Budapest Régiségei 32. (1998)

NAGY LAJOS EMLÉKEZETE, 1897-1997 : KONFERENCIA ÉS KIÁLLÍTÁS - Fitz Jenő: Előhang 19

ELŐHANG 1997 március 15-én volt 100 éve, hogy Nagy Lajos megszületett. Alig két hónappal korábban, 1996 december 10-én egy másik évforduló is régészetünk e kimagasló alakját idézte, 50 éve e napon hunyt el. Kutatói pályán 49 év általában az összefoglalásokat, az eredmények kiérlelését megelőző időszakot jelenti. Nagy Lajos -, akire ma mint kutatásunk egyik kiemelkedő alakjára emlékezünk - a számára adott szűk időhatárok között a Pannónia-kutatás szinte minden területén nagyot és maradandót alkotott. A két világháború közötti évtizedek a magyar római kori kutatás nagy megújulásának és felvirágzásának időszakai voltak, azok az évtizedek ezek, amelyekben az antiquitás nemzetközi kutatásában rangot és megbecsülést szereztünk. Nagy Lajos, ha olyan látványos sikerek nem is érték, mint Alföldi Andrást, két évvel idősebb kortársának egyenrangú partnere volt. A korszak nagy eredményei nem is jöttek volna létre e két nagyszerű tudós egymást kiegészítő tevékenysége nélkül. Ahogy Pannónia történetének kutatásában fél évszázaddal Alföldi András távozása után is azokról az alapokról indul ki minden kezdeményezés, amelyet ő fogalmazott meg, ugyanúgy a régészeti kutatás számos ágában Nagy Lajos volt az, aki a problémákat, a helyi sajátságokat először fogalmazta meg nemzetközi színvonalon. Nemcsak Aquincum feltárásában és kutatási eredményeinek összefoglalásában ért el meghatározó eredményeket, (Eskü-téri erődítés, a Flórián téri fürdő, a cella trichora, ásatásáról írottak vagy a Budapest története két kötetében írt fejezetei) amelyek a maguk korában széleskörű áttekintésükkel a hiányzó Pannónia-feldolgozást pótolták. Kiemelkedőek az eredményei a pannóniai ókereszténység emlékeivel kapcsolatban, ő adta az első igazi áttekintést a pannóniai falfestészetről és a művészet különböző ágairól. írásait egy-egy tárgy mesteri elemzésével elevenítette meg. Tevékenysége idejében még nagyrészt hiányoztak a régészeti feldolgozások, kitűnő intuícióval olyan témákban is jelentőset, újat tudott mondani, amelyekben a kutatás csak évtizedek múltával állt szilárd talajra. Kétségtelen, hogy korai halála óta ismereteink megsokszorozódtak, nem ismert összefüggések váltak láthatóvá, de átfogó tudása és lényeges sajátosságok különleges érzékelése miatt az esetek nagy többségében megállapításai jelentős része fölött nem járt el az idő. Fél évszázaddal halála után is a magyar Pannónia-kutatás legjelentősebb alakjai között tartjuk számon. Fitz Jenő 19