Budapest Régiségei 32. (1998)

TANULMÁNYOK - Endrődi Anna: Késő rézkori leletek Óbudáról 105-122

FÜGGELÉK BABOS KÁROLY Szakértői vélemény a Bécsi út 38-42. lelőhely rézkori faszénmaradványainak fafaj-meghatározásáról. (14., 15. kép) A rézkori objektumok közül a 1002.-2. gödör és 5016.-26. gödör mintáinak elemzése történt meg, több, a területen feltárt római kori gödörből vett mintával együtt. Vizsgálati módszer: A minták Sztereo-Cytoplast binokuláris mikroszkóppal, kis nagyítás (max. 25-szőrös) mellett voltak vizsgálva. A faszenek fafajai azok törésképén található anatómiai struktúra alapján lettek meghatározva. A törésképek megfelelő helyeiről mikroszkopikus felvételek készültek a dokumentálás céljából. Összehasonlítás céljából a meghatározásra került fafajok recens anyagaiból is mikrofotók készültek. A 2. objektum és a 26. objektum lelőhelyek anyaga gyűrűs likacsú évgyűrűszerkezetet mutatott, tehát lombos fa. A 2. számú lelőhely faszénmintájának törésképén jól láthatók a széles évgyűrűk. Az évgyűrű korai pasztájában a több sorban elhelyezkedő nagy átmérőjű edények jól láthatók. Az egyéb szövettani bélyegek alapján (keskeny és széles bélsugarak, az évgyűrű késői pasztájában, a méretében csökkenő tracheák, melyek kezdetben jól észlelhetők, majd alig láthatók) az anyagot összehasonlítva a recens anyag metszetével a kocsánytalan tölgynek - Quercus petraea (Matt.) Lieblein.-nek bizonyult. A másik, 26. számú anyag sok, igen keskeny évgyűrűt tartalmazott. A keskeny évgyűrűkben a korai pasztában a nagyméretű edények csak egy sorban találhatók. Ez a bélyeg a kocsányos tölgyre Quercus robur L.-ra jellemző. A két mintánál tapasztalható keskeny és széles évgyűrűk azt jelzik, hogy a rézkoron belül eltérő korúak a minták. A keskeny évgyűrűk egy száraz, kevés csapadékot adó és hűvösebb klímában fejlődtek. A széles évgyűrűk pedig melegebb és csapadékos klímában fejlődtek. MEGJEGYZÉS 1. A faszénanyagok fafaj-meghatározása azt mutatja, hogy a rézkortól a római korig a Budai-hegységet és annak előterét borító erdőtársulások, valamint az azt alkotó fafajok nem nagyon változtak, így a tölgyek (kocsányos és kocsánytalan), a bükk és a hárs, valamint az erdeifenyő erdőtársulást alkotó fafaj volt mind a két korban. A bükk erdőalkotó lehetett a gyertyános-bükkösben (MelittoFagetum). A hárs erdőalkotó lehetett a tölgyekkel a tölgyes hárserdőkben (Dictamno-Tilietum cordatae). Az erdeifenyő erdőalkotó lehetett a tölgyekkel a mészkerülő fenyőelegyes tölgyesekben (PinoQuercetum). A mészkerülő fenyőelegyes tölgyesek a Budai-hegység briozoás márga, oligocén hárshegyi homokkő és kiscelli agyag alapkőzetű termőhelyei lehettek. Hiszen ismeretes, hogy a Budaihegység alapkőzetének fő tömege a felső triász fődolomit és dachstein-mészkő, valamint eocénkori nummuliteszes mészkő. 2. A faszénmintáknál azért lehet fafajt meghatározni, mert az égés következtében csak a sejtek mérete csökken, de az anatómiai felépítés nem. GYULAI FERENC Bécsi út 38-42., a bádeni kultúra lelőhelyének növénytani anyaga (16. kép 1. táblázat) A próbákban talált magvak és a termések kíméletes szárítás után sztereó-binokuláris mikroszkóp alatt az egyéb szerves és szervetlen maradványoktól elkülönítve kerültek vizsgálatra. A mag- és termésmaradványok - megtartásuktól függően - különböző taxonokig lettek meghatározva. Identifikálásuk összehasonlító mag- és termésgyűjtemény segítségével történt. A megvizsgált próbák a következők voltak (xxx=sok, xx=kevés, x=sok, m=iszapolás és szárítás utáni tömeg): 1. sz. próba. 5017 obj., m=9 g. faszén: x, csiga: xx 2. sz. próba. 5016. obj., m=2 g. faszén: x, csiga: xx 5. sz. próba. 5007. 1. sz. obj. m=5g. faszén: x, csiga: xx, mag/termés: 6. sz. próba. 5007. 1. obj. m=9 g. faszén: x, mollusca: x, csont: x A próbákban java részben nem szenült magvak/termések maradványai voltak. Mivel a lelőhelyek objektumai az őskor óta nem állnak folyamatos vízborítás alatt, ezek recens vagy közel recens fajok maradványai, melyek a környezetükből kerültek be Ezt növénytani oldalról megerősíti az a tény, hogy számos újvilági faj maradványa is megtalálható bennük (például Amaranthus retroflexus). Ezért ezeket a maradványokat az értékelés során nem vettük figyelembe. Mindenesetre fontos utalás a lelőhely jelenlegi növénytakarójára nézve. A szenült magvak és a termések azonban a kultúrréteggel kétségtelenül egykorúak. Ezek elsősorban a gabonafélék szemtermései, ezek gyomnövényei. Égett felületük tompán fényes, néha a korrodálódás miatt szivacsos szerkezetű. Nagyobb részben töredékek. Valószínűleg nagyobb tömegű gabona pusztulhatott el, s ezek maradékát szórták a gödrökbe. Az égés során a gabonás felső réteg teljes egészében oxidálódhatott, a mélyebb rétegekben lévők pedig indirekt redukció (levegőtől elzárt kíméletes hőhatás) révén faszenesedtek. A vizsgálatra került 8 db földminta közül az 1., 2., 5. és 6. próbák anyaga őskori volt. (A 6. próba kora cca. 2300 BC.) A próbákban talált fajok száma alacsony. Arra azonban rávilágítanak, hogy ebