Budapest Régiségei 33. (1999)

A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Végh András: Adatok a budai kisebb Szűz Mária, más néven Szent Zsigmond templom alapításának történetéhez 25-34

rost, ebben az évben pusztította végig a nagy pestisjárvány. Ehhez járult, hogy a már az előző évben elkezdődött ún. „kézművesfelkelés" elűzte a patríciusokból álló tanácsol, és a várost Károly hűségéről az ellenlábas Wittelsbachok táborába vezette. Csak nagy nehézségek és engedmények árán tudta Károly a számára annyira fontos város régi kormányzalát és engedelmességét helyreállítani." Ennek egyik következménye volt a zsidók elűzésének engedélyezése és sokuk lemészárlásának hallgatólagos eltűrése.'" A zsidók lebontott zsinagógájának helyén feltehetően 1352 előtt megkezdődött a Frauenkapelle építése, és 1355-re már készen állt a szentély. Ebben az évben császárrá koronázásáról visszatértében állította fel IV. Károly a kápolna testületét. Az 1355. július 8-án kelt alapítólevélben a császár elmondja, hogy Nürnberg császári városában császársága dicsőségére, az Istenszülő Szűz Mária és Jézus Krisztus tiszteletére, valamint a maga és ősei lelkiüdvére új kápolnát alapított és építtetett, amelybe most egy vikáriust és két szeipapot rendel, akik a prágai székesegyház Szűz Mária-káptalanjának voltak alávetve. Később lett csak a vikáriusból prépost és a kanonokok száma is hétre emelkedett. Az alapítólevélből megtudjuk azt is. hogy a császár a kápolna testülele számára feladatul a napi liturgia végzéséi rendelte el. A papoknak mindennap el kellett imádkozni a zsolozsmát, és misét kellelt mondani Szűz Mária tiszteielére azokkal a megemlékezéseket tartalmazó imádságokkkal - commemoratiókkal együtt, amelyeket VI. Kelemen pápa engedélyezett a felettes prágai Szűz M ária-káptalan számára. A császár mindezek szükségleteire nürnbergi soltészánál 1000 Ft-ot helyezeti el, amelyből évente bizonyos összeget fizettek a papi testület fenntartására. " Az új császári udvari kápolna papságának feladata tehát a császár állal létrehozott, a maga és ősei lelki üdvét szolgáló misealapítvány végzése volt. IV Károly császár számára sajátosan és egymástól szétválaszthatatlanul szövődött egybe a magánáhítat az állami, hivatalos vallásossággal. Köztudott hogy kortársai közül kitűnt ebben mind tudatosságban, mind ilyen jellegű áhítata intenzitásában. Ennek kifejezése volt a császár szent- és ereklyetisztelete is. Amikor az új kápolna 1358-ban teljesen elkészült Johannes de Marignola bisignanói címzetes püspök felszentelte a második oltárt Szent Vencel ereklyéivel, Szent Vencel. Vince, Vitus, a 10 000 mártír, Szent Mária Magdolna, Borbála, Katalin, Margit, Ilona és a 11 000 Szűz tiszteletére.

14 Ekkortól tehát a kápolnának kettős titulusa lett: Szűz Mária és Szent Vencel. S zent Vencel kiválasztása a kápolna védőszentjeként nem egyszerűen a cseh királyság patrónusa tiszteletének propagálása volt. IV Károly császár keresztneve ugyanis valójában Vencel, a cseh királyfi egykor anyai nagyapja, II. (Przemysl) Vencel cseh király után kapta nevét. A Károly nevel a bérmakeresztségben, 1323-ban Párizsban nyerte bérmakeresztapjától, IV. Károly francia királytól. Vencel-Károly a későbbiekben egyre magasabbra emelkedve, elnyerve a cseh királyi trónt, majd a császárságot keresztségeiben kapott védőszentjeit, Szent Vencelt és Szent (Nagy) Károly császárt, mint országai és uralma égi patrónusait különleges tiszteletben részesítette.

15 Károly császár elhalmozta a kápolnát ereklyékkel is. 1358-ban egy harmadik oltárt is szenteltek az apostolok tiszteletére, Evangélista Szent János, Keresztelő Szent János, Szent Péter, Szent Pál, id. Szent Jakab és Szent Miklós ereklyéivel. A kápolna temlomgondnoka, Stephan Schuler 1442-ben feljegyezte, hogy a császár a kápolnának adományozott többek között egy darabot a szent keresztfából, két tüskét Kriszus töviskoszorújából, egy darabot Mária övéből, Máriának a kereszt alatt viselt fátyolából két darabot, követ a Golgotáról, a jászolnak és a bölcsőnek, amelyben Jézus feküdt egy-egy darabját, annak a szivacsnak egy darabját, amellyel Jézusnak inni adtak a keresztfán, Szent Péter fogát, Szent Antal, Márton, István, Lőrinc, Vince, Vitái, Vitus, Adalbert, Móric, Viktor, Miklós, Borbála, Katalin, Ilona és sok más szent ereklyéit.

1

" Az udvari papság liturgikus funkciói, valamint az ereklyék tisztelete és őrzése mellett a nürnbergi Szűz Mária-kápolna az udvari reprezentáció igényeit is kielégítette. A nyugati homlokzaton elhelyezett Michaelischor karzattal nyílt a templomtérbe, ahonnan a császár az istentiszteletet követhette. Ebben a tekintetben a kápolna az aacheni palotakápolna mintáját követte. A Michaelischorból lehetett kilépni az előcsarnok feletti erkélyre, amely feltehetően a birodalmi koronázási jelvények és a birodalmat oltalmazó ereklyék - korabeli névvel a Heiltum - ünnepi bemutatására készült. Innen mutatta meg 1361-ben IV. Károly a fia, Vencel születésének megünneplésére összegyűlt tömegnek a császári jelvényeket. Az udvari reprezentáció körébe sorolható a gazdag szobrászati díszítés is, mind a nyugati homlokzaton és az előcsarnokban, mind pedig a templom szentélyében.

17 Ha most figyelmünket ismét Zsigmond király kápolnaalapítására fordítjuk, könnyen felismerhetjük az általa követett mintát apja nürnbergi építkezésében, a párhuzamok túlságosan gazdagok ahhoz, hogy véletlen vagy általánosságokban mozgó egybeesésről lenne szó. A budai Szűz Mária-kápolna ugyanúgy udvari kápolna, mint a nürnbergi Frauenkirche. Mindkettő a rezidenciának tartóit város polgárnegyedében emelkedik, holott mindkét városban épült királyi, illetve császári városi vár és palota. Mindkét egyház exemt volt (ez udvari kápolna rangjukból következik) és testülete káptalant alkotott. Mindkét templomot Szűz Máriának szentelték, amely kibővült VencelKároly és Zsigmond személyes védőszenljeinek tiszteletével. Ezen sokszoros hasonlóságok feljogosítanak arra, hogy a nürnbergi Frauenkirche álló épületére és meglévő gazdag történeti forrásaira tekintve értelmezhessük a budai Szűz Mária-kápolna maradványait és a rá vonatkozó jóval hiányosabb adatainkat. Láttuk, hogy a nürnbergi kápolna Szent Vencel patrocíniuma az egyik mellékszentélyben emelt oltárról és az ott elhelyezett ereklyétől ered. Budán is ehhez hasonlóan valamelyik oltár Szent Zsigmondnak lehetett szentelve, ahol a szent ereklyéjét is őrizhették. Talán erre utal Jagelló Zsigmond herceg számadáskönyveiben az a bejegyzés, miszerint 1501. január 5-én, vízkereszt vigíliájának vecsernyéjén, amikor a Szűz Mária- és Szent Zsigmond templomból körmenet vonult a királyhoz, a herceget egy 26