Budapest Régiségei 32. (1998)
TANULMÁNYOK - H. Gyürky Katalin: Az ablakok üvegezéséről és az ablaküvegfestményekről a középkori Magyarországon 267-290
; XXVÏÏI. fejezet. „A drágakövek, amiket a festett üvegekre tesznek. Ha azonban az ablakok üvegén az ablakokra, a keresztekre, a könyvekre, vagy a ruhák ékszereire elütő színű drágaköveket akarsz tenni ólom nélkül, nevezetesen jácintot, vagy smaragdot, a következő módon járj el. Amikor a kereszteket a megfelelő helyen, a fejek dicsfényeiben megcsináltad, vagy egy könyvet, vagy a ruhaszegélyek díszrészét, amelyet a festményeken aranyból, vagy auripigmentből lennének, azokat itt az ablakoknál világos, sáfrányszínű üvegből készítsd. Miután ezeket az ötvösmunkák módjára megfestetted, határozd meg azokat a helyeket, ahová köveket akarsz rakni és világos zafirkék üvegből tégy azokra a helyekre, amelyek a jácintnak felelnek meg és zöld üvegből azokra amelyek a smaragdnak úgy, hogy két jácint között mindég smaragd álljon. Miután az üvegeket gondosan helyére illesztetted és rögzítetted, sűrű festékkel, ecsettel kend körül vigyázva, hogy a festék a két üveg közé ne folyjon be. így égesd a többi darabokkal együtt a kemencében, és azok úgy megtapadnak, hogy soha többé le nem esnek." Meg kell jegyeznem, hogy a budai ablak mestere a kivitelezést tekintve felületesebb volt, mint más külföldi társai. Az említett merseburgi ablakokon is ékkövenként változnak a színek. A budai ablakoknál az ékköveket nem helyezték bele a kompozícióba külön-külön, ezért a színek sem változnak ékkövenként. Mint említettem, a díszítőmotívum alapját fedték le vékonyan fehér színnel, kihagyván a festésből az ékkövekre utaló formákat, amelyeken az üveg színe átvilágított. Vannak különböző színű töredékeink, de azt nem lehet megállapítani, hol váltottak a színek, vagy pedig lehet, hogy a töredékek nem egy ablakhoz tartoztak. Festőnk nem volt az üvegfestményeknek kiváló mestere, csak utánzó. Esetleg más műfajban (táblakép vagy falfestés) volt otthon, és az üveg esetében a kényes technikai megoldásokat kerülte. 3. típus. (BTM 96.52.1-6., 5. kép) Gyöngysorkeret. Az ún. szőnyegstílusnak elmaradhatatlan eleme. Ez a keretek kerete. Például az előbbiekben leírt keretdíszítést kíséri, vagy a figurális ábrázolás hátterét alkotó szőnyegminta sorait választja el. Legtöbbször egyazon ablakon belül is többféle változata van, kisebb-nagyobb gyöngyszemekkel vagy a gyöngyszemek között kisebb méretű gyöngyök, vagy S alakú vonal látható. Ez utóbbi megtalálható a lengyelországi Kaliszban talált töredéken, amely XII. századi, 32 Paretzben (XIII. század első fele), Torunban, a domonkosok templomában (1335), a merseburgi dóm kerek ablakfestményein (Xin. század 3. negyede), a brandenburgi Szent Katalin-templom Krisztus keresztre feszítését ábrázoló ablakának szegélyén (XIV. század közepe). 33 A gyöngysor nagyobb szemei között két kisebb gyöngyszem előfordul ugyancsak az imént említett brandenburgi ablakon, Mühlhausenben (Blasiuskirche), a Menekülés Egyiptomba jelenetet ábrázoló ablakon 1330-ban. 34 Ezeken kívül még számos helyen. Nem jellemző viszont a XIV. század második felének és a XV. század ablakfestményeinek kompozícióra. A „szőnyegstílus" korszakának ornamentikáját egyes esetekben nem a megszokott helyen alkalmazták, például a mi 1. számúnak nevezett díszítésünket nem háttérborításnak, hanem korona pántjának, máshol egy köpeny szegélyének díszítésére használták, de ez már inkább a német és a francia stílus területének határán fordult elő. Hozzánk ez a stílus feltehetően Szászország területéről, szász telepesekkel került át. Gyöngysor díszítésű töredékeink között egyenes és ívelt is megtalálható, és a méretnek és a gyöngysorok közötti díszítéseknek is több változata. 