Budapest Régiségei 33. (1999)

TANULMÁNYOK - Kocsis Edit: Ásatás a Tölgyfa utca 24-ben 351-360

KOCSIS EDIT ÁSATÁS A TÖLGYFA UTCA 24-BEN A Tölgyfa utca a középkori Budafelhévíz területén található. Bár Felhévíz topográfiájából számos részletet ismerünk - részben Kubinyi András Budafelhévízzel foglalkozó tanulmányának köszönhetően is' -, ez a kis terület még fehér foltnak számított, sem okleveles források, sem más adatok nem álltak rendelkezésünkre arról, hogy milyen objektumok állhattak ezen a területen. A közelben, a Tölgyfa u. 28. szám alatt folyt leletmentő ásatás 1990-1991 telén. Juan Cabello és László Csaba a Műemlékvédelmi Szemlében számoltak be erről.

2 A kutatás során egy nagy csatornára bukkantak, amelyet római korinak határoztak meg, valamint Árpád-kori és késő középkori településmaradványokat találtak. Gödörházak és szabadon álló kemencék kerültek elő, a telek Ny-i végében pedig egy XIII. századra keltezett, tört köves épület, amelyet a XIV. században egy tornáccal toldottak meg. Ilyen előzmények után kezdtük meg a leletmentő ásatást 1992-ben a 24. számú ház kelet-nyugati irányban hosszan elnyúló, de keskeny telkén. Először az elbontott lakóház pincéjében kutattunk, ahol is a törmelék eltakarítása után mindjárt egy vastag kövezett szintre bukkantunk. A többrétegű lekövezés széleit sajnos nem sikerült meghatározni: északon, keleten és délen befutott a jelenlegi utca, ill. az elbontott épület pincefalai alá, nyugaton pedig egy mélypince vágta át a kövezést, s az alatta levő rétegeket is. A kövezett szint elbontásából elsősorban utakra jellemző leletanyag: rengeteg lópatkó és vasalásdarab, állatcsontok, valamint XVI-XVIII. századi kerámia került elő. A leletek közül kiemelkedett egy szépen faragott csont bicskanyél, valamint egy feltehetően XV. századi liliom alakú, réz övveret. (2. kép 26-27.) A kövezett felület valószínűleg egy XVI-XVIII. században használt szélesebb úthoz, esetleg térhez tartozhatott, amelyet még a XVIII. század folyamán megszüntettek, mert egy 1777-ből származó térképen már a mai utcavonal és telekosztás rajzolódik ki,

3 ehhez pedig ez a kövezett szint már nem illeszthető. Az újkori útszint alatt rögtön egy másik - már középkori - kövezett út bontakozott ki, amelyet csak pár centiméter vastag agyagos feltöltés választott el a felette levőtől. Az északkelet-délnyugati irányú útnak legalább az egyik szélét sikerült megtalálni, a másik széle a mai Tölgyfa utca alatt húzódik, sőt valamivel északabbra a középkori út valószínűleg teljes terjedelmével a jelenlegi úttest alá fut be. Iránya alapján feltehető, hogy az út a középkori révhez vezetett. A köves, kavicsos, kevés téglatörmeléket is tartalmazó középkori út két vékony rétegre oszlott, amelyet keskeny agyagréteg választott el egymástól, sőt néhol szinte egybetaposódott a két réteg. A középkori út alatt pedig egy kelet-nyugati irányú római útra bukkantunk. A középkori út egy szakaszon szorosan rá is simult a római út középső, felpúposodó részére. A középkori úton is sok állatcsont szóródott szét, az út szélén például egy teljes lóláb csontozata hevert. A bontásból sok patkó és vastöredék is került elő. A kerámiatöredékek közül egy rádlidíszes faltöredék, egy díszítetlen, vörös fazékperem és néhány bográcsperem (2. kép 1-5., 13.) keltezhető a legkorábbra, talán a XII. század végére. A leletek zöme azonban a XIII-XIV. századból származik. Ide sorolhatók a csigavonalasan bekarcolt díszítésű csészék és fazekak darabjai (2. kép 7-8., 11-12., 18.), valamint a redukált égetésű, ausztriai jellegű edénytöredékek. Ez utóbbiak között főleg a korai típusok vannak képviselve. Ide tartoznak a lapos fedőtöredékek, a tagolt peremű, bevagdalt fülű kancsódarabok, egy mécsestálka és néhány fazékperem (2. kép 6., 9., 15-17., 19-20.). Ezek az edények grafit hozzáadása nélkül készültek, csupán egyetlen darab volt grafitozott felületű, s ennek peremén egykor késsel bevágott bélyeg is díszelgett (2. kép 14.). A XIII. század leletei közé tartozik még két golyvás nyakú üvegpalack pereme is (6. kép 15., 17.). Kisebb számban XIV-XV. századi fazékperemek és gótikus pohártalpak is előkerültek, az út tetején pedig néhány kisebb réz szíjveretet (2. kép 21-25.), valamint egy Zsigmond obulust (CNH 128.) és egy I. Ulászló dénárt (CNH 145A) találtunk. Ugyancsak az út tetején szóródott el két Zsigmondkori (a XV. század első harmadából származó) kályhacsempe-töredék is (5. kép 4.). E kályha további darabjai egy közeli, XV. századi szemétgödörből kerültek még elő. A középkori út feltehetően a XII. század végétől, a XIII. század elejétől a XV. század közepéig, végéig volt használatban. A két útréteg között sem minőségben, sem a leletanyagban nem mutatkozott különbség. A felső köves réteg valószínűleg az útjavítása, megújítása során keletkezett, leletanyaga is inkább későbbi, XV. századi. De egyes későbbi darabok beletaposódtak az alsó útrétegbe is. A középkori úttól nyugatra egy 6,5x4,2 m-es szelvény nyitását tették még lehetővé a terepviszonyok. Itt egy faszerkezetű épület maradványaira bukkantunk. A tömör agyagrétegben először egy északnyugat-délkeleti irányú, kb. 40 cm széles, faszenes sáv bontakozott ki, az egyik talpgerenda maradványa. Ez volt az épület délnyugati fala. A délkeleti falat (vagy esetleg egy osztófalat) viszont egy keskenyebb, kb. 15 cm széles faszenes sáv jelezte. A talpgerendákat csak 10 cm mélységig lehetett követni, 351