Budapest Régiségei 32. (1998)

NAGY LAJOS EMLÉKEZETE, 1897-1997 : KONFERENCIA ÉS KIÁLLÍTÁS - Gáspár Dorottya: Nagy Lajos munkássága és az ókereszténység 27-33

Az ásatásról írt beszámolóját és az ehhez készített térkép mellékletét - 5. kép - idézem: „A kiásott falak különböző korú római épületekhez tartoztak. ... Az I. és II. számú falak a legkoraibbak. Az I. számú felett keresztbe fut az egyik IV. számú fal, s a kettő közt égésréteg is feltűnőbbé tette a korkülönbséget. A

II. számú fal a IIL-tól 0,70 m-rel mélyebben feküdt, s felette égésréteg vonult végig. E mellett a fal mellett került elő két egész korai dél-galliai terra sigülata-töredék, amelyek a két fal korát még a Kr. u. I. század végére helyezik. Feltűnő a falak szerkezete. Az I. számú fal vastagsága 0,3-0,35 m közt váltakozott, faragatlan kövekből agyagos földdel rakott, s külső vakolat nélküli. Ott, ahol az A alatt a IV. számú fal rajta keresztülment, a felső falnál 0,42 m-rel feküdt mélyebben. Nyugati irányban a IV. számú falak által határolt terrazzo-padozatos helyiség alatt tűnt el a folytatása, ellentétes irányban pedig a III. számú fal sarkánál szűnt meg. Az a helyiség, amelyhez ez a fal tartozott így a Hunor utca alá esik. Hasonló anyagú és szerkezetű volt a II. számú fal is A III. számú falak már összefüggőbb egészet képeztek. A falak szerkezete is különböző. Az a-b jelzetű részen durva kövekből agyaggal rakott falazás, a b-c-d-e szakaszon jó malterral készült, úgynevezett opus incertum, az e-f részen ismét csak agyagos földdel rakott fal fordult elő. A b-c-d-e falak folytatása délkelet irányban keresendő, ott terjedt el az az épület, amelynek ásatásunk nagyobb területére csak az udvarhelyiségei estek. Egy délkeleti irányban továbbmenő kisebb helyiség téglapadozattal volt ellátva (k jelzés). Az e-f fal zárta el az udvarhelyiséget északkelet felé. Ugyanez a fal szolgált egyúttal a csatorna egyik falául, míg a másik oldalon csak 0,20 m magas keskeny, földes kőrakás jelezte a csatorna oldalát. A csatornának a d-e faltól nyugatra volt egy gyűjtője, s elágazása volt g-h irányban is. Nyugat felé a folytatása megszakadt a VI. számú falaknál. A csatorna alja peremes téglákkal volt kirakva. A téglákon több esetben bélyegeket is találtunk, amelyek a legio II adiutrix rövidített nevét mutatják. Ezek a falak a II. építési korszakból valók. Az I. számú mellékletünk keresztmetszetén a kultúrréteg (II. számmal jelezve) erősen elkülöníthető volt, a lezárást egy égésréteg alkotta, amely az épületek tűz által való elpusztulásáról számol be Ez a II. korszak időbelileg pontosan datálható. Az építés korát jelzik elsősorban a csatorna téglabélyegei, ezenkívül még két más bélyeg, amelyek a romok között voltak a csatornázott helyiségben. A legio II adiutrixnak itt félhold alakú keretben fordultak elő a névrövidítései, s velük együtt került elő a legio X gemina egy bélyeges téglája is Ezek a bélyegek a Kr. u. II. század elejéről valók, de pontos korhatárt ad a legio X gemina bélyege, mert ez a csapat Kr. u. 102 és 107 közt fordult meg Aquincumban. Az épület nem volt hosszú életű. Az égés rétege alatt talált pannóniai szürke anyagú edények, a nyugatról importált terra sigillata-töredékek s apró csont- és bronztárgyak arról számolnak be, hogy Kr. u. 150-170 között esett a tűzvész áldozatául. A csatornával szegélyezett udvari helyiségben, a j pontnál egy oltárkő töredéke fordult elő, amelyet Silvanus tiszteletére Cl. Severus állíttatott. Egy másik oltárkő maradványát az i pontnál leltük fel, de ebből csak a talapzat maradt ránk. Feltűnően sok peremes téglatöredéket találtunk az égésréteg felső részében, s ez arra enged következtetni, hogy az