4. típus. (BTM 74.160.27-36.; 96.52.8-11., 6. kép 1-6.) Egyetlen levél csúcsívben végződő keretben. A díszítmény alsó fele V alakban, keretelés nélkül végződik. 21 töredékünk van ebből a típusból. Kétféle levéltípus különböztethető meg. Az egyik tölgyfalevél, a másik stilizált, szögletesebb rajzú. Az egyik rekonstruálható töredéken mért méretek a következők: magasság: 8,6 cm és legnagyobb szélesség: 6,8 cm. Itt is az alapot festették fehérre, és a csúcsíves formát 2 mm távolságra még egy 2 mm szélességű fehér csík kísérte. Töredékeink között több sötétkék és kevés halványkék színű van, valamint a romlás miatt meg nem határozható színű. A „szőnyegstílus"-ban rendkívül gyakoriak a levélminták. Eléggé változatos a rajzuk. Egyes esetekben természetben előforduló fajtákat utánoznak, más esetekben stilizáltak. Az is gyakori, hogy csúcsban találkozó íves keretbe helyezik őket, sőt az is általános, hogy a forma alsó fele V alakban vágott. Nagyon változatos módon illesztették bele a szőnyegminta kompozíciójába, ezért nagyon nehéz arra következtetni, hogy a budai töredékek hogyan helyezkedtek el. Olykor pikkelymintához hasonlóan fedik egymást. Ilyenkor egy fa lombozatát kívánják velük ábrázolni. Máskor egyesével függőleges sort képeznek, 35 és sok másféle változatban illesztik bele őket a kompozícióba. 5. típus. (BTM 96.52.12-13., 6-7. kép) Kör alakú keretben, melynek átmérője 6,7 cm, virág. Négy töredékünk van belőle. Egymással nem érintkező töredékek, ezért nem biztos, hogy egyazon darabhoz tartoznak, de a kör sugara mindegyik töredéknél ugyanaz, így hát összerajzoltuk őket. Feltehetően így 6 szirom helyezhető el a körben. A szirmok között kis kerek foltocskák találhatók. Itt is a virág alapját festették fehérrel és a kerek foltot kísérő vékony körvonalat. Eredeti színe a romlás miatt nem látható, de feltételezhető, hogy sárga volt, ugyanis a vörös és a kék szín a romláson keresztül is felismerhető. Igen jellegzetes eleme a „szőnyegstílus"-nak. Jól beleilleszkedik például a merseburgi dóm kerek üvegablakainak karéjaiba (XIII. század harmadik negyede), de előfordul ismétlődő háttérmintaként is, mint például az imént említett naumburgi Mária Magdaléna ablakánál, a dóm nyugati szentélyében, vagy Heiligenkreuz cisztercita kolostortemplomának szentélyében, Sámuel próféta alakja mögött(1295). 36 Előfordul a colmari ferences templom ablakát díszítő korongon is 37 a XIII. század második feléből megmaradt részleten. 6. típus. (BTM 96.52.14., 6-8. kép) Egyetlen kis töredék maradt belőle, amelyen egy csúcsos levélvégződés látható, ugyancsak csúcsos keretben. A keret csúcsban találkozó ívei homorúak. Egy helyen a felületi romlás rétege levált, és két réteg között színtelen üveg látható. A romlott rétegek átvilágítva zöldesbarna színűek. Annak ellenére, hogy töredékünkön a levélnek csak kis részlete látható, talán merésznek ítélhető kiegészítéssel rajzoltuk meg, ahogy 270