Budapest Régiségei 33. (1999)

TANULMÁNYOK - Szabó Klára: Oldalfalán csavart árkolásos bronzvödör Albertfalváról 243-263

vezeti. A Budapesti Történeti Múzeum a régi ásatásokból származó anyagot az újjal együtt egységesen kezeli, albertfalvi gyűjteményként tartja számon, más lelőhelyek anyagától külön tárolja. Az utóbbi években az albertfalvi raktár rendezési munkálatai során Szirmai Krisztina rátalált egy leltározatlan, vékony bronzlemezből készült, kisméretű vödörre,

7 ami szétesett, 5 darabban, szemmelláthatóan igen rossz állapotban volt. Valamikor a korábbi években már egyszer restaurálták a töredékeket, a korróziós folyamat azonban újra elindult (2. kép), így a megállítása feltétlenül szükségessé vált. A tisztítás és konzerválás után került sor a hiányok pótlására és azt követően a tárgyrekonstrukcióra. Az első pillanatban is látszott, hogy hiányoznak belőle fontos részek, s nagyon töredékes példánnyal állunk szemben, ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy megkíséreljük megmenteni a tárgyat, hiszen ez a vödörtípus pannóniai vonatkozásban ritkaságnak számít. Csak annyit tudunk biztosan, hogy Nagy Tibor ásatásaiból való, a római kori auxiliáris táborhoz tartozó objektumban került elő ez is, mint annyi más érdekes és jobb sorsra érdemes lelet. Sajnos a lclőkörülmények éppúgy, mint a leletegyüttes, egyelőre ismeretlenek maradnak. Véglegesen csak akkor nyilváníthatjuk szórványnak, ha az ásató hagyatékának rendezése után sem kerül elő napló vagy feljegyzés a tárgy eredetére vonatkozóan.

8 AZ ALBERTFALVI VODOR A rendelkezésünkre álló darabokból (3. kép) ki lehetett számítani az eredeti magasságot, a száj- és a talpátmérőt. A törésfelületek alapos vizsgálata után megtörtént az összeillesztés, s ekkor kiderült, hogy a darabok kiadják csaknem az egész szájnyílást, megvan a körkerület, csak egy egész pici rész hiányzik belőle. Egyenes, vágott, nagyon enyhén kifelé ívelő pereme volt, s onnan függőleges irányban egy, az edényfallal megegyező vastagságú, kis kerek fogó emelkedik föl, átellenben a párja viszont hiányzik. Ami a peremből felnyúlik, az két kis hegyes csökevény, folytonossági hiány a fogó közepén, mert az gyönge konstrukció lévén, nem bírta el a ránehezedő súlyt, szétszakadt a használat közben. Ez a fogó egy eleve alkalmatlan „találmány", ami másodlagos, nem eredeti, nem a készítéskor jött létre, hanem sokkal későbbi javítás. Ez a részlet olyan, mintha egy foltozó bádogos reparálta volna, és ez szöges ellentétben áll az edénytest kialakításával és megjelenési formájával, ami viszont kétségtelenül egy valódi, sorozatokat előállító centrum terméke, nem pedig egy mindenhez értő, helybeli ezermester fabrikátuma. A nagy műhelyekből kikerült többi analóg példány alapján biztosan állíthatjuk, hogy ilyesfajta, alapvető hibát nem követnek el azok a mesterek, akik bronzedényművességgel foglalkoznak. Például Tarentum, Capua, Alexandria, Lugdunum, Gressenich műhelyeiben igen jól megszerkesztett, konzekvens forma2. kép. Az albertfalvi vödör a régi restaurálás után. Fotó: Tihanyi Bence Fig. 2. Seau provenant a"Albertfalva état avant restauration. 244