udvarhelyiség részben fedve lehetett. Ennek a II. korszaknak az emlékei a csatorna e-f falától északi irányban is előfordultak: dél-galliai és lezoux-i terra sigillaták alakjában. Ugyancsak ezzel a réteggel függött össze a cella nyugati apszisa alatt talált szemétgödör is, amelyből az ittenveileri Vercundus terra sigillata-táljának töredéke, a raetiai edény töredék mellett állati csontok és durva konyhaedények maradványai kerültek napfényre. A IV. számú falak egy nagyobb épülethez tartoztak.... A déli helyiség terrazzóval volt padozva. A falak különböző vastagságúak, s méreteik 0,30-0,60 m közt váltakoznak. Földdel rakott falak, s legnagyobb részük változó sorban, ferdén berakott kövekből áll, úgynevezett opus spicatum, A falak egykor vakolattal voltak ellátva. Ez rendszerint durva, de a törmelékek közt előfordult egyszínű vörös, sárga festés és durva márványberakás utánzása. A négy kisebb helyiségre osztott épületrészben később beépített falak fordulnak elo (V jelzéssel ellátva), melyeknek rendeltetését nem ismerjük. ... Ez az épület a III. korszakba tartozik. Egykor tűzvész pusztította el, mert a falakhoz tartozó kultúrréteg felső része nagyobb égés nyomát mutatta.... A kora a Kr. u. II. század utolsó évtizedeitől a IV. század elejéig terjedhet. Leletekben szegény, egy őrtoronyminta töredékein kívül ide számíthatjuk azt a bronz katonai diplomát, amelyet Severus Alexander Kr. u. 224-ben adott ki... Egy kis emberfej alakú agyagtárgy is említésre méltó.... A VI. számú falak voltak a legjobban építve.... Csak két kis helyiségét tudtuk feltárni, egy nagyobbnak pedig a terrazzo-padozatát leltük meg. A falak szélessége 0,55-0,60 m közt váltakozik, és jó habarccsal készített opus incertum-falazást mutatnak. Külső részük vakolva volt, a falak felső része pedig vörösre és márványutánzásra festve. A két kisebb helyiség egykor piskóta alakú kis téglákkal volt padozva. Ezek a falak a IV réteggel függenek össze, s építésüket a Kr. u. IV századba kell helyeznünk. Ezt bizonyítják a bélyeges téglák is, melyeket e részen 1927-ben találtak, s az elszórva talált érmek. ... Ez az épület a IV század közepe felé pusztult el Ekkor az egész területet elegyengették, a falak közeit törmelékkel és kövekkel rakták ki, s föléje újból építkeztek. Ez az újabb építkezés, a VII. jelzetű falak, csak gyenge nyomaiban maradt ránk. ... A VI. számú falak azon része, mely nem esett az új épület falai alá, egyenes vonalban volt lebontva, mely megfelelt az új alapozás ezen alsó rétegének. A VI. számú falak közt a feltöltött rétegben előkerült... két üvegtöredék, ... több zöld zománccal bevont dörzsölőtál-töredék, melyeknek kora a IV században kezdődik." Leletek még a feltöltésből: II. Constantius-érem. „Az I. számú mellékletünkön a g-h jelzetű falak mellett látni egy eredeti állapotában meghagyott kövezetet. S ezen felső kövezet felett már csak egész késő római dolgok fordultak elő. ... Durva edénydarabok, melyek ... a germán ízlést árulják el A legfiatalabb pénz pedig I. Valentinianustól való."

22 Az ásatási jelentés figyelmes olvasása meggyőz minket arról, hogy az ásatás nemhogy a teljes feltárásig nem jutott el, hanem nagyon is a kezdet kezdetén állt le, teljesen tisztázatlanul hagyva a különböző korú és irányú falak rendeltetését. Valóban van egy olyan falszakasz, amely íves, de hogy ez épp három karéjt adott volna ki, az több, mint bizonytalan, illetve inkább az a biztos, hogy nincs három karéjról szó, vagyis a meghatározás eleve rossz. Azt még az ásatás folytatásával kellett volna tisztázni, hogy az íves falszakasz hogyan és hova csatlakozik. A Nagy Lajos által közölt fényképeken megfigyelhetők még az alábbi jelenségek: 29