Budapest Régiségei 33. (1999)

TANULMÁNYOK - Szabó Klára: Oldalfalán csavart árkolásos bronzvödör Albertfalváról 243-263

készlet alapján dolgoztak. Éppen ezért feltűnő a járatlan­ságot eláruló fülszerkesztés, még akkor is, ha ez nemcsak itt, ezen a darabon fordul elő, hanem egy másik példányon is van hasonló fogó ugyanilyen módon szétszakadva: az Aquincum, Aranyhegyi árok melletti temető 166. sírjának egyik kis bronzvödrén is. 9 Az oldalfalvastagság mérési adatai csaknem meg­egyeznek a perem vastagságával, pedig a peremnél az elté­rés számszerűleg is mindig jelentős az anyagtöbblet miatt, ami szemmel is látható és érzékelhető szokott lenni. A fal­vastagság számértéke mindig a peremnél a legnagyobb. Emlékeztetni szeretnénk A. Mutznak arra a megállapításá­ra, miszerint az ókori bronzedények 90%-ánál a kiindulás egy öntött forma, amit azután a kívánt méretre kalapálnak, s ezért az eredeti struktúra mindig a peremeken tanulmá­nyozható. 10 Az albertfalvi vödörnél az oldalfalméretek te­hát arra utalnak, hogy levágták az eredeti szájrészt, amivel természetesen megrövidült az egész vödör, következéskép­pen az edényforma is korrigált. Feltehetően az eredeti száj­nyílás annyira megsérült, hogy használhatatlanná vált az egész tárgy, így azután levágták, a maradék edényt kalapá­lással kinyújtották, kihajtottak egy új szájat, és készítettek rá egy olyan pici, esetlen kis fogót, ami azután nem bírta el a vödör saját súlyát, ha az folyadékkal is meg volt töltve. A töredékek profilja megmutatja, hogy a vödör nyaka széles és bő is volt, csaknem eltűnt, olyan rövid. Rajta, kí­vül 2x2 hornyolt vonalpár fut körbe. Ez utóbbiak alól ki­látszanak az oldalfal hullámozásai. Kissé kiegyenesedett a profil íve is. Lemezedényeknél persze a formavesztés eléggé megszokott, gyakorlatilag mindig fennáll a veszé­lye. Itt azonban most mégis másról van szó, a kiegyenese­dés az újraformálásból származik. Az oldalfal vastagsága 0,01-0,015 cm. Az egyes szá­mú töredéken 9, a kettes számún 8, a hármason 5, az ötö­sön pedig 4 fordított, S alakban hajló kannelúrázást szá­moltunk meg. Összesen tehát 26 mély borda volt rajta. A mélyen ülő has aljára esik a negyedik töredék helye, a visszahajló S alsó szára. Kikövetkeztettük segítségével a magasságot, ami számításaink szerint 10,5 cm körül volt. Nincsen töredék sem az edény talpából, sem az aljá­ból, így az analógiákkal való összehasonlítást táblázatba foglalva tudtuk kikeresni a lehetséges méretet, ez hozzá­vetőlegesen 10,5 cm, az eltérés kb. fél centiméter. (1. táb­lázat) így tehát az albertfalvi vödör méretei a következők: magasság: 10,5 cm; szájátmérő: 12 cm; talpátmérő: 10,5 cm; falvastagság: 0,01-0,015 cm, űrtartalma kb. 0,4 1, az­az görög-római mértékkel 1 haemina. A mértékegység egyúttal a tárgy neve is." Az albertfalvi vödör restaurálás előtti állapota a készí­tés után használt, majd javított és a javítás után újra tönk­rement, használhatatlanná vált tárgyé. Úgy határoztunk Szirmai Krisztinával és Kériné Búzás Zsuzsa restaurátor­ral, hogy az albertfalvi vödörnek a javítás utáni, új formá­ját rekonstruáljuk (4. kép), mivel a tisztítás és konzerválás után az igen vékony darabokat valahogy úgy kellett rögzí­teni, hogy a további károsodást - ami ezúttal már a teljes és végleges pusztulást jelentette volna - megakadályoz­zuk, így került sor arra, hogy fémből készíttessünk egy 246 alapformát, amire azután Kériné Búzás Zsuzsa restaurátor felragasztotta a vödör eredeti darabjait. Munkájáért ezúton is köszönet illeti, hiszen keze nyomán az egyik legszebb kiállítási tárgy született meg (5-7. kép). Az albertfalvi vödör legfeltűnőbb vonása az oldalfal ­hullámozás, ezért keresni kezdtük ezt a technikát a fém­edényeken.Vízszintes irányú hullámozást találtunk üstök fedőin, 12 ferdét egy fűszerszóró edényen a Casa del Me­nandro leletegyüttesében, 13 függőlegest kagyló alakú bronztálakon ugyancsak Pompejiből, 14 de később a galli­ai—germániai műhelyek által készített vödrökön is előfor­dul, például a laza hullámozottság a Gile, Glesch, Vallöby típusok darabjai között is, 15 és végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni a szorosan egymás mellé préselt bordá­zásokat a kancsókon és korsókon az archaikus kortól a késő római időszak végéig. Nehéz megmondani, hogy mi volt a művelet célja, mi­vel öntött és lemezből kalapált bronzedényeken egyaránt megtaláljuk ezt a technikát, mind a nagy, mind a kismére­tű darabokon. Ifi Az utóbbiaknál gondolhatnánk a stabilitás növelésére. A nemesfémeknél az arany­17 vagy az ezüsttárgyaknál talán a művészi összbenyomás szempontjából a fény és ár­nyék játékának növelése kellett, hogy szerepet játsszon." 1 A technika alkalmazása eléggé esetlegesnek tűnik, valójá­ban nem köthető sem edényfajtához, sem anyaghoz, de még korszakhoz sem. Ezért inkább a formát helyeztük előtérbe, és ennek alapján igyekszünk meghatározni az albertfalvi vödör ti­pológiai hovatartozását, legalább körvonalazni, hogy hol lehetett a készítőműhely, valószínűsíteni az elkészítés idő­pontját, kiszámítani az eredeti formában való használat időtartamát, megadni a javítás dátumát és az új formát. Analógiákat kerestünk az albertfalvi vödörhöz Pannoniából (8. kép), a többi tartományból, illetve a Ró­mai Birodalmon kívül eső területekről. Először a formá­ban és oldalfaldíszítésben is nagyon hasonlító, többé-ke­vésbé ép példányokat tárgyaljuk (I.), azután a megegyező formájú, de külső felületén sima, díszítés nélküli kis vöd­rök következnek (IL). I. A. Pannónia területéről összesen még 4 példány is­mert, a lelőhelyek a következők: Aquincum, Arrabona, Brigetio. 1-2. Aquincum, Aranyhegyi árok melletti temető, 166. sír. 19 Leletegyüttes: volutás, reliefes agyagmécses; kerá­miatál; fémfogós tükör, csavart árkolással 2 bronzvödör, : " 4 üvegfiola. A közölt fotókon világosan látszik, hogy mindkét bronzvödör enyhén kihajló peremű, és az oldalfalán nagy, laza kannelúrázás van. Rossz állapotban volt mindkettő már az 1930-as években. Közülük az egyiken típusra ugyanaz a kicsi, kiszakadt fogó 21 jelenik meg, mint az al­bertfalvi vödrön. Valószínűleg egy aquincumi bronzmű­ves javította így a tönkrement vödröket. Itt is azt láthatjuk, amit már több lelőhelyen megfigyeltünk, hogy a sírba elő­szeretettel tesznek elhasznált, tönkrement tárgyakat. Álta­lánosságban az Kr. u. I—II. századra keltezi Nagy Lajos ezt a temetőrészt. 22

Next

/
Thumbnails
Contents