Budapest Régiségei 33. (1999)
TANULMÁNYOK - Mocskonyi Melinda: XIV. századi bőrcipők az Ostrom utcából 347-350
3. kép. Oldalfűzős félcipő felsőrészbőre, oldalsó betétdarabokkal (XIV. század) téttel van megerősítve. Talp nem tartozott a cipőhöz. A cipő a boka körül pánttal volt a lábhoz erősítve, a kettős pántot a felsőrészbőrbe képzett két apró hasítékon fűzték át és szorították meg (2. és 41b kép). A cipő hossza 30 cm, ez kb. az általunk használt 38-39-es cipőméretnek megfelelő, ami a középkorban az átlagos férficipőméret volt. : A kútból előjött másik felsőrészdarab sérültebb és jóval hiányosabb volt. Szabásmintája 2 db-ból áll. Az egy darabból kiszabott orr-részhez egy trapéz alakú oldalsó betétdarab csatlakozik, melyen fűzőlyukak láthatók, vagyis a lábbeli oldalt fűzős fazonú volt. A cipő hátsókéreg-része erősen hiányos, de a lábbeli pontos méretét és formáját így is rekonstruálhatjuk. A felsőrészbőrön körbe apró lyukú öltésnyomok láthatók, ezekkel a belső bélést varrhatták a külső bőrhöz. Talp ehhez a cipőhöz sem tartozott (3. 41a kép). Kiegészítésére nem került sor. Mindkét lábbeli felsőrészbőre vastag, feltehetően borjúvagy marhabőrből készülhetett. Az erősen elkopott talpbélésen a bőr barkázata nehezen kivehető, így csak feltételezhetjük, hogy vékony talpbélésről lévén szó, juh- vagy kecskebőrt használhattak. AZ OSTROM UTCAI LÁBBELIK PÁRHUZAMAI MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI ÁSATÁSI BŐRANYAGOKBAN Míg bokapántos cipő magyarországi lábbelileletek között eddig nem fordult elő, az oldalbetétes Ostrom utcai bokacipőhöz nagyon hasonló lábbelit talált Irásné Melis Katalin a budavári Dísz tér 10. számú ház kútjában 1972-ben. 3 A cipőt Melis Katalin a XIII-XIV. századra datálta. A hasonló kormeghatározás alapján feltehető, hogy az oldalt fűzős bokacipő egy kedvelt és gyakran viselt cipőforma lehetett a középkori Budán. Ez az oldalbetétes, oldalán fűzött cipőfajta a több részből szabott európai cipők legkorábbi és leghosszabb ideig tartó viselete volt. A szárkivágás változó, a cipő orrának hosszúsága is, de ezek csak másodlagos jellemvonások. A X-XIV. századokban zárt, egyenes kivágású, oldalt fűzős félcipők igen nagy számban kerültek elő lengyel ásatásokon. Gdanskban és Wolinban' a XII. században szinte kizárólag ilyen lábbeliket viseltek, ezeket a budai félcipők legkorábbi analógiáiként említhetjük. Az évszázados fejlődés során kialakult oldalt fűzött félcipők viselete Angliában is elterjedt volt. Londoni ásatási anyagokban a XIII. század elejéről már ismert az oldalt fűzős fazon." Az Ostrom utcai bőrcipők jól illeszkednek az európai XIV. századi lábbeliviseleti anyagba. Az e korszakra oly jellemző hegyes orrú, a boka körül pánttal fűződő vagy csattal záródó cipők Angliából 6 , Hollandiából és lengyelországi régészeti leletanyagokból egyaránt ismertek. 7 Ez a forma a XIV. századi művészettörténeti anyagban szintén jól megfigyelhető, majd a XV század folyamán is, már-már egészen elhegyesedő orral.* Az eddigi magyarországi régészeti bőranyagokban lábbeliket csak elvétve találunk. Mindösszesen a budavári Dísz tér 8. és 10. számú telek kútjainak 2 rekonstruált bokacipője', és a sopron-előkapui ásatás bokacipője és gombos csizmája 10 reprezentálja a XII-XIV. századi magyar lábbeliviseleti divatot. Örömünkre szolgál, hogy az Ostrom utcai lábbelik tovább bővítik amúgy hiányos ismereteinket a középkori Magyarország lábbeliviseletét illetően. 348
