Budapest Régiségei 32. (1998)

NAGY LAJOS EMLÉKEZETE, 1897-1997 : KONFERENCIA ÉS KIÁLLÍTÁS - Németh Margit: Nagy Lajos és az aquincumi táborkutatás 45-51

tárt fel falfestményes-stukkós épületeket.

14 (2. kép 14., 15.) Az I. századi canabae északi határaként a ViharBerend-Szél utca utolsó házait, nyugat felé a Hunor utcát (2. kép 16.), délre pedig a Szőlőkert-Solymári utcát határozta meg.

15 (2. kép 17.) A lakott területen kívülre helyezi, mint tűzveszélyes ipari tevékenységet a fazekasműhelyeket, illetve a téglavetőket. A Kiscelli u. 72.-ből a legkorábbi fazekaskemencét említi (2. kép 18.), a 79.-ből pedig olyan téglatörmelék előkerülését ( 2. kép 19.), amely alapján feltételezi, hogy a közelben kell lennie a legiok téglavetőjének. E téglavető valóban a közvetlen közelben, a Bécsi út 120-124. számú telkeken került elő, a Szilikátipari Kutatóintézet székháza helyén.

16 A Selmeci utcai evangélikus templom építésekor előkerült fazekaskemencék (2. kép 20.) pusztulását az itt előkerült, 129.-ben záródó éremlelet jelezte.

17 Feltevése szerint csak a III. században terjeszkedett ki a canabae dél felé az amfiteátrumig. Ennek határait a Pacsirta utcáig adja meg oly módon, hogy a leletmentéseken odáig lehetett nagyobb épületeket észlelni, de alaprajz nélkül. A Pacsirtamező utca 72. számú ház pincéjében nagyobb falakat említ (2. kép 21.), amelyekről feltételezte, hogy a katonaváros déli kapujának lennének a maradványai. Kelet felé a Lajos u.-Kulcsár utca sarkán előkerült csarnokos épületet, valamint az Árpád fejedelem útja mentén észlelt, monumentálisabb építkezésekre utaló nagy-méretű falakat említi, amelyek a zsinagógáig követhetők (2. kép 22.).

18 Azóta természetszerűleg a canabaera vonatkozó tudásunk is gyarapodott, s Madarassy Orsolya megfigyelései alapján úgy tűnik, hogy az I. századi canabae, legalábbis utcaszerkezetében, jóval nagyobb volt a Nagy Lajos által feltételezettnél.

19 A canabae egyes régióival Póczy Klára foglalkozott.

20 Ezzel együtt elmondhatjuk, hogy a canabaera vonatkozó tudásunk kevésbé összefüggő képet takar, hiszen itt nem a táborhoz hasonló, szabályosan kiszerkeszthető épületrendszerről van szó, ahol az egyes teóriák - már amennyiben ásatással egyáltalán hozzáférhető a terület - elvileg ellenőrizhetők. A IV. században a temetők beljebb kerültek, a lakosság visszahúzódott a tábor falai mögé. Ha a fenti leírás részleteit egyenként szemügyre vesszük és kommentáljuk, úgy ezek nemcsak Nagy Lajos munkásságára levonható tanulságokat tartalmaznak, hanem a városi régészet általános gyakorlatára is vonatkoztathatók. Vagyis mindenki számára hasznos lehet, aki városias település sűrűn beépített területének múltját kutatja, és alig áll egyéb forrás a rendelkezésére. - Nagy Lajos szinte minden előzetes adat nélkül észrevett olyan fontos pontokat a legiotábor és a canabae területén, amelyek a későbbi kutatás során „kulcshelynek" bizonyultak. Ilyen volt pl. a Selyemgombolyító környéke, ahol ugyan nem a tábor északi kapuja került elő, de ahová a késő római legiotábor északnyugati sarka esik. Hasonló jelentőségű terület a katolikus plébániatemplom környéke, ahol a templom déli oldalán húzódott a késő római legiotábor déli fala. Ugyanígy a Kálvin ucai paplak is fontos lelőhely - bár itt nem fallal körülvett templom és kolostor, hanem a négyszögletes alaprajzú királynéi vár került elő, valóban szinte a táborfal külső oldalához ragasztva. Igaz, a két tábor alkotta szögletbe „ültették bele", s a védőárkok jó része, amint ezt az 1351-es határjárásról szóló oklevél részletesen leírja, a középkorban még megvolt. A katonavárosban a legio téglavetőjének helyére hívta fel a figyelmet. - Számunkra is fontos: a fentiek alapján azokat a pontokat, ahol valamit tévesen interpretált, általában továbbra is érdemes régészeti módszerekkel megvizsgálni, ha arra lehetőség adódik. Jó megfigyelés volt pl. a zsinagógáig megfigyelhető monumentális építkezésre utaló falakról szóló utalás. Ezen a területen került elő - a már általa is említett csarnokos épületen kívül - egy további, horreumszerű épület s a késő római legiotábor délkeleti saroktornya, déli és keleti fala, ezektől délre pedig a lovastábor. De nem kellene figyelmen kívül hagyni a Hajógyári-öböl partját sem, hiszen nem tudni, hogy a Nagy Lajos által említett fal valóban minden pontján elpusztult-e. - Kétségtelen, hogy - elsősorban a városi régészetben mindig törekedni kell a kutatási területre vonatkozó tudásszint alapján egy bizonyos szintézis, összkép, a településszerkezet megrajzolására azért, hogy a leletmentési lehetőségek között felismerhetők legyenek az igazán fontosak. Hiszen gyakran az elképzelések csak éppen ezen az úton ellenőrizhetők. Ugyanakkor nem szabad ezekhez az elképzelésekhez annyira ragaszkodni, hogy az a kutatást úgyszólván kényszerpályán tartsa, hiszen ez is hozzájárult ahhoz, hogy a II-III. századi legiotábor elhelyezkedése oly sokáig nem tisztázódott. - Ezeket az elképzeléseket ezért csak munkahipotézisként lehet használni és nem prekoncepcióként, tudatában léve annak, mekkora a tévedés lehetősége éppen amiatt, hogy egy városban területileg behatároltak az egyes ásatások. - Nagy Lajos tévedései éppen ezért egyáltalán nem kutatói kvalitásait csökkentik, hanem ellenkezőleg: azt mutatják, hogy szinte ismeretlen területen, egy-két évtized alatt milyen sok eredmény érhető el, s még a tévedések is mennyire hasznosak lehetnek. Ugyanakkor az is világos, hogy a leletek feldolgozásának, a naprakész rajzi-geodéziai összesítéseknek mekkora a jelentősége, és milyen fontos azokat a körülményeket megteremteni, hogy e munkák elvégezhetők legyenek. Ezeket a Nagy Lajos emléke előtt tisztelgő gondolatokat azért is mondtam el, mert azóta és ma is állandóan, változó helyszíneken és egymástól távol folynak a leletmentéseink. Mai tudásunk az azóta felgyűlt, nagyobb mennyiségű adatra épül. A problémák tehát aktuálisak, s bár nem általunk, a kutatás szempontjai szerint választott helyeken, hanem építkezésekhez kapcsolódva vagy azokat megelőzve végezzük a feltárásokat, nemcsak pusztán telkeket tárunk fel, hanem ezáltal a főváros és Aquincum történetét kutatjuk. 46