Budapest Régiségei 33. (1999)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 7. közlemény, A lovagalakos kályha címertartó sarokcsempéjének új példánya – műhelykérdések 313-323

jor fejedelem ismét egyesítette Regensburgot Bajoror­szággal.) - A bajor szövetség Mátyás számára a császár hátában már régtől fogva fontos volt; ugyanaz a helyzet alakult ki itt is, mint a salzburgi érsek, a passaui püspök, most pedig az augsburgi püspök esetében - de ugyanígy a regensburgi püspök támogatásánál Frigyessel szemben. 26 Mátyás hadjáratai mellett a politikai támogatások, szövet­ségesek keresése ugyanilyen súlyt, lehetőségeket képvi­selt. - Johann von Werdenberg (1469-1486: augsburgi 1. HOLL, 1958. 89. kép; HOLL, 1971. 162. kép, valamint a palotá­ban felállított rekonstruált kályhamásolat. 2. A megoldás Csehországban már a 15. sz. elején ismert. A század végén: HALZBAUER, 419. A 16. sz. elején egy budai reneszánsz kályhán az osztrák címer a Habsburg-Jagelló házasságra utal; Krakkóban pedig a királyi ház címere díszíti a színes mázas kály­ha sarkait. 3. DUMA. 457-461. - A hőkezelés 840 fokon történt, evvel a habar­csanyag elválasztása lehetővé vált, és a mázas felületek is vissza­nyerték eredeti színüket. 4. HOLL. 1987. 188., 9. kép táblázata. - E rétegsorok megbízható keltezőértékére - számos éremlelettel és jól elkülönülő, egymás után következő korszakok miatt - többször hivatkoztam. Sajnos a csempék esetében a kutatás rendszeresen figyelmen kívül hagyja. - A továbbiakban is erre hivatkozom. 5. SZATMÁRI, XXVII. t.: sarokrész, a letört applikáció nyomaival. A kis oroszlánokat nem említi, ezek képe: SCHALLABURG, Katalog, Kat.Nr.370 , kályhapárkánydísz megjelöléssel. (A tatai Mátyás kori felállítás érveit: P. Ransanus szavaira alapozva - uo. 82. -. ami jellegzetes humanista túlzás: a majdnem földdel egyenlővé vált vár, melyet „az isteni Mátyás néhány év alatt cso­dálatos munka val felépített". Az előzőben említett cikkben ezt már cáfoltam; ráadásul a várat birtokló Rozgonyi testvérek V. László kitartó hívei voltak.) Erről részletesen a 9. jegyzetben idé­zett tanulmányban. 6. Az alkalmazott címerek keltezését vitatta FELD, 279.; felvetve, hogy III. Fiigyesre is vonatkozhatnak. Ezt már korábban is cáfol­tam; részletesebben pedig új tanulmányomban, bizonyítva, hogy a Habsburg-hercegek és László is használta a különböző tartomá­nyok címereit és címét. 7. A rétegben 18 db éremlelet volt, a legkésőbbiek 2 db 1468-1471 között, 1 db 1471-1481 között (C.II.234 dénár). HUSZÁR, 223. 8. BUZÁS-LŐVEI, 207. 7. kép. 9. HOLL, 1998, 141-216. 10. HOLL-BALLA, 381-404.; HOLL, 1995. 257-294. (Itt a negatí­vok átvételéről és kopott negatívok használatáról is.) 11. Éles és kopott negatívokból készült csempék képe, előbbi cikk Abb. 1-3.. 16-17. 12. BUZÁS-LŐVEI, 196., 202.; 3. kép. -TAMÁSI Abb. 58.: „Origi­nal Produkt der Werkstatt des Ofens mit Rittergestalten". - KO­CSIS-S ABJÁN, 136. kép. - Fel kell hívnom a figyelmet arra a kü­lönös helyzetre, hogy a csempetípus eredeti, első megfogalmazásai még nem kerültek elő sehol sem; hogy milyen volt, azt a kőszegi másolatpéldányok (redukált égetésű) mutatják: az eredeti plaszti­kus csavarodó levélsorral keretezve, mint a griffnél, ez az igazi 2. típus. A sziklás talajon fekvő a 2/a típus. A 2. típust később új, se­matikusabb kerettel látták el (2/c t.), csak ebből maradt Budán pél­dány (HOLL, 1971, 141. kép.). Ez utóbbi már későbbi munkafá­zisban készült a cserépelemzés szerint (28. minta.). 2/a típus köze­pének modelljét használták fel Kőszegen (vörös cserép) később. Visegrádon is a 2/a típus középrészét használták új csempékhez később. 13. KOCSIS-SABJÁN, 36. „monogramszerű jel"; 146. kép. -A töre­dékek tanulmányozásának lehetőségét Kocsis Editnek köszönöm. 