Budapest Régiségei 32. (1998)

TANULMÁNYOK - Vörös István: Későközépkori gabonásvermek állatcsont leletei a Csepel-szigeten 323-328

egyezik a XV-XVI. századi sertések hasonló méreteivel. Hogy a koponya mégsem kifejlett egyedé a foggarnitúra statusa (az M

2 még nem törte át az alveolust), másrészt a zygomaticum magassága jelzi. Ez utóbbi mérete (23 mm) 10 mmrel alacsonyabb a kifejletteknél. Egy kifejlett hím egyed felső caninus alveolus átmérője 18 mm, az alsó caninusé pedig 14 mm. A premolaris (P

2

"

4

) hossza 52 mm. A corpus mandibulae magas (P

M között) 45 mm. A sertések anatómiai megoszlása (2.-3. táblázat) asszimmetrikus, hasonló a szarvasmarháéhoz. Legtöbb csont a törzsrégióba 252 db - 51,2 %, illetve a húsosvégtagrégióba 100 db - 19,3 % tartozik. A relatíve magas fejrégió maradványok (16,2 %) előfordulását a szétesett malac és süldőkoponyák, önálló (kiesett) fogak okozzák. A sertésegyedek 84,2 %-át fiatal korukban vágták le, ami húshasznosításukat bizonyítja. A sertések között két egyed újszülött, három egyed malac, négy egyed süldő, hét egyed növendék és három egyed kifejlett állat. (4. táblázat) A sertések fej és végtagcsontjaiból tehát legkevesebb 19 egyed volt meghatározható. A sertés esetében is - a szarvasmarhához hasonlóan - a 186 db borda kifejlett állatokhoz; a 76 db csigolya malacokhoz tartozik. Az oldalasok (bordasorok) külön is bekerülhettek a településre. A bordákat 45-50 mm n-57, 50-70 mm n-61, 80—100 mm n-33, és 100-120 mm n-8 hosszúságából arra lehet következtetni, hogy az oldalast felébe, harmadába vágták szét. A vágásnyomok általában a bordák belső felületein találhatók. A végtagcsontokat 2-3 részre vágták szét. Fogyasztásra a húst az oldalas (bordasort), a részben kicsontozott lapocka (scapula-hum-rad/ulna) és a comb (femtib) csontjai reprezentálják. A malacok esetében a csigolyákat nem fejtették ki A három malacnak és a négy süldőnek a feje, csigolyái, lapocka és combja, csülke; a hét fiatal sertést 1 fej, 3 lapocka és 5 comb; a három kifejlett sertést pedig 1 fej, 2 lapocka, mellső csülök és 1 comb képviseli. Házityúk-110 db-18 egyed. Csontmaradványok db sin. dext inf/juv. ad. clavicula 2 2 coracoideum 13 5 8 5 8 scapula 6 3 3 6 humerus 13 7 6 8 5 radius 2 1 1 2 ulna 9 4 2 3 6 cmc 4 1 3 1 csigolya 3 3 lumbosacral 4 4 borda 5 5 sternum fr. 12 12 pelvis 5 2 3 5 femur 6 1 5 4 2 tibiotarsus 9 5 4 7 2 fibula 2 2 tarsometatarsus 15 5 5 10 5 10 egyed 8 egyed A kifejlett házityúk csontok között egy kappan (tmt) kivételével a többi mind tojó maradványa. A házityúk tojásával és húsával járult hozzá a település lakóinak mindennapi étkezéséhez. A 18 egyed közül 9 kifejlett tojó, 1 kappan, 10 pedig különböző életkorú fiatal egyedek. A csontméreteket a 6. táblázat tartalmazza. Ezek a csontméretek kis és közepes mérettartományba esnek. VADÁSZOTT ÁLLAT A vadászat vagy vadfogás eredményeként az 1. veremben egy mezei nyúl bal oldali radius/ulna darabja és egy ágyékcsigolyája volt. A robusztus, erős nyúlcsont egyértelműen jelzi, hogy mezei, és nem az üregi, vagy házinyúl maradványa került elő. A nyúl prémes állat, de a középkor, kora újkorban elsősorban a húsáért ejtették el. HALAK A Duna partján levő későközépkori településen nem lehet meglepő a halmaradványok előfordulása, de a 89 lelet jelentős mennyiség. A halcsontok több mint a fele (46 db) koponyamaradvány; 31 db borda, 9 db csigolya, 2 db bognártüske és egy nagy méretű rostos csonttöredék. Az eltérő koponyacsontok, és a csigolyák alapján legkevesebb 3 féle faj, közöttük a harcsa (Silurus glanis L.), és - a garatfogak tanúsága szerint - két ragadozó hal előfordulásával kell számolnunk. VADMADARAK Csóka - 82 db - 14 egyed Csontmaradványok db sin. dext. inf/juv. ad. koponya 9 1 8 állcsont 7 7 coracoideum 1 1 1 scapula 1 1 1 humerus 9 4 5 9 radius 9 4 4 1 8 ulna 10 4 5 1 9 lumbosacral 1 1 femur 6 3 3 6 tibiotarsus 7 4 1 2 5 tarsometatarsus 22 10 11 1 21 3 egyed 11 egyed A varjúfélék családjába tartozó csóka többek között a Dunamenti ligeterdőkben, települések épületeiben fészkel. Táplálkozásárajellemző, hogy a rovarok fogyasztása mellett a kertek és a gyümölcsösök megdézsmálásával károkat is okozhat. Raff Gy. gyermekeknek írt Természethistóriájában a következőket módja a csókáról: „A csókát könnyen meg lehet szelídíteni 's némelly szavak kimondására tanítani; de mivel ez is nagy tolvaj, 's mindent elvisz, valami csak fényes, nem igen hagyják őt szabadon járkálni a' házban."

7 A csontméreteket a 6. táblázat tartalmazza. Hasonló csontméretű csóka maradványok ismertek Székesfehérvár-Sziget püspöki palota,

8 illetve a svéd Öland szigeti Eketorp leletanyagában is.

9 A csóka húsa fogyasztásra - a mai ízlésünk szerint - kevéssé alkalmas. Bőre sajátos mosusz-szagú.

10 A csókát esetleg kedvtelésből 324