Budapest Régiségei 32. (1998)

NAGY LAJOS EMLÉKEZETE, 1897-1997 : KONFERENCIA ÉS KIÁLLÍTÁS - Gáspár Dorottya: Nagy Lajos munkássága és az ókereszténység 27-33

nagyteremtől. A két nagytermet széles folyosó (VII.) vette körül, amelynek alapozásában ajtónyom maradt fenn. A folyosó északnyugati oldalában kerek, falazott kutat jelzett a felvevő mérnök (VIII.)..., amely körül a folyosó durván ki volt kövezve. ... A gázgyári építkezések gyors üteme miatt, talán csodálkoznunk sem lehet, hogy a múzeum vezetősége apró leletek megmentésére, itt elsősorban a ma már legjobban értékesíthető durva, késő római kerámia megmentésére nem gondolhatott. így ma, harminc év múlva, csak az alaprajz az, amely tárgyi megállapításra, a korhatározásra alkalmas."

9 Megmaradt lelete mindössze egy oszlopfő és egy márványtábla-töredék, amelyeket Nagy Lajos ezen munkájának XLI. tábláján közölt. A fenti leírásból tehát világos, hogy az apró leletanyag segítségére nem számíthatunk, csupán az alaprajz lehet kiindulás az épület meghatározásához, jóllehet még az épület sincs feltárva teljesen. Ez a közölt alaprajzból látszik. De az épület jelentékenyebb része ismert. Az eddigi értelmezések két tényt figyelmen kívül hagytak, méghozzá hogy egy ül. század közepi planírozás fölé és a városfalon kívül építik meg ezt az épületegyüttest. A

III. század közepe épp Decius uralkodása, amikor nem volt tanácsos túlságosan hencegni azzal, hogy valaki keresztény. Nem is valószínű, hogy ekkor épülne templom. A

III. század Valerianus után ad lehetőséget templom építésére, amikor egészen Diocletianusig nincs probléma a keresztényekkel, akik ez idő alatt nyugalomban élhettek, sőt akár építkezhettek is. A

IV századi keltezés nem konkrét tényekre hivatkozva született meg, hanem abból az állításból kifolyólag, hogy ókeresztény templomnak határozták meg az épületet. Ezzel a keltezéssel tehát nem szükséges különösebben foglalkozni. Az a priori funkciómeghatározás diktálta a datálást. Miért planíroztak volna a ÜL század közepén, ha akkor vagy röviddel ezt követően nem építkeztek volna. Logikusabb feltételezni tehát azt, hogy az épület még a III. század második felében elkészült. Az sem véletlen, hogy a falakon kívülre építik.

10 Nem messze ugyan a várostól, de mégis kívül, a keleti falnál. Ha alaprajzi analógiát keresünk, az ostiai zsinagóga mutatkozik hasonlónak, amelyről G. Calza és B. Becatti könyvében olvashatunk rövid leírást. Idézem: „...the Synagogue ... has been excavated at the extreme south-eastern end of the Ancient City, should take the road feading from the Piazzale of Porta Marina to the Rome-Ostia motorway. The Synagogue group of buildings is to be found about 450 yards away. ... They are all built in a mixture of tuf elli and brick, typical of the III—IV centuries A. D. There are three entrance on the east side giving unto a vestibule paved in white mosaic with several symbols in black tesserae. The central part of the Synagogue is slightly elevated and has four large marble columns which were originally part of some other building and a floor of coloured marble tiles. The Aula Maxima, to the west, has a slightly apse-shaped brick shrine which contained the Ark of the Scrolls. It is fronted by two small columns supporting marble brackets carved with the typical seven-branched candelabra, once gilded, and other Jewish symbols. Turning to the left from the vestibule, you pass into other rooms where there are an oven and a marble pastry-board which were probably used for the baking of unleavened bread. Another hall flanks the one with an apse. A flagstone road runs along the north side of the Synagogue and there is a well near the entrance. Trial excavations below the Synagogue pavement have revealed an earlier construction in opus reticulatum dating back to the I century and benches along the walls. A Greek inscription has also been found which mentions a kibotós, i. e. the Ark of the Scrolls. Everything thus seems to indicate that the Synagogue already existed in the I century A. D. and was reconstructed during the Late Empire."

