltöredék, míg a másik egy jól ismert, a Zsigmond-kori első csoporthoz tartozó, állatmesét ábrázoló, fehér anyagú, borsózöld mázas töredék 34 . A csempe bal oldala maradt meg, melyen a sziklák mögül kukucskáló nyúl látható (11. kép 1). Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni azt a rengeteg mázas tetőcserepet, mely az egész gödör betöltésére végig jellemző volt. Az öt kúpcserepet leszámítva a gödörben elsősorban hódfarkú tetőcserepek voltak, erősen átégett állapotban. Felületük sima, hátoldalukon egy kiszögellés szolgált a felfüggesztésre. A mázak színe sokféle volt: leggyakrabban a zöld és a sárga árnyalatai szerepeltek, valamint a barna, a vörös és a fehér. A legtöbb darab csak félig volt befestve, mivel a tetőn ezek félig fedték egymást. Budáról, Mátyás király korából származó feltöltésekben fordultak elő ilyen változatosságban a tetőcserepek 35 . Különös figyelmet érdemelnek a fehér színűek, ugyanis a fehérek előállításához már az ólommáz ismeretére volt szükség, amely legkorábban a XV század második felére keltezi a tetőcserepet. Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a XIII-XIV. századi pincegödörbe ásott későbbi gödör, melyekből a szoborleletek is előkerületek a kerámia leletek alapján a XVI. század elejére keltezhető. A megfigyelések és a kerámiák elemzése is azt mutatja, hogy a betöltés egységes, az egymást felváltó rétegzések csak kisebb időbeli eltérésre utalhatnak. A gödörből számos pénz is előkerült: többségük Mátyás-kori, a legkésőbbi egy II. Lajos érem 1522-ből. A pincegödör használata tehát legkorábban az 1520-as évek második felében fejeződhetett be, s mivel a betöltésben a hódoltságkori anyag nem jelentkezett, a legkésőbbi időpontja az 1540-es évek eleje. 76
