Budapest Régiségei 33. (1999)

A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Buzás Gergely: A budai Szent Zsigmond templom kőfaragványai 51-65

BUZAS GERGELY A BUDAI SZENT ZSIGMOND TEMPLOM KŐFARAGVÁNYAI Az 1974-ben Zolnay László által feltárt budai gótikus szobrok lelőkörülményeiről az utóbbi években kisebb szakmai vita alakult ki.

1 A budai vár újabb kutatásai során ugyanis egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a vár északi előudvarát, a szobrok lelőhelyét, csak a XVI. század első felében határolták le a várostól egy fallal, és csatolták ezáltal a várhoz.

2 Ha pedig a szobrok, amint Zolnay László állította, a XV. század közepén kerültek földbe,

3 az esetben eltemetési helyük ekkor még nem képezte a királyi vár részét, hanem egy városi házhoz tartozott. Ezen meggondolások révén vetettem fel 1992-ben, hogy a szobrok talán nem is a királyi palota számára készültek, hanem - legalábbis egy részüket - a lelőhelyhez közel álló Szent Zsigmond templomba szánták.

4 Ezt a feltételezést akkor még semmi sem támasztotta alá, legfeljebb csak reménykedni lehetett benne, hogy a Szent Zsigmond templom akkoriban induló ásatásai felszínre hoznak majd olyan szobortöredékeket, amelyek alátámasztják vagy cáfolják elméletemet. 1994-95-ben azután ez is bekövetkezett. A templom déli oldalánál Feld István egy gödröt tárt fel, amelyet teljes egészében a templom berendezésének és tetőzetének, egy XVI. század eleji ostrom okozta sérülések után kiszórt törmeléke töltött ki. Ebből százszámra kerültek elő olyan kőfaragványok, amelyek hiteles képet nyújtanak a templom eredeti berendezéséről és szobordíszéről.' A gödör leletei között több mint 260 darab kőszobortöredék volt. Ezek több, különböző méretű alakhoz tartoztak. Mindegyik figurát még az elföldelés előtt darabokra törték, némelyik töredék erősen megégett. Darabjaik igen hiányosan kerültek elő. Ennek csak az egyik oka lehet az, hogy a gödör fölső részét az újkori tereprendezések erőteljes szintsüllyesztései elpusztították, a töredékek jelentős része már az elföldeléskor a templom többi törmelékével együtt nyilvánvalóan szétszóródott. A legtöbb részlet egy kb. fél életnagyságú Vir do brum szoborból maradt ránk. Előkerült a fej (1. kép), a felsőtest a két karral (2. kép), a poligonális, elszedett talapzat a ráboruló köpeny aló részével, a két lábszár töredékei. Egy további erősen sérült töredék talán az ágyékhoz tartozott.

6 A szobor különlegessége, hogy jobb kezében aranyozott kelyhet tart oldalsebe alá (3. kép). A figura festve volt. Egy hasonló nagyságrendű női fej (4. kép) arca szinte teljesen elpusztult. Épségben megvan azonban a recés szélű fejkendője és állkendője. Hasonló recés szélű kendő figyelhető meg egy finom válltöredéken, amely akár ugyanehhez a szoborhoz is tartozhatott. Kissé nagyobb méretű, kb. kétharmad életnagyságú lehetett egy másik, festett női szobor. Feje sérülten bár, de ránk maradt (5. kép). Hosszú, ívesen hajló nyaka és hullámos hajjal keretezett arca van. Feje tetejét egyenesen lemetszették: valamilyen fejdíszt, valószínűleg koronát hordott. A fej erősen megégett. Van még egy hasonlóan átégett drapériás törzstöredék, amely méretei alapján ennek a szobornak is lehetett a része. Egy harmadik nagyobb, szintén égett darab egy drapériás emberi végtagot és egy sárkányt ábrázol. Ha ez is a női szoborhoz tartozott, akkor talán egy Szent Margit-ábrázolással van dolgunk. Egy viszonylag durván faragott kehely is előkerült, amelyből kígyók és sárkányok másznak ki (6. kép). Ez Evangélista Szent János attribútuma. Más olyan töredék azonban nincsen, amit biztosan ehhez a szoborhoz kapcsolhatnánk. Egy másik férfialakra vall egy kisebb méretű szakállas fej két töredéke. A legnagyobb egyben maradt torzó egy teljes egészében hosszú drapériába burkolt alsótest töredéke (7. kép). Méretei alapján egy kicsi, kb. egyharmad életnagyságú szobor része lehetett. Több kisméretű figura finom részletét is megtalálták: két kézfejet, egy iratszalagot tartó kart (8. kép), egy szorosra fűzött felsőruhát viselő férfialak felsőtestét (9. kép), valamint egy női fejet (10. kép). Méretük alapján ezek leginkább konzolfigurákként értelmezhetők. Az említetteken kívül még több drapériatöredék - az egyik szépen faragott hímzett szegéllyel (11. kép) -, egy poligonális, elszedett talapzattöredék piros cipőkkel, drapériavéggel (12. kép) maradt ránk. A fenti faragványok mind durva mészkőből készültek. Két kisméretű fej azonban valamilyen meszes, márgás anyagból. Az anyagvizsgálatok egyelőre nem tudták egyértelműen tisztázni, hogy természetes- vagy műkőből. Az egyik, épebb fej egy fiatal nőt (13. kép),

1 a másik, töredékesebb talán egy ifjút (14. kép) ábrázolt. Mindkettő hátsó fele egyenesen levágott és bekarcolt rovátkolással ragasztásra előkészített. Ez nem annyira javításra, mint inkább egy hátfalra való felerősítésre utal. Még két terrakottából mintázott angyalszobor is előkerült (15-17. képek). Mindkettő teljesen aranyozva volt, és - mivel hátuk kidolgozatlan - minden bizonnyal valamilyen hátfalra voltak rögzítve. A figurális töredékek mellett több mint 1000 darab architektonikus faragvány is felszínre került. Csak kisebb részük köthető a templom épületéhez: néhány letörött párkányrészlet, egy konzol lehasadt darabja, ablakkeret-töredékek. A többség kisépítészeti szerkezetekhez tartozott. Sok töredék van egy baldachinsorhoz, amely talán ülőfülke díszítését szolgálta. Még jobban rekonstruálható egy 51