Budapest Régiségei 32. (1998)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 6. közlemény, A szürke, redukált égetésű kályhacsempék kérdéséhez 291-308

szép díszítésű kályha röviddel ezután készülhetett, a század második felében. Az utóbbiakban hivatkozott analógiák elterjedése már jól utal arra a következtetésre, hogy ilyen esetben nem gondolhatunk valamilyen helyi, városi műhelyre, hanem a Duna vízi útját kihasználó osztrák fazekasság (vagy attól importáló hazai fazekasok) útján kerülhettek ilyen csempék ide. Alátámaszthatja ezt például a 2. típus analóg töredéke, ugyancsak Pozsonyból (4. kép 1.). Egy másik pozsonyi csempe vonalas négy karéjmintájával (4. kép 1.) közeli rokonságban áll a 3. típus szerkesztésével.

9 De ilyen jellegű töredék Sopronban is előkerült.

10 Az osztrák eredetet a melki múzeum kiállításának két szürke kályhacsempéje bizonyítja. Ezek az 1. típus, illetve a pozsonyi négykaréjos (közepén címerpajzzsal) pontos párhuzamai (4. kép 4-5.)." A külföldi eredetű csempék közé soroljuk azt a típust is, amelyet Zsigmond király négyeit pajzsú címere díszít, körülötte a Sárkány rend állatának furcsa alakjával (vékony, hosszú nyak, hátán denevérszárny jellegű megoldással); felül gótikus betűk sora. A budai palotából egy példány töredékei kerültek elő, a kompozíció rekonstrukcióját a pozsonyi nagyobb töredék segíti, amely a felső részből maradt. A redukált égetésű csempe vastagabb megformálású, mint a többiek, előlapja pedig sok grafittal kevert agyagból készült. Rekonstruált mérete 23x24 cm, a fiókrész nyílása alul és fölül volt (5. kép la-b.). Több körülmény utal idegen eredetére. A legfeltűnőbb a sok grafittal kevert előlap, amely technológiájában teljesen eltér a hazai csempéktől. De meggondolásra késztet a Zsigmond-címer megoldása is: a négyeit pajzs vágásai olyan sűrűek, hogy majd kétszer annyit ábrázolnak, mint a magyar címerben. Ha tekintetbe vesszük, hogy Zsigmond címerének alkalmazása a hazai csempeanyagban mennyire általános gyakorlat volt - és heraldikai szempontból mindig helyesen történt -, arra következtethetünk, hogy a készítő idegen volt, aki a hazai megoldásokat nem látta. A felirat alkalmazása ugyancsak eltérő, idegen jellegű. További példákat keresve a külföldi eredetű kályhacsempékre, ismét a melki (Alsó-Ausztria) múzeum egyik darabjára hivatkozhatunk. A szürke kályhacsempét jobb felé lépő lovon ülő, kalapot viselő alak díszíti, karddal és sarkantyúval jobb keze fölött madár (sólyom?), a ló lábai alatt kutya. A szépen kidolgozott kompozíciót félköríves keret határolja, amelyet gazdag, csavarodó, gótikus levelek borítanak. A csempe korát főleg ez a keretelés árulja el: a korábban szokásos mérműtagolású keret itt már naturális-leveles díszítést kap, ami a XV. század végére jellemző (6. kép 2.). Ilyen csempék töredékeit több helyről ismerjük. A budai palotából két vagy három példányából találtunk töredékeket. A szürke cserép kaviccsal és finom grafitszemcsékkel kevert, a felület helyenként fekete. Részleteiben helyenként élesebb, mint a melki példány (6. kép 1.). A Baranya megyei Nagybodolya (Bodola, Jugoszlávia) lelőhelyről a Nemzeti Múzeum őriz egy ilyen csempetöredéket

12

, míg egy másik, ma már elpusztult példány Tolna megyéből a szekszárdi múzeumban volt.

13 Magam a pécsi Városi Múzeum leltározatlan töredékei között találtam meg egy további szürke, mázatlan példány töredékét (a jellegzetes kalapos fej és ív részletével)

14

. Alsó-Ausztriából még egy szürke (kívül fekete színű) darabot ismerünk: ez a töredék annyiban tér el, hogy a ló szügye előtt egy mankós végű kereszt kiemelkedő vonala látható.