14. KOCSIS-SABJÁN, 145. kép. püspök) családi címere: fehér zászló („dreilatzigen" Ge­richtsfahne) vörös mezőben; ez a Tübingeni ház külön­böző ágainál több változatban szerepel. 27 Alkalmazásával itt is Mátyás konkrét szándékát, szövetségeinek bemutatá­sát képviselte. (Mint Regensburg esetében, történetírá­sunk ezt az esetet is szem elől tévesztette, pedig jellemző adat.) A Mátyás-féle címerreprezentáció e két esetben is valós eseményeket jelez. (6. kép 3-4) - A kályhák tehát 1485-től, az utolsó címerrel 1488-ban készülhettek. 15. Lásd az idézett rétegsorelemzésnél: 7-6. rétegbe kidobott töredé­kek több típusból - nem elkopott negatívból: ezeket pótolni kellett. 16. A pozsonyi vár kiállításán látható. Több új típus rajzi rekonstruk­ciója is szerepel; sajnos nem jelölve, mennyi ezekből az eredeti tö­redék. Előkerült egy negatív is, amelyet oroszlánfigura készítésé­hez használtak (a kályha legfelső részén rekonstruálják.) Az EGY­HÁZY-JUROVSKÁ katalógus, is említ egyeseket, kép nélkül. - A régebbről ismert típusokról a várban: 1., 4., 5., 15. számúakat lát­tam; ezeken kívül több vakmérműves ismeretlen megoldást. 17. 1452: A magyar és osztrák rendek szövetséglevele szerint, ha Lász­ló kiszabadul, Pozsonyban fog nevelkedni. - László király 1452. szeptember-1453. július, 1455-ben a bécsi várban tartja udvarát; 1453. január végén-február elején, majd augusztus végétől szep­tember közepéig Pozsonyban tartózkodik az országgyűlésen. 1455 októberében ismét Pozsonyban volt. (A Rozgonyi grófok január­ban adják át a pozsonyi várat a királynak.) TELEKI, 1852, 205-387. Meggondolandó, hogy a pozsonyi vár kiépítése Zsigmond halálá­val megszakadt; belsejének kialakítása nem történt meg; díszesebb kivitelű kályhák anyaga csak a fentebb említett és még későbbi időből került elő. - EGYHÁZY-JUROVSKÁ szerint a vár déli szárnyában 12, kályhákkal fűtött helyiség volt. Ezért feltételezzük, hogy 1453-ban már szükségét látták egy reprezentatív kályha meg­rendelésének. (A király itteni rövid tartózkodásai nem cáfolják ezt - nem tudhatták, hogy uralkodása rövid lesz.) 18. Részletesen HOLL, 1971, 184-186. Lipnice várának tulajdonosa Trcka Burján I. lovag, aki tagja volt a király menyasszonyáért uta­zó főurak követségének 1457-ben. (11480) 19. BUZÁS-LŐVEI, 196-197., 203. (Itt megismétlik a korábbi elkép­zelést, hogy eredetileg III. Frigyes számára készült a lovagalakos kályha; modelljei később kerültek, 1485 után Magyarországra. ­De akkor miért nem hagyták el Felső-Ausztria, Tirol címerét? A negatívrészletek cserélhetők voltak.) 20. BUZÁS-LŐVEI, 197. szerint a kétfajta tetőcsempe „pontosan azo­nos méretű". - KOCSIS-SABJÁN, 35-36., (katalógus 1.14: m.: 67 cm, sz.: 28,5 cm - a Mátyás-kályha műhelye; II.9.: m: 71,5 cm, sz: 28 cm - a lovagalakos típusa). Magam is eltérő méretűeknek mér­tem (fotójuk egymás mellett, a stíluskülönbségek és egyben a hatás kimutatására: HOLL-BALLA, Abb. 5. - nem mérethű kép). 21. A nyírbátori kastély kályháját készítő mester is felhasznált két kis szobrocskát (itt is különböző korábbi kályha hatására készült egy újabb, másféle: HOLL, 1980,4L, 21. kép) 1488-1493 között? A 9. jegyzetben idézett feldolgozásban részletesen tárgyalom a szob­rocskák kérdését: ezek Rajna-vidéki, kereskedelmi és más úton el­terjedt fehércserép szobrocskák lenyomatával készültek (az erede­tiekből Magyarországra is kerültek.) Hosszabb felhasználásukat az elmosódottabb csempék mutatják. Több példányukat már a kály­hásmester szerezte be. (Akár utóbbi eset is elképzelhető a Má­tyás-kályhánál?) 22. BUZÁS-LŐVEI, 204-206.; 8-9. kép. - KOCSIS-SABJÁN, 125. kép. 23. HORVÁTH, 3. k. 172., 201. (1478, 1484)-TEKE, 264. (1485. év) - Pordenone Velencétől 45 km-re északra fekszik, az egyedüli vá­ros, amelyet ekkor még a velenceiek nem tudtak bekebelezni. Fri­aul őrgrófsága már 1420-tól a velenceieké, Portenau csak 1508-tól. JEGYZETEK 321

Next

/
Thumbnails
Contents