Budapest Régiségei 33. (1999)

A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Buzás Gergely: A budai Szent Zsigmond templom kőfaragványai 51-65

méretei meglehetősen nagyméretű fülkére: inkább ülőfül­kére, mintsem szoborfülkére vallanak. Legjobb analógiái Szlovénia XV. század eleji építészetében lelhetők fel: Cel­jében," Ptujska Gorában 14 és Mariborban 15 . A SZENTÉLYREKESZTŐ Az előkerült architektonikus faragványok legnagyobb ré­sze egy szentélyrekesztőből származik (20. kép). A szer­kezet tulajdonképpen egy vékony, kőrácsos fal volt. Áttört mellvédjét pálcatagos mérművek díszítették. A kereten a pálcatagok profiláthatást képeztek. A belső oldalon a pro­fil egyszerűbb, díszítetlen volt. Vannak olyan mellvédele­mek is, amelyek profilja a külső oldalon azonos, szerkeze­ti vastagságuk viszont kisebb. Ezek egy olyan korláthoz tallózhattak, amely nem hordott felépítményt, de minden bizonnyal valamiféleképpen a szentélyrekesztőhöz kap­csolódott, talán egy oltár kerítése lehetett. A rekesztőfal mellvédjét mindkél oldalán homorú rézsűvel lezárt kö­nyöklőpárkány fedte. Ebbe metsződtek bele a felépítmény pilléreinek mérműtagozatai. A mérművek kívül-belül azo­nos módon voltak tagolva: ormkon kiugró, háromszögle­tű éltagozaiol helyeztek el. A mérművek szamárhátívben záródtak, amelyei a mérműprofil belső részéből képzett orrtagok gazdagítottak. Ezek az orrtagok nem csak alul, hanem a szamárhátívek felső oldalán is jelentkeztek. A szamárhátívek csúcsát kélleveles, szalagpárkány nélküli keresztvirágok zárták le. A falat ajtók törték át. A töredé­kek alapján legalább három ajtóval kell számolnunk. Szár­köveiket a külső oldalon élszedések és homorlatok közé fogott, pálcákkal kísért hengertagok profilálták. A belső oldalt csak egy homorú élszedés tagolta. A lábazati ele­mek sajnos nem maradtak meg. A nyílás nyomott csúcsív­vel zárult. Az ívmezőt áttört mérmű töltötte ki. A mérmű­vet lejekkel díszített kis konzolok tartották. Egy lánykafej (21. kép), egy szakállas, hosszú hajú férfifej (22. kép), két torzfej (23-24. kép) és egy ördögfej (25. kép), valamint 18. kép. Szenteltvíztartó egy értelmezhetetlen konzolcsonk maradt fenn. A konzo­lokról két félkörív indult. Középen egy növénydíszes füg­gőkonzol csüngött le. A félkörívek felett egy nagy három­karéj helyezkedett el. Az egyes karéjokba a szekunder mérmúprofilból képzett négy kis karéj íródott. Az ajtó csúcsíves záradékát szamárhátíves, kúszólevelcs vimper­ga kísérte a külső, és külön kifaragva a belső oldalon is, a csúcsán keresztvirág helyezkedett el. Sem az ajtókban, sem az ívek alatt nem maradt nyoma nyílászárónak vagy üvegezésnek. Mivel ismerjük a templom alaprajzát és a rekesztőfal minimális lehetséges méreteit - legalább három ajtó, és van olyan árkád-mérmű elem, ahol nem ajtóval, hanem egy másik árkáddal szomszédos -, kizárhatjuk a diadalívet lezáró elhelyezkedést. Az analógiák alapján elképzelhető lenne még, hogy a rács mellékkápolnákat választ le. Ilye­nek viszont nincsenek a templomban. A legvalószínűbb tehát, hogy a hosszházat osztották meg ezzel a rekesztő­vel: a kanonokok és a hívők terére. A gótikus szentélyrekesztőnek ezt az egyszerűbb, kő­rácsos változatát kevésbé ismerjük, mint a bonyolultabb, fedett lettnereket. Magyarországon a pilisi ciszterci temp­lomban maradt fenn ilyen típusú rekesztőfal nyoma: ou a hosszház déli és talán északi mellékhajójának harmadik és negyedik két szakaszában rekesztettek le vele kápolná­kat, ih míg a szentélyrekesztő egy szabályos XIV századi lettner volt. 17 Miként ez a párhuzam is mutatja, az ilyen rekesztőfa­lak legtöbbször nem szentélyrekesztőként, hanem mellék­kápolnák kerítéseként vagy - főleg szentélykörüljárós templomokban - kórusok oldalsó, hátsó rekeszlőjeként készültek. Mindkét megoldásra legnagyobb számban Nyugat-Európában maradtak fenn példák. Franciaország­ban a legkorábbi emlékek a XIV század második teléből, illetve a XV század elejéről származnak. 19 Viszonylag szerény emlék a burgundiai Saint-Seine-apátság két mel­lékszentélyének Guillaume de Vienne roueni érsek (1375-1388) által építtetett rekesztőfala. 20 Sokkal monu­19. kép. Mérműtöreclék liliommal 58

Next

/
Thumbnails
Contents