11 A leírásból megállapíthatjuk, hogy az aquincumi épülethez nagyon hasonló épületegyüttesről van szó, amely szintén a városon kívül van, attól délkeletre. Az épület helyét és milyenségét illetően J. E. Stambaugh ad magyarázatot, aki közli egyúttal a zsinagóga alaprajzát is.

12 Ezt az alaprajzot idézem én is: 2. kép. Stambaugh azt írja, hogy a synagoga Rómában magában nem épületet jelent, hanem azt a közösséget, amely összegyűlt. Imádkozni magánhelyeken gyűltek össze, amelyet fallal vettek körül. A falon belül volt imaterem, iskola és közösségi központ („which, walled off from the surrounding neighborhoods, served as prayer hall, school and community center)"

13

, amelynek egyes része szálláshelyül is szolgált. Ezt mutatja a délnyugati részen elhelyezkedő konyha a tűzhellyel és a szárnyakban lévő szobák. Az arra a formára való átalakítást, amely a képen látható, a II. század végén vagy a III. század elején végezték el. A feliratos dokumentumok alapján pedig felhívja a figyelmet az emeletre, amely minden bizonnyal létezett az ostiai épületben is. A fenti előzményekből - azt hiszem - levonhatjuk azt a következtetést, hogy ez a kettős templomnak tartott épületegyüttes nem ókeresztény templom, hanem egy zsidó közösség, a synagoga gyülekezőhelye, amely egyszerre szolgált az ima helyéül és adott esetben szállásul. Ezt az állításomat munkahipotézisként kezelem, amelyről majd egy hitelesítő ásatás eldönti, hogy igaz vagy nem. Azt azonban merem állítani, biztosan állítani, hogy Aquincumban élt zsidó közösség. Ún. cella trichora

14

: 3. kép.

15 A Raktár utcában került elő, ahol ma is látható a rekonstrukció. Területe 9x9 m. Benne nem volt temetkezés, csak a környékén. Az itt előkerült sírok részben szegényesek, részben pedig melléklet nélküliek voltak. Erre a tényre hivatkozva állapította meg Nagy Lajos „a szegény néposztályhoz tartozó keresztény temető jelenlétét".

16 Egy szarkofágban „egy római vaskard és IV századi bronzérem képezték a mellékletet".

17 Az ásatási jelentések, valamint a ma is látható faltöredékek inkább azt igénylik, hogy a cella trichora környezetében lévő épületeket a trichorával együtt próbáljuk meg értékelni. Azok a faltöredékek, amelyeket helyreállítottak, legalább három periódusra engednek következtetni. A negyedik periódus lehetne maga a trichora, amelynek építési idejét Lőrincz Barnabás a figlina Sabiniana téglabélyeg alapján I. Valentinianus korára teszi.

18 A kérdés az, egyáltalán cella trichorával állunk-e szemben? A ma látható rekonstrukció ugyanis igen jelentősen kozmetikázta azokat a falakat, amelyek előkerültek. Az ásatás közben készített felvételek lehetnek a bizonyítékai ennek a kozmetikázásnak. Ma már szinte ellenőrizhetetlen a valóságosan előkerült objektum falának vonulata és periodizációja. A régi felvételek, amelyeket Nagy Lajos közölt,

19 nem mutatják egyértelműen a karéjok szabályos szétkülönülését és hármasságát. Az általa készített rajzok és fényképek alapján

20 nem szerkeszthetők ki a karéjok. A kiszerkesztési kísérletet a 4. kép mutatja.

21 28