Budapest Régiségei 33. (1999)

TANULMÁNYOK - Végh András: Régészeti feltárások a budai Váralján, a középkori Tótfalu területén 331-346

VEGH ANDRÁS RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOKA BUDAI VÁRALJÁN, A KÖZÉPKORI TÓTFALU TERÜLETÉN Buda városának területét a korabeli írott források két részre osztották, a castrumia. és a súburbiumm. A középkor századaiban megőrzött és folyamatosan használt nevek az alapítás viszonyait tükrözték, hiszen IV. Béla idején, a mongol fenyegetés árnyékában a település erődített jellege volt még az egyik legfontosabb tulajdonsága. Budavár alatt, a hegy lejtőin és a Duna partján épült ki a suburbium - Váralja, ez a meglehetősen nagy kiterjedésű és változatos beépítésű városrész. Az alábbi tanulmány a Váralja északnyugati szegletében elterülő Tótfalu régebbi és újabb történeti és régészeti kutatásaival kívánja megismertetni az olvasót, amelyre két 1996-ban végzett régészeti leletmentés kínálta az alkalmat.' 1, TÖRTÉNETI ISMERETEK Tótfalu a Várhegy lejtős, északi hegyoldalán, az egykori Szombat kapu előtt települt városrész neve volt a középkorban. Eredetét nem ismerjük, első említése csak 1390-ből származik: a budai plébániák határperében ekkor a Mária Magdolna-plébánia területén lévőnek mondták/ Az irat szerint a plébánia határa a falakon (értsd: a hegyre épült város falain) kívül az új városfalnak ahhoz a kapujához futott egy sziklás úton, ahol a Szt. Lázárispotályhoz lehetett menni. Innen kiindulva az új városfal mentén kerítette be Tótfalut úgy, hogy a városi vesztőhelyhez ért, amely a szentlőrinci pálos kolostorhoz tartó út mellett volt.

3 A meglehetősen szűkszavú leírást kiegészítve az 1441-es határjárás leírásával ki tudjuk jelölni Tótfalu helyét a városalaprajzban.

4 Eszerint ugyanis az alsóváros városfala, amely Buda és Felhéviz határán haladt, északnyugati szakaszával éppen Tótfalut ölelte körbe és futott a castrum falaihoz a mai Esztergomi rondellánál. Tótfalu déli, nyugati és északi határait tehát a ma már csak leginkább 17. század végi térképekről ismert városfalak mutatják, míg keletről a völgyben a Tassental völggyel volt határos, a hegyoldalban pedig határa, úgy vélem, az 1441-ben ismertetett plébániahatárig ért, vagyis a Kammerhof kapujához vezetett. 1497-ben említették meg a szigeti domonkos apácák vámját önkényesen elfoglaló felhévízi préposttal keletkezett perben az alsóváros Tótfalu és Tassental kapuit.

5 A török kori hiteles ábrázolásokon következetesen három kaput tüntettek fel a városfalon, egyet a mai Várfok utcánál, a következőt a Széna téren, az utolsót pedig a mai Fő utcánál. (1. kép.) Ez utóbbi, török nevén Kakas kapu a középkorban a Felhévízi kapu nevet viselhette. A mai Várfok utcánál található kaput a törökök Kinnáre (Mészáros) kapunak nevezték, míg a Széna téren álló kaput Jeni (Új) kapunak.

6 Ebből arra következtethetnénk, hogy a Széna téri kapu csupán török kori építmény. Elhelyezkedéséből ítélve a törökök Mészáros kapuja feleltethető meg a középkori Tótfalu kapuval. A Széna téri kapu ugyanis vagy még nem létezett a középkorban, vagy ha igen, a Tassental kapuval lehetett azonos. Ha ez a kapu mégsem létezett ekkor, az utcahálózat és a plébánia-határjárások alapján feltételezhetünk egy másik kaput a mai Horvát utcánál is, amelyet azonosíthatnánk szintén a Tassental kapuval. Forrásaink azonban elégtelenek egyelőre ennek eldöntéséhez. Mindenesetre a Tótfalu kapu nem lehetett lenn a völgyben, és ezért azonosítása a török kori Mészáros kapuval biztosnak látszik. Ez a kapu a Szombat kaputól a fehérvári országútra vezető úton nyílt a Váralja városfalán. A Várhegy északi lejtőjén található utcák többségét a 19. század elején alakították ki (2. kép). Kivételt jelent azonban néhány olyan utca, amelyeket már a legkorábbi, vagyis 1686-ból származó térképeken is ábrázoltak. A mai Várfok utca a Bécsi kaput a török kori Mészáros-kapuval összekötő útvonalon halad, míg a mai Ostrom utca elődje szintén a Bécsi kaput kötötte össze a török kori Új kapuval. A Bécsi kaputól meredeken lejtő mai Fiáth János utca előzményét is megfigyelhetjük a helyszínrajzokon. A mai Batthyány utca a Váralja Duna-parti központjából vezetett a török kori Mészáros kapun át a fehérvári országútra. A török kor végén térképezett utcák általában olyan városkaputól városkapuig, illetve városközponttól városkapuig vezető „főútvonalak", amelyeket jogosan tarthatunk a középkori eredetűnk. Éppen ezért feltételezhetjük, hogy az 1461 -ben említett Tótfalu utca a Szombat kaputól a Tótfalu kapuhoz vezető úttal lehet azonos, és ezért valószínűleg megfelel a mai Várfok utcának.

7 A bortizedjegyzékekből kikövetkeztethető az is, hogy Tótfalu területén volt a Szekérgyártó utca, a Szombat kapu közelében.

8 Említettük már, hogy Tótfalu neve 1390 előtt nem ismert az írott forrásokban. A szakirodalomban felmerült az a nézet, hogy a városrész eredete a budavári Szombathellyel összefüggésben értékelhető, mivel mindkét terület a Mária Magdolnaplébániához tartozott.

9 A Mária Magdolna egyház falakon túlnyúló területe azonban nem elégséges érv ennek feltételezésére, hiszen a Boldogasszony-plébánia is kiterjedt a falakon kívüli városrészekre (Szentistván, Lógod). Mégis, amennyiben Szombathelyről megállapítható lenne, hogy a városnál korábban létezett, nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy az a későbbi Tótfalu területére is átnyúlt volna.

10 Véleményem szerint források híján az eredetet leginkább Tótfalu nevének segítségével kereshetjük. A városrész neve késői névadás eredménye (vö. -falu, -falva utótagú helyneveinket). A közvetlen környezetben több hasonló névadás ismert, mint például Szentjakabfalva, Logod-Boldogasszonyfalva. Úgy vélem, hogy leginkább ezen települések fejlődésének ismeretében érthető meg Tótfalu kialakulása. Szentjakabfalva Óbuda és Felhévíz között 1212-ben még nem létezett, a Szt. Jakab-egyház 1247-ben tűnik fel először a forrásokban." Feltehetően nem sokkal előbb alapította a király a korábbi fel331