Budapest Régiségei 33. (1999)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis Katalin: Régészeti adatok a budapesti 11-13. századi királyi udvarhelyek kutatásához 291-312

abb ideig tartózkodott itteni palotájában. Egyébként az udvarhely nagy jelentőségű királyi reprezentációra is alkalmas lehetett, hiszen 1189-ben III. Béla az esztergomi díszes fogadtatás után két napig itt látta vendégül a Szentföldre igyekvő legendás hírű Rőtszakállú Frigyes királyt.

9 A palotának feltehetően szomorú vége lett, elpusztult vagy lebontották. A 13. század első felében új várat építettek. Az állandó királyi központtá fejlődött Óbuda királyi vára a mai Kálvin közi református templom helyén és környékén helyezkedett el, a romokjelentős része még feltáratlan.

10 II. Endre (1205-1235) és IV. Béla uralkodása alatt országos események játszódtak a falak között, például 1241 tavaszán itt tanácskozott IV. Béla az ország főembereivel arról, hogy miként lehetne az országot megvédeni a közeledő tatársereg támadása ellen." A tatárok röviddel ezután elérkeztek a Dunához, de csak télen a Duna jegén keltek át a budai oldalra, Óbudát feldúlták, a királyi vár is romokban hevert. A vár alaprajzának építéstörténete a régészeti feltárásokból kibontakozófélben van, a történeti adatok pedig fennállása egész idejét végigkísérik. 1343-ban Nagy Lajos király édesanyjának, Piast Erzsébetnek, az özvegy királynénak adományozta, ettől kezdve a középkor végéig az óbudai vár a magyar királynék birtokába tartozott.

12 CINKOTAI KIRÁLYI VAGY HERCEGI UDVARHELY Anonymus a 12. században már virágkorát élő pesti oldalról sem feledkezett meg a honfoglalásról szóló elbeszéléseiben. „Néhány nappal később Árpád vezér meg összes főemberei közös elhatározással, egyetértéssel és szabad akarattal kivonultak a szigetről, és tábort ütöttek Soroksáron túl a Rákos vizéig. S midőn látták, hogy mindenfelől bátorságban vannak és senki sem bír nekik ellentállni, átkeltek a Dunán. A révet, ahol az átkelést végrehajtották, Magyar-révnek nevezték el azért, mert a hét fejedelmi személy, akit hét-magyarnak mondtak, ott hajózott át a Dunán."

13 A táborozás ideje alatt megtörtént a határ felosztása, és kijelölték a fejedelmi törzs népeinek szálláshelyeit. Ez utóbbiak helyét a pesti oldal honfoglalás kori és 11-13. századi régészeti lelőhelyei pontosan megmutatják. A régészeti leletek két helyen, a csepeli és a megyeri révhez vezető útvonalak mentén, a Duna vízjárta mocsaras árteréből szigetként kiemelkedő dombhátakon koncenüálódnak. A déli szállásterület a Gyáli-patak és a Duna között helyezkedett el, az északi a Szilas-patak két oldalán alakult ki, északról a Csömöri-, délről pedig a Rákos-patak széles, mocsaras völgye határolta. A Szilas-patak által kettévágott, ÉNy-DK-i irányú homokos dombhát legmagasabb részét Cinkota foglalja el, ahol a 11. században királyi, esetleg hercegi udvarhely létesült. A Képes Krónikában olvashatjuk, hogy 1074-ben a Salamon király ellen vonuló Árpád-házi hercegek, Géza és László, a mogyoródi csata előestéjén seregeikkel együtt itt szálltak meg.

14 Helyét a ma is működő, 18. századi evangélikus templom köré helyezzük. Ismert volt, hogy az evangélikus templom magába foglalja a középkori templom hajóját és tornyát, az újkori átalakítások miatt azonban nem látszottak a korhatározó építészeti részletek. A műemléki helyreállítást megelőző régészeti kutatások a templom szűkebb környezetére is kiterjedtek, és a templom körüli temető és kerítőfal keresése közben Arpád-kori telepjelenségeket találtunk (2. kép). 1985-ben a 18. századi templom belsejében feltártuk a középkori szentély maradványait, és bebizonyosodott, hogy a félköríves szentélyt egy korábbi rotunda széles alapfalaira építették. A kerek templom Ny-i felének maradványait az újkori kriptás temetkezésekkel teljesen elbontották (3. kép). Az álló templom É-i oldalán egy nagyobb, É-D-i tájolású kemencés épület helyezkedett el, pusztulási rétegében 1241 előtti időszakrajellemző, 12-13. századi leletek voltak. A korlátozott kutatási lehetőségek miatt az épület nagyobb része feltáratlan maradt. A rotunda és a házmaradványok között sárga agyagból döngölt gerendavázas földsánc közel 10 m hosszú szakasza került elő, amelynek szélessége a megtalálás szintjén 140160 cm volt.

15 A belső oldalon szerencsére épen maradt egy 4 m hosszú szakasz, itt egymástól 80 cm távolságra négy, 2030 cm átmérőjű cölöplyukat találtunk. A külső oldalon a bolygatások miatt csak kettőt sikerült megfigyelni, az egyik pontosan szembeállt a belső oldalon lévővel. A belső oldalon a sárga agyag széle helyenként 30-40 cm-rel túlhaladt a cölöpök megadta síkon, ez talán azt mutatja, hogy az egész cölöpszerkezetet beborította a sárga agyag. Az igen nagy mértékű pusztulás miatt egyelőre még a bontás szintjén sem ismerjük a sánc szélességét. A cölöplyukak aljába sárga agyagot tömtek, az oldaluk pedig habarcsos volt. így rögzítették a cölöpöket a laza szerkezetű homokos talajban. A földsánc alapozási árka a 12. századi járószinttől mérve 110-140 cm mély volt, ugyanilyen mélyek voltak a mellette lévő cölöplyukak is. A keményre döngölt sárga agyagban egy fekvő, összegöngyölödött helyzetű kutyacsontvázat találtunk, az állat koponyatetőjén ovális lékelés volt.

16 A sáncfelépítményből semmi sem maradt.

17 A 12. század második felében nagy átépítésre került sor, mindent lebontottak. A korábbi épületek helyén félköríves szentélyzáródású, egyhajós kis templom épült, kerítőfallal övezték. A templom a bekerített térség É-i felében, a kerítőfal közélében állt. Mindössze két középkori sírt találtunk, ezek nagyobbrészt a 12. századi templom déli hajófala alá voltak beásva. Cinkota a tatárjárás idején elpusztult, az ásatási területen előbukkantak a nagy égésnyomok. 1259-ben mint lakatlan birtokot IV. Béla király az általa alapított margitszigeti apácakolostornak adományozta. A falu a középkor végéig az apácák tulajdona maradt, a környék legjelentősebb falujává fejlődött.

Ií! PESTI KIRÁLYI UDVARHELY A pesti oldalon a 12. század második felében, de még a későbbi időszakban sem volt olyan királyi udvarhely, amely az óbudaihoz vagy a Csepel-szigetihez hasonló lett volna, a pesti udvar valószínűleg jóval szerényebb külsejű épületekből álló gazdasági központ volt. Anonymus érdeklődését sem keltette fel, bár emlékezett rá, hogy Taksony fejedelemsége idején „kegyességének hallatára pedig sok vendég özönlött hozzá különféle nemzetekből. Ugyanis Bulár-földről nagyon sok izmaelitával jöttek némely fölötte nemes urak: Billa meg Baks. A vezér Magyarország különböző vidékein földet adományozott nekik s még azonfelül várat is, melyet Pestnek hívtak, örökre nekik engedte."

19 Nem véletlen, hogy 293