15 292 A RAURISI CSEMPÉK KÉRDÉSE A gazdagabb, figurális kompozícióval készült csempék sorában osztrák mester munkája lehet a lándzsás vadász jelenlétét mutató csempe. További vizsgálatot igényel, hogy a két helyről is előkerült

16 zöld mázas példánya (Buda, palota, 3. kép 3.a-b) importkályhákhoz tartozott-e, vagy negatívkészletével itt megrendelésre dolgozó mester alkotása. Bizonyos azonban, hogy ilyen csempék (vagy a másolatuk?) Alsó-Ausztriában is felhasználásra kerültek a század végén. Egy teljes, mázatlan példány Ebendorf, (Melk, Stadtmuseum, Inv. 1068.) lelőhelyről ismert

17

. A szürke csempén bal felé lépő csizmás vadász látható, a jobb kezében tartott vadászkürtöt fújja, lándzsájáról hátára az elejtett nyúl lóg; három vadászkutya ugrál a lábai mellett (M: 22,5 cm, 6. kép 4.). Rosszabb kivitelű (másolat példánya?) zöld mázas darabját a bécsi iparművészeti múzeum őrzi.

18 Amíg a korábban tárgyalt csempék bármilyen kisebb alsó-ausztriai műhelyből is származhatnak, az utóbbi két csempe kivitele jelentős, a művészi kvalitásra ügyelő mesterekre (illetve megbízásukra dolgozó mintázó-faragókra) vall. A visegrádi töredék ráadásul egy gazdag sorozat egyik példánya. Ezek általában vegyes mázas technikával készültek, bár egyes csempéket csak zöld mázas megoldással ismerünk. (7. kép.) A Mátyás király palotáiba (Buda, Visegrád, Tata) szállított vegyes mázas kivitelű kályhák egyik jellegzetes csoportját már korábban annak az ausztriai (talán salzburgi?) műhelynek, illetve mester munkájának határoztuk meg

19

, akinek több kvalitásos kályhacsempéjét Raurisból vásárolták a volt Figdor-gyűjtemény számára. A kürtös vadász alakjával díszített csempe visegrádi töredékén is látható egy olyan jellegzetes technikai megoldás (az alak zekéjét kis, benyomkodott köröcskékkel díszítették), amely erre a műhelyre jellemző.

20 A budai palota egy másik töredéke szintén a kürtös vadász csempéjéhez tartozik: ezen a vadász mögötti kutya részlete látható, amint a hátul lógó nyúl felé ugrik. De ez a töredék egy színes mázas csempéből maradt, barna alapon barna kutyával, a nyúl lába pedig fehér (6. kép 3.a-b). Eszerint e kompozíciót nemcsak egyszínű, zöld mázas kivitelben készítették el. E csempecsoport kérdésére azért térünk itt ismét ki, mert az ebendorfi másolati példány bizonyítja, hogy e kvalitásos csempéket valahol Ausztriában szürke, mázatlan kivitelben is készítették, tehát valamelyik műhely ott is hozzájuthatott eredeti darabokhoz. Nem ez az egyetlen csempetípus ebből a körből, amelynek ausztriai másolása bizonyítható: a színes mázas, életfaindás budai

21 (illetve zöld mázas tatai) csempék mázatlan, szürke, előlapjukon grafittal bevont másolatait az egykori bécsi Figdor-gyűjteményből már Walcher közölte.

22 A budai palota egy további lelete ugyancsak e kérdés másféle értelmezését adja. A világosszürke cserépből jó minőségű, redukálóégetéssel fekete felületű (hátoldalán fémesen csillogó) csempét készítettek. Díszítését bal felé lépő oroszlán képezi, a töredékeken csak a feje, egyik mellső mancsa, hátának és farkának részlete maradt meg. (A külső felületen finom grafitszemcsékkel kevert!) A raurisi csoportba sorolásához a csempe hornyolt profilú keretelésének megoldása segít, egyrészt az itt elhelyezett plasztikus kis rozetta, valamint a keret belsejének vékony, ro-