Budapest Régiségei 33. (1999)

TANULMÁNYOK - Gabler Dénes: Terra sigillaták az albertfalvai vicusból : 1994. évi ásatás 143-153

GABLER DENES TERRA SIGILLATAK AZ ALBERTFALVAI VICUSBOL (1994. ÉVI ÁSATÁS) A vicus északi részén végzett feltárások során különböző telepobjektumokból és feltöltésekből 805 sigillata került elő; tanúvallomásuk főként időrendi vonatkozásban egészíti ki a korábbi leletanyagok elemzéséből nyert információkat.

1 Ez a kerámiafajta az I. század 80-as éveinek végétől a 170-es évek végéig terjedő, nagyjából 90-100 éven belüli időszak esetében nyújt segítséget az egyes települési periódusok időrendjének meghatározásához. A leletek műhelyenként! megoszlását táblázaton mutatjuk be. (8. kép) A legkorábbi sigillaták La Graufesenquc mellett az észak-itáliai műhelyekből érkezhettek az auxiliaris vicus lakosságához. Az észak-itáliai típusok közül a másutt gyakori Consp.34 formát itt mindössze egyetlen töredék képviseli. Ez a csésze a Consp.20 formájú tányérokkal együtt egy készlethez tartozik, ennek ellenére anyagunkban ez a tányérforma nem található meg. Az egyetlen applikált csészeformához tartozó edényünk is rendkívül rossz minőségű gyártmány. Noha e forma a Tiberius-Claudius korban alakult ki, gyártása a 2. század első felében is folytatódott.

2 A típust Poetovióban is gyártották; azok a fazekasok, akiknek áruja kizárólag ebből a pannóniai városból ismert, árujukat planta pedis keretelésű bélyegekkel látták el.

3 A forma hosszú időtartományán belüli keltezésnél a típus lelőhelyen belüli izoláltságát és a korai dél-galliai áru hiányát vettük tekintetbe, így korai (Claudius-Nero kori) gyártmánnyal ebben az esetben egyáltalán nem számolhatunk. A darab minőségi jegyei is inkább a késői, Domitianus kori kerámiáéhoz hasonlók. Aránylag sok, mintegy 20 töredék sorolható a félgömb alakú, barbotindíszes észak-itáliai sigillatatípushoz, az un. Consp.43 formához, amelynek díszítése rendszerint két-két stilizált liliom, ill. szőlőfürt. Maga a díszítés csak két töredéken maradt meg nyomokban (2. sz.). E tálkák további jellegzetességei az aljrészen található kettős koncentrikus körök (4. sz.). Több műhelyben készülhettek; anyaguk és kivitelük lényeges eltéréseket mutat; a sötétvörös-narancsvörös A2 árutól a sötétes barnásvörös, pattogzó felületű példányokon át (az ún. E Fabrikat) a rossz minőségű, porózus gyártmányokig (B II b Fabrikat) szinte minden változat képviselve van anyagunkban.

4 A stilizált díszítések típusait S. Zabehlicky

5

, majd R. Makjanic (1995) csoportosította. Miután a mintát szabad kézzel vitték fel, a tipológiai osztályozás természetesen nem jelent időrendi finomítást, és a műhelyek meghatározásánál sem döntő kritérium. A Consp.43 formájú edényeket már korábban is ismertük Albertfalváról.

6 Észak-Itáliából a Poetovio-Aquincum útvonalon érkezhetett Aquincum körzetébe, ahol mind a civitas Eraviscorumhoz tartozó Rudas fürdő körzetében,

7 mind a canabae,

8 mind a polgárváros,

9 mind pedig Ulcisia Castra területén megtalálható. Magában Itáliában többnyire csak a Pótol északra lelhető fel ez a típus, főként a Locarno környéki temetők (Solduno, Ascona, Madrano, Moghegno, Angera) sírmellékletei közt gyakori. Dél felé egyik legtávolabbi lelőhelye Korzika szigetén, Marianában található.

10 Elterjedési területe alapján feltehető, hogy egyes itáliai műhelyek éppen a dunai tartományok (Noricum, Pannónia, Moesia) növekvő importigényét elégítették ki. Ezt a sigillatatípust a Flavius-kortól" a II. század első feléig, de legalább Hadrianus koráig gyárthatták.

12 Késői keltezésüket a Flavia Solva XLI. insulájában végzett feltárások eredményei erősítik meg. A Hadrianus 125/128-ban vert érmével keltezett első periódus rétegében itt 62 e formacsoportba sorolható észak-itáliai sigillata került elő." Bár Flavia Solva és egyes belső-pannóniai lelőhelyek esetében forgalmuk valószínűleg hosszabb ideig tarthatott, nem valószínű, hogy a kelet-pannóniai limes mentén is ilyen késői használatukkal, ill. importjukkal kellene számolnunk. Hiányuk ugyanis szembetűnő egyes Traianus kori táborokban (Ad Statuas, Campona), így Albertfalva esetében sem tartjuk valószínűnek az itáliai áru Traianus koránál későbbi keltezését. Észak-itáliai sigillaták az l/A felületen a gerenda alapárok betöltésében, továbbá a VI. felület nyugati részén, 70-80 cm mélységben kerültek elő kizárólag dél-galliai áruval együtt. A korábbi feltárások során talált kerámia zöme délgalliai volt. E manufaktúrák részesedése az 1994. évi feltárások anyagában is jelentős, mintegy 266 db. Ez a mennyiség azonban a közép-galliai áruénál kisebb, a teljes anyag 32,6%-a. A dél-galliai sigillaták közül 189 reliefdíszes áru, 87 díszítetlen. La Graufsenque és Banassac termékeinek megkülönböztetésére perem- vagy aljtöredékek esetében gyakran nem volt lehetőség. A meghatározható dombordíszes edények döntő többsége (25 db) La Graufesenque-i és alig hatodrésze (4 db) banassaci (a korábban közölt albertfalvi anyagban éppen fordított arányt figyelhettünk meg).

14 Valamennyi reliefdíszes dél-galliai edény Drag.37 formájú, ami önmagában késői, Domitianus kori keltezésüket

15 igazolja. Minthogy a korábbi ásatások anyagában nagyobb volt az észak-itáliai ám részesedése, valamint abban Drag.29 formájú tál is feltűnt,

1

" feltételezzük, hogy a vicusnak erre a területére talán később érkezett az importáru, esetleg betelepülése is későbbi időre tehető. A La Graufesenque-i tálakat a következő officinákhoz attribuálhattuk; 143