Budapest Régiségei 33. (1999)

TANULMÁNYOK - Végh András: Régészeti feltárások a budai Váralján, a középkori Tótfalu területén 331-346

14. kép. Ostrom u. 13. „C" szelvény. Középkori rozettás kályhacsempe töredéke. (Itsz.: 96.93.36.) 15. kép. Ostrom u. 13. „C" szelvény. Csat. (Itsz.: 96.93.18.) 16. kép. Ostrom u. 13. A középkori kút északról töredékekkel), majd pedig a nagyméretű beásás itteni szakasza, amelyet itt is köves, agyagos betöltés töltött ki (török kori kerámiatöredékekkel együtt).

26 A nagyméretű beásás északi lezárását nem sikerült tisztázni, mivel ezen az oldalon több későbbi gödör és egyéb beásás tönkretette eredeti oldalfalait. A szelvény keleti oldalánál egy török kori gödör szélét figyelhettük meg. Mellette egy tisztán sóderos betöltésű beásás tette hosszan tönkre a nála korábbi, nagyméretű beásás északi oldalát. Végül a szelvény nyugati metszetfala előtt és részben alatt egy újabb török kori gödröt tárhattunk fel (8. kép). A gödör enyhén elliptikus alaprajzú, oldalfalai függőlegesek voltak. Betöltésében nagyszámú török kori kerámiát, fajanszkorsót és egy teljesen ép rézibriket (kávéskannát) találtunk.

27 (9-13. kép.) A most ismertetett beásásoktól északra az altalaj egy rövid szakaszon ismét felemelkedett a köves járószintig, majd pedig újabb beásások bolygatták meg. Ezek a beásások már nagyrészt a „C" szelvény területére estek. „C" SZELVÉNY A köves járószint alatt tehát ebben a szelvényben is egy nagy\a- méretű beásás betöltési rétegeit tártuk fel. Ezek a rétegek kitöltötték a szelvény teljes területét, ezért a beásás formáját nem deríthettük ki. Az itteni rétegekből előkerült lcletanyag tisztán középkori volt. A szelvény É-i végében a felső rétegekből 15-16. századi kerámiatöredékek, egy 15. század közepi rozettás kályhacsempe töredéke, valamint egy vas sarló kerültek elő.

28 (14. kép) Ezalatt vastagon jelentkezett egy sötétbarna, tömött, szervesfoltos réteg, amelyből elég szép számú 13-14. századi kerámiatöredékek, egy rézcsat és sok állatcsont került elő.

29 (15. kép.) Tovább mélyítve a sötétbarna rétegben, egyre több apró kő fordult elő, a leletanyag pedig fokozatosan gyérült. Ezen réteg alatt már az altalaj következett, amelyben sárga agyag és rozsdafoltos sóderrétegek váltakoztak. KÚT Kutatóárkunkon kívül, a „B" szelvény keleti oldalától mintegy 3 méterre a gépi földmunkavégzés során egy enyhén ívelődő falcsonkra lettem figyelmes. Miután a falat megtisztítottuk a ráhullott törmeléktől, egy nagyméretű kőből rakott kút körvonalai bontakoztak ki. Alkalmunk nyílott a kút belsejét három napon keresztül feltárni, és itt találhattuk meg kutatásunk legértékesebb leleteit. A kút átmérője kb. 2 méter, falazata tört, édesvízi mészkő szárazon rakva, a feltárás szintjén már mindenütt az altalajba mélyedt (16. kép). Megkezdve a mélyítést, először szürke, rozsdafoltos réteget találtunk, amelyből 14. századi edények kerültek elő, illetve egy középkori elszedett nyíláskeret-töredék. Szinte a mélyítés elején feljött a talajvíz, ezért a munkát csak állandó szivattyúzás mellett tudtuk végezni. A szürke, rozsdafoltos réteg a kút általunk feltárt peremétől -150 cm-ig tartott, ezalatt megváltozott a betöltés: sötétszürke, iszapos réteg következett. Ebből is került elő kerámia (még mindig 14. századi, de talán valamivel korábbi az előző rétegben fel^

m tártaknál), állatcsont (valószínűleg egy több ló vázrészei), valamint tégla- és fatöredékek. A fa megjelenése felkeltette 340