Budapest Régiségei 33. (1999)

TANULMÁNYOK - Gabler Dénes: Terra sigillaták az albertfalvai vicusból : 1994. évi ásatás 143-153

A legnagyobb lezoux-i csoport az Antoninus-kori. Egy apróbb töredék (95.1.564) Attianushoz vagy Criciróhoz köthető; előbbi 120-140/145, utóbbi 145 és 170 között működhetett™ A legtöbb lezoux-i sigillata Cinnamus officinájában készülhetett; leleteink közül 6 edényt attribuálhattunk köréhez. Nagyobb töredék maradt meg az l/A felület keleti hosszú tárolójának nyugati felében a betöltésben (25. sz.); ezt a tálat indáról leágazó leveleket két oldalról kísérő madarak díszítik. Hasonló a 24. sz. darab mintázata - ez a tál épen maradt meg. Cinnamus műhelyén belül G. Simpson és G. Rogers egy korai periódust határoztak meg, amelyet a 135-145 közötti időszakra kelteztek. 1

' Az officina többi áruja, amelyhez az albertfalvi darabok sorolhatók - a 145-170/178 közötti években készülhettek. Cinnamus edényei a dunai tartományokban a markomann háborúkkal kapcsolatba hozható pusztulási rétegek vezérleletei.

6

" Pannóniában eddig 11 lelőhelyen került elő Cinnamus-áru ilyen leletegyüttesekből. Ennek az officinának a termékeit már korábban is ismertük Albertfalváról; a korábbi ásatások során azonban a műhely korai periódusában készült áruját regisztrálhattuk/'

1 Két apróbb edénytöredék valószínűleg Pugnushoz köthető, aki szoros kapcsolatban állt a Cinnamus-műhellyel.

62 Lehetséges, hogy már 160 előtt elkezdhette a dombordíszes edények gyártását.

H Szállítmányai a 170 körüli évekig érkezhettek tartományunkba. Valószínűleg két további edény is hozzá köthető - ezeknél a tojásfüzér alatti gyöngysor, ill. hullámvonal hiányzik (95.1.447 és 393). Egyikük Paternus II árujával együtt került elő; ezt a másik lezoux-i officinát két darab képviseli anyagunkban. Egyikükön (29. sz.) érdekes, talán törött pecsétlő felhasználásával kialakított féllevéldíszítés található (2. kép, 10.), a másik (30. sz.), amelyik az I/A-c 1 hosszú tárológödör északi részén kerüli elő - csak közép-galliai sigillatákból álló homogén együttesből - másodlagosan égett. Az égésnyom arra utalhat, hogy pusztulásrétegből származó törmelékkel töltötték fel a gödröt. Paternus II műhelye egyike a legkésőbbi közép-galliai officináknak; működése 160 után kezdődheti p lett/'

4 Áruja gyakran tűnik fel a markomann háborúkkal kapcsolatba hozható pusztulási rétegekben/'

5 A másodlagosan égett darabok (a Paternushoz attribuálható tálon kívül a 95.1.476) esetleg itt is ilyen rétegre utalhatnak, noha ezt eddig ásatási megfigyelés Albertfalván még nem bizonyította. A díszítetlen közép-galliai edények közül egy Drag.46 formájú, horgasperemű példány érdemel figyelmet (38. sz.), amely típusában a regensburgi

66 és a hesselbachi

67 tálkákhoz áll közel. Raetiai párhuzamaik a 2. század 70-es éveire keltezhetők. A tányérok közül egy Drag. 18/31 formájú, erős töréssel kihajló egyenes oldalú edény (35. sz.) párhuzamát is a 2. század közepére-harmadik negyedére keltezhető együttesekben találtuk meg.

6!i Tipológiai besorolást még egy ívelt, konkáv falú, nagyobbméretű Drag.33 formájú csészetöredék tett lehetővé, amelynek megfelelője a Pudding Pan Rock 13, azaz egy Antoninus kori típus. Két edény töredék köthető a kelet-galliai Cibisus mester műhelyéhez, aki korábban Verecundus officinájában dolgozott, s csak később lett önálló.

69 Működése a középső Antoninus-korra tehető.

70 Ittenweileri termékei aránylag gyakoriak Pannóniában, így fellelhetők Carnuntumban, Winden am Seeben, Vindobonában,

71 Brigetióban,

72 Mursaban

7

' és Cibalaeban.

74 Az albertfalvi darabok Cibisus ittenweileri műhelyében készültek, bár sok esetben nehéz megkülönböztetni ennek a manufaktúrának gyártmányait a későbbi mittelbronni árutól, mivel Cibisusnak ott, sőt egy még nem lokalizált harmadik helyen is volt officinája. A rheinzaberni manufaktúra aránya anyagunkban - a korábbi évekéhez hasonlóan - csekély (5,6%). Az ide sorolható 23 reliefdíszű edény közül 2 Cerialis III, 1 pedig Cobnertus III officinájához köthető (Nr.32 95.1.512). Nincs kizárva azonban, hogy a Cerialis III-hoz sorolható két apró töredék egy edényhez tartozott annak ellenére, hogy lelőhelyük aránylag távol esik egymástól. Cobnertus III edényeit Regensburg-Kumpfmühl táborában a 170-es években, a markomann háborúk során elpusztult castellum periódusához tartozó leletanyagban találták.

75 Valószínűleg Cobnertusszal egyidős a Cerialis III áru is. A műhely (igaz Cerialis I—

II, Ware B) termékei 5 lelőhelyen kerültek elő Pannóniában a markomann háborúkkal kapcsolatba hozható égésrétegekben (Zalalövő, Barátföld, Szőny, Páty, Iz-a, Leányvár), így keltezésüknél a 150 és 170-178 közötti évtizedeket vehetjük számításba. Mindez azt jelenti, hogy a jól keltezhető rheinzaberni sigillaták sem keltezhetők a markomann-szarmata háborúk utáni időszakra, így valószínű, hogy az albertfalvi vicus élete a Marcus-háborúk során lezárult. így a település északi részén végzett kutatások a korábbi eredményeket erősítették meg. Fentieken kívül ugyan még 20 díszítetlen edénytöredéket határozhattunk meg rheinzaberninek - minőségi jegyek alapján -, ezek azonban finomabb időrendi besorolásra alkalmatlan apró töredékek, amelyek lényegében a fentieket nem cáfolhatják. Figyelemre méltó azonban, hogy anyagunkban nem található meg a Drag.32 típusú tányér, amelyet főként, mások szerint kizárólag a Marcus-háborúk utáni időkben gyártottak,

76 a 170/178-ra tehető pusztulási rétegekben ez a forma csak elvétve található meg.

77 A Marcus Aurelius uralkodását követő időszakra talán csak néhány dombordíszes (Nr.34) és Drag.31 (Niederbieber 1) formájú tányértöredék keltezhető, amelyet minőségi jegyek alapján a westemdorfi vagy a pfaffenhofeni manufaktúrához köthetünk. Ezek a példányok azonban nem mondanak ellent annak - a vicus több pontján észlelt megfigyelésnek, miszerint az 1. század 80-as éveiben kialakult település legnagyobb részét a Marcus-háborúkat követően elhagyták, azaz a telep életének folyamatossága megszakadt (8. kép). 150