Budapest Régiségei 32. (1998)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis Katalin: Régészeti adatok a Csepel-sziget középkori történetének kutatásához 309-321

nem voltak kormosak, összeégettek, és már egészen vékony faluknál fogva sem voltak alkalmasak a nagyobb igénybevétellel járó konyhai főzésre. Tehát nem valószínű, hogy főztek bennük, bár rövid ideig tartó főzést vagy melegítést biztosan kibírtak. Valamilyen folyékony élelmiszert, esetleg tejet tároltak bennük, az űrtartalmuk kb. 2,5 liter, közel áll az újkori tejesköcsögökhöz. A funkció meghatározását segíti az a tény is, hogy a vermet nem fokozatosan, hanem egyszerre töltötték fel, a benne lévő leletanyag annyira egységes, hogy feltételezhetjük: az a szemétdomb is, amelyet a verembe hordtak, szintén rövid időszak alatt keletkezhetett. Nincs az a paraszti vagy vidéki kisnemesi háztartás, amelyben a napi ételkészítés során tucatszámra ugyanazt az edényfajtát használták volna. Valószínűleg azért volt szükségük sok egyforma edényre, mert nagyobb mennyiségben rendelkeztek olyan élelmiszerrel, tejjel, amelynek tárolási vagy készítési ideje közel egyforma időtartamot vett igénybe, és csak egy kisebb mennyiséget lehetett optimális körülmények között tárolni vagy feldolgozni. Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a feltárás környékén a középkor folyamán olyan család vagy családok éltek, akik sok tejelő állatot tartottak, és nagyobb mennyiségű tejterméket készítettek, amelynek egy részét esetleg be kellett szolgáltatniuk, más részét pedig piacon árulták. A tejtermékek fogyasztása a középkori társadalom minden rétegében elterjedt. A sajtféle gyakran szerepelt a parasztok asztalán is.

29 A böjti napokon gyakran ettek tejes vagy tejtermékből készült ételeket, és ha tekintetbe vesszük, hogy minden 1. PAIS Dezső: Magyar Anonymus. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. Bp. 1926.136-137. 2. GYÖRFFY György: Budapest története az Árpád-korban. Budapest Története 1. Bp. 1973. 253., 265., 319. 3. KUBINYI András: Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1541-ig) Budapest Története 2. Bp. 1973.30-31. 4. BÁRTFAI 2. 5. IRÁSNÉ MELIS Katalin: Adatok a pesti síkság Árpád-kori településtörténetéhez. MHB 4. Bp. 1983. 15. 6. PERÉNYIJ.: Csepel. Bp. 1934.14-15. HÖLLRIGL J.: Árpádkori kerámiánk I. Fenékbélyeges edények. ArchÉrt 44. 1930. 148.95. képi., 150., 97. kép 2. 7. BÁRTFAI 10-11. 8. BÁRTFAI 29. 9. BÁRTFAI 51., 158. 10. IRÁSNÉ MELIS 41-70. 11. Az ásatást dr. Nagy Margit, a Budapesti Történeti Múzeum tudományos munkatársa vezette, az Árpád-kori leletek publikálási lehetőségét itt köszönöm meg. 12. Magyar Néprajzi Lexikon 2. Bp. 1979. 256-257. 13. A dél-pesti határ és a Csepel-sziget Árpád-kori falvaiban általános volt a szabadtéri tüzelőgödrök használata. IRÁSNÉ MELIS 71-174. 14. Ltsz.: 97.55.4/1-2. 15. Ltsz.: 97.52.1/1^1. 16. Ltsz.: 97.51.12. 17. Ltsz.: 97.51.14. 18. Ltsz.: 97.51.18. 19. Az állatcsontokat dr. Vörös István, a Nemzeti Múzeum felnőtt, egészséges keresztény embernek a nagy egyházi ünnepek előtti böjtök mellett kötelező volt minden héten két napot is böjtölni, így talán el lehet képzelni, hogy a tejtermékekből is nagyobb piaci kereslet volt. Á tehetősebb családok azonban nemcsak a böjti napokon főztek vajjal, több főzeléket általában vajjal készítettek, a XVI. századi és a XVII. század eleji szakácskönyvekben találhatók ilyen receptek.

30 A böjti napokon fogyasztott tejtermékek mennyiségeit és a tejtermékekből készült ételek fajtáit a Nádasdyaknak az 1550. év október haváról fennmaradt étrendjéből ismerjük. Hétfői és keddi napokon tartották a heti böjtöket, nagyjából minden héten ugyanazt ették. Az 5-6 fogásos ebédeken és vacsorákon különféle, vajjal készített főzeléknövényeket, vajas-túrós étket, lepényt tejben, vágott tejes étket, gombócot vajjal, köleskását vajjal stb. szolgáltak fel. Természetesen kevés embernek volt ilyen gazdag böjti étrendje, azonban a felsorolt ételek közül bármelyik elkészülhetett a szegényebb emberek konyháján is.

31 A középkori magyar élelmiszeripar történetével kevesen foglalkoztak, nem ismerjük eléggé a feldolgozás folyamatait, a készítési technikákat, a munkafolyamatokban használt felszereléseket, eszközöket. Kevés szó esett a középkori étkezési szokásokról, az ételekről, a konyhatechnikáról. Reméljük, hogy a középkori életmód-kutatások erre a területre is kiterjednek, mert az egyre szaporodó régészeti leletek is sugallják, hogy ez a témakör sokkal érdekesebb, szerteágazóbb, mint amilyennek a jelenlegi kutatási eredmények mutatják.

32 tudományos munkatársa határozta meg, kutatási eredményeit a régészeti beszámolót követően e kötetben teszi közzé. 20. PARÁDI210-211., 244., 5. kép 6., 19. kép 21. PARÁDI 211., 244., 5. kép 3., 18. kép 3. 22. Az edénytöredéket fazék öblének gondolom, ilyen vékony falú (0.3-0.4 cm) és ilyen magas öblű (21.3) kancsót, vagy korsót nem találtam a publikált irodalomban. 23. PARÁDI 210., 244. 5. kép 12., 19. kép 5. 24. PARÁDI 210., 244. 7. kép 7., 18. kép 1. 25. BÁRTFAI 408. 26. NAGY L.: Tabán a régészeti ásatások világában (Előzetes jelentés az 1934-1935. évi ásatásokról) TBM 4. 1936. 26-28. CXIV-XV. tábla.; GARÁDY Sándor: Budapest területén végzett középkori ásatások összefoglaló ismertetése 1931-1941. BudRég 13. 1943. 216-228. GARÁDY Sándor: Budapest területén végzett középkori ásatások összefoglaló ismertetése 1931-1941. II. rész. BudRég 14.1945.421-438.30-40. képek. 27. A Veszprém megyei középkori Sarvaly falu XV sz. végi XVI. sz. eleji háztartási edénysorozataiból is hiányoznak a mázas edények, mindössze 4 kisebb mázas edénytöredék került elő. HOLL-PARÁDI97-98. 28. A szerző ásatása 1987-ben, a későközépkori leletanyag feldolgozás alatt van. 29. BELÉNYESY 142. 30. RADVÁNSZKY Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században. 3. Bp. 1879. 37-50.; BELÉNYESY 148-151. 31. BELÉNYESY 143-148., 1-5. tábla 32. A rajzokat Láng Andrea és Major János készítette. JEGYZETEK 313