Budapest Régiségei 33. (1999)

A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Sallay Dóra: A budai Szent Zsigmond prépostság Fájdalmas Krisztus-szobrának ikonográfiája 123-139

bár kétségkívül kapcsolódnak az itt tárgyalt ikonográfiához, csak olyan esetben térek ki, ahol ez különösképpen indokolt (lásd 33. és 37. jegyzet). 25. GRÜNDMANN, Günther-SCHADENDORF, Wulf: Schlesien. 1962, 104.. 39. kép. 26. Krakkó. Knihovna Metropolitní Kapituly na Wawelu, jelzés nélkül (MIODONSKA, Barbara: Opatovicky brevír neznámy cesky rukopis 14. století. Uméní 16. 1968, 213-254.; 231., 18. kép). 27. Később Boroszló, Egyházművészeti Múzeum. BRAUNE-WIESE, 22., Kai. sz. 33., 32. tábla. 28. Ma Umëleckoprumyslové Múzeum, Prága (Déjiny Ceského Vytvarného Uméni 1/2. Szerk. Chadraba, Rudolf. Prága, 1984, 492., 83. színes tábla: POCHE, Emanuel, katalóguscikk, in: Die Parler und der schöne Stil 1350-1400. Europäische Kunst unter den Luxenburgern 2. Kiáll. kat. Köln, 1978,717.). Egy további korai cseh emlék, melyről legrészletesebben Franz Bock tudósít, a karlstejni vár Szent Katalin-kápolnájának IV. Károly kori elpusztult üvegablaka. Itt a szarkofágban lévő Krisztus vérét kehely fogta fel, a háttérben számos arma volt látható. A szerző az ábrázolást Gergely-misének tartotta, amelynek alsó része - épp, ahol a misét celebráló pápa lenne - szerinte megsemmisült, helyét fehér és színes üveggel töltötték ki. Mivel a Gergely-mise téma csak a XV. századtól ismert (THOMAS. A.: Gregoriusmesse. In: LCI Bd. 2. col. 201.; Die Messe Gregors des Grossen-Vision, Kunst, Realität. Kiáll kat. Szerk. Uwe Westfehiing. Köln, 1982, 16., a Gergely-misére vonatkozó részletes bibliográfiával), valószínűbbnek tűnik, hogy itt is egy korai, hangsúlyosan eucharisztikus Vir dolorum ábrázolással van dolgunk (BOCK, Franz: Schloss Karlstejn in Böhmen. In: Mitteilungen k. k. Central-Commision für Baudenkmale. Wien, 1862, 91., reprodukció nélkül). A karlstejni ablak közeli analógiájának tűnik egy 1364 utáni cseh miniatúra, Jan ze Stfedy missaléjának F iniciáléja, ahol az armával körülvett Vir dolorum oldal sebéből előtörő vér a Krisztus jobb könyöke alatt lebegő kehelybe ömlik (Topographie der Historischen- und Kunst-Denkmale in Königreiche Böhmen. Prag, Hradschin II/2. Prag, 1904, 40., 37. kép és MIODONSKA, 17. kép). 29. 1376 körül-1414, északi mellékhajófal. (J. Domaslowski, A. Karlowska-Kamzowa. M. Kornecki, H. Markiewiczówna: Gotickie malarstvo scienne w Polsce, Uniwersytet I. M. Adama Mickiewicza w Poznanin, Séria história sztuki, Nr. 17, Poznan, 1984, részletes bibliográfiával, kép nélkül.) 30. Aposlelfenster (kehely a Vir dolorum jobb lába mellett) és Tiefengrubenfenster (kehely a Vir dolorum szarkofágja előtt), 1400 körül. Lásd PASSARGE, W: Der Dom und die Severikirche zu Erfurt. Magdeburg, 1926, 72. kép; GOERN, H.: Die gotischen Bildfenster im Dom zu Erfurt. Dresden, 1961; DRACHENBERG, Textband 1980, 189. (Tiefengrubenfenster), 236-237. (Apostelfenster) és Abbildungsband 1983, 807. kép (Apostelfenster) és XVII. tábla (Tiefengrubenfenster). 31. A Nicolaifriedhofból (később a helyi múzeumban), relief, XV. század első negyede, a kehely az oldalseb alatt lebeg (OSTEN, 76. kép). 32. Mészkő. 1416, Halle an der Saale, Moritzkirche. Conrad mester szobra annyiban eltér a többi felsorolt műtől, hogy a hangsúlyozottan eucharisztikus kehely mellett számos más szenvedéseszközt is megjelenít. STUHR, 243-254. 33. B1ATHOVÁ, Katarina: Maliarske Prejavy Stredovekého Liptova. Bratislava, 1983, 16., 6. tábla, és 51., 31. kép. A kehelytartó angyalhoz I. 24. jegyzet. Erre a motívumra itt korai hangsúlyos megjelenése és magyar vonatkozása miatt térek ki. 34. Magyarországi Művészet 1. 520., II. 951. kép. 35. PIRÏTZA, Juraj-BORODAC. Ladislav: Podoby Starého Spisa. Bratislava. 1975, 26. (csak reprodukció): Magyarországi Művészet 1.537., II. 1044. kép. 36. A Fájdalmas Krisztus lábához vagy oldalához (mellvédre, szarkofágra, levegőbe) helyezett kehely ikonográfiája tovább él a XV. és a kora XVI. században. Az Alpoktól északra, főleg a festészeti műfajokban található jellemző példák még az alábbiak (a teljesség igénye nélkül): 1. XV század második negyede, Pogorzela (Szilézia), freskó; 2. 1430 körül, Mariapfarr (Ausztria), freskó; 3. 1430 körül, Görlitz (Lausitz), oltárszárny külső oldala (Görlitz, Múzeum); 4. 1435 körül, St. Lambrecht (Ausztria), Peterskirche, oltárszárny külső oldala; 5. 1435 körül, Gdansk, Marienkirche, diptichonszárny; 6. 1443, Brzeg (Brieg) (Szilézia), Szent Miklóstemplom, táblakép (epitáfium); 7. XV. század közepe. Swíny (Schweinhaus) (Szilézia), plébániatemplom, oltárszárny külseje; 8. 1450 körül, Mateóc, plébániatemplom, oltárszárny külseje; 9. 1464 után, Szepesszombat, plébániatemplom, szentségházfreskó: 10. 1469, Nördlingen, Friedrich Heiiin műhelye, táblakép (epitáfium) (Stadtmuseum); 11. 1469-70 Kaufbeuren, Szent Blasius-kápolna, Peter Hopfer táblakép relikviaoltárról; 12. 1475-1500, Lyngby (Dánia) templom, freskó; 13. 1480 körül, Szmrecsány, főoltár, oltárszárnykülső; 14. 1480 körül, Telkibánya, táblakép (Esztergom, Keresztény Múzeum); 15. 1515-20, Kiebitz, Hans Witten faszobra (München, Hubert Wilm Gyűjtemény); 16. 1520-30, Felsőerdőfalva (Szepesség), plébániatemplom, oltárszárnykülső. A Vir dolorum mellé helyezett kehely ikonográfiája Itáliában és Spanyolországban is megjelenik már a Trecento utolsó harmadában. A XV század folyamán egész Itáliában elterjedő ábrázolástípusnak legnagyobb számban Toscanában maradtak emlékei. Az itáliai emlékek szintén az eucharisztia. főként a Szent Vér-kultusz fellendülésének eredményeképpen jöttek létre, formailag azonban kevéssé kapcsolódnak az északi példákhoz. Az általában „11 Redentore" névvel illetett itáliai típus Krisztust bal vallanak támasztott kereszttel, s a jobb kezén, kifordított tenyerén végig lecsorgó vér alá helyezett kehellyel ábrázolja. Leggyakrabban tabernákulumon, tabernákulumajtón található, de kőreliefen, falképeken és táblaképeken is előfordul. (Az itáliai emlékeket részletesen tárgyalja MIDDELDORF, U.: Un rame inciso del Quattrocento. In: Scritti in onore di Mario Salmi. Roma, 1962, 273-89, és Marka Horster tanulmánya [HORSTER]. L. továbbá: COPE, Maurice E.: The Venetian Chapel of the Sacrament in the 1

6th Century. Chicago, 1979,67-72.: „The Blood of the Redeemer"; RIG AUX, Dominique: Le Sang du Rédempteur. In: ALEXANDRE-BIDON, Daniele: Le Pressoir Mystique. Párizs, 1990, 57-67.) Az itáliai típusi követi a Németalföldön a XVI. század első harmadában megjelenő néhány emlék is, pl. a budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzött 1530 körüli dél-németalföldi festmény (Lelt. sz. 9027). Itáliában és Németalföldön azonban közép-európai hagyományokhoz közelebb álló Vir dolorum ábrázolásra is van példa: Antonio Aleotti Argenta 1498-as ferrarai táblaképe (Ferrara, Pinacoteca Nazionale. Lelt. sz. 68.), Jacob Cornelisz 1510 körüli táblaképe (Antwerpen. Mayer van den Bergh Museum) és Lucas van Leyden 1515 körüli festménye (ismeretlen helyen, 1. FRIEDLÄNDER, M. J.: Early Netherlandish Painting, X. kötet: Lucas van Leyden and Other Dutch Masters of His Time, 1973, Leyden-Brussels, 124. tábla, Suppl. 167. kép). A spanyol emlékek közül az egyik legkorábbi Domingo Valis a XIV század utolsó harmadából származó képe (Barcelona, Juner Gyűjt.). Egy további, a XV század utolsó negyedében készült spanyol emlék a Cervera-mester köréből származó táblakép (Budapest, Szépművészeti Múzeum, Letét 3.195). 37. A Fájdalmas Krisztust gyakran kísérő angyalok a misénél szolgáló diakónusokként, „angelus missae"-ként értelmezendők. amire nyíltan utal a gyakran látható diakónusruházatuk is (SCHRADE. Hubert: Beiträge zur Erklärung des Schmerzensmannbildes. In: „Deutschkundliches," Friedrich Panzer zum 60. Geburtstag. Beiträge zur neueren Literaturgeschichte 16. Heidelberg. 1930, 164-182.). 38. A kehelytartó Fájdalmas Krisztus német neve, „messopfernder Schmerzensmann", is ezen az értelmezésen alapul. Az a tan, mely szerint Krisztus egyszerre pap és áldozat, már az 1215-ös IV. Lateráni Zsinat határozatai között is szerepel: „...(ecclesia) in qua idem ipse sacerdos et sacrificium Jesus Christus" (BECKW1TH, Sarah: Christ's Body: Identity, Culture and Society in Late Medieval Writings. London-New York, 1993, 136., 35. j.) 39. „Ein schwester die hiess S. Gertrud die rutrin die hatt anuechtung von dem globen. do die ze einem mal an ir gebett was nach der metti, do sach si einen lutsaeligen herren ingan und trug der einen guldin kelch in der hant und giengen zwen junging nebent im, die hatten brinnend kertzen in ir hand und giengen für die swester. do goss der herr uss von sinem herezen sin bluot in den kelch und bot ir ze trinken und sprach: du solt nit me vngeloebig sin vnd vff der137