Budapest Régiségei 33. (1999)

TANULMÁNYOK - Végh András: Régészeti feltárások a budai Váralján, a középkori Tótfalu területén 331-346

borította. Eszerint a kutat 1944/45-ig, a ház pusztulásáig használhatták mint emésztőt, és a bontás során töltötték fel. Az égett felszín feletti feltöltést az újkori épület készítésekor idehordott feltöltéssel azonosíthatjuk. A kutat már ebbe a feltöltésbe ásták, tehát a telek feltöltése után, feltehetően az újkori épülettel együtt készült. Az égett felszín alatt vékony feltöltési rétegek fedtek el egy kövezett újabb felszínt. A vékony feltöltési rétegek igen változatosak: agyagos, faszenes, habarcsos, törmelékes csíkok fedik el egymást. Az innen előkerült leletanyag azonban nem különbözött semmiben az égett felszín felett feltártaktól, hasonló 18. századi kerámia és sok állatcsont került elő innen is. A kövezett felszín egy sor apró görgetett mészkőből, téglatörmelékből és kavicsból állt. Közvetlenül a felszín felett vékony, kb. 5 cm vastag, világosbarna, apró köves, tömött réteg arra vallott, hogy ezt a járószintet huzamosabb ideig használták. Miután felbontottuk a kövezetet, kiderült, hogy a szelvény DNy-i részén már közvetlenül a sárga agyagos altalajon feküdt. Másutt azonban korábbi mélyedések betöltéséi fedte cl. A szelvény teljes É-i részét kitöltötte egy kb. 60 cm vastag barna, épülettörmelékes, téglás betöltésű mélyedés. Ebből a betöltésből is nagyszámú 18. századi kerámia, állatcsont és vastárgy került elő, ezek mellett azonban már török kori és középkori kerámiatöredékek is előfordultak. A betöltés legértékesebb leletei a középkori pénzek, illetve a színes mázas. 16. század eleji, reneszánsz kályhacsempe-töredékek voltak.'' (7 kép.) A mélyedés betöltése jól keltezi az őt záró kövezett felszínt a 18. századra. Maga a betöltés egy közelben állt épület bontásából vagy pedig a várból kiszállított bontási törmelékből származhatott, erre utalnak a középkori és török leletek a 18. századi tárgyak mellett. Eszerint a feltöltés ahhoz a 18. század eleji talajegyengetéshez köthető, amelynek során az üres, ágyúk számára jól pásztázható várlejtőket kialakították. A kövezett felszínt pedig - amelyet kutatóárkunkban végig megfigyelhettünk - az ekkor kialakított járószintnek tarthatjuk. Úgy tűnik, hogy ez a 18. századi földmunka nemcsak feltöltéssel, hanem földeltávolítással is együtt járt, mivel a kövezet alatt csupán a korábbi (török kori, középkori) mélyedések feltöltése figyelhető meg, a járószintek és ezek feltöltései már nem maradtak meg. Ezeket tehát valószínűleg lehordták. A 18. századi feltöltésű épülettörmelékes mélyedés oldalában és alatt néhány korábbi gödör és beásás betöltését bonthattuk ki. A szelvény nyugati fala előtt egy kör alaprajzú, körte formájú tárolóvermet tártunk fel, amelynek keleti részét az újkori kút beásása elpusztította. A verem belsejét barna, törmelékes, tömött föld töltötte ki, amelyből nagyszámú török kori kerámia, kevesebb középkori kerámia, állatcsont, valamint I. Ferdinánd király 1543-ban vert ezüstdénárja került elő.

24 A vermet tehát a 16. század közepén tömték be. Ezen veremtől északra szinte a teljes szelvény felületét elfoglalta egy másik, nagyméretű beásás. Miután kibontottuk, kiderült, hogy alja lapos, déli oldalfala az előbb említeti gödör mellett közvetlenül húzódik, majd az oldalfal a kút mellett de5. a-b. kép. Ostrom u. 13. „B" szelvény. XVII. századi medál Szí, Leonhard és Szt. Sympert ábrázolásával. (Itsz.: 96. 93. 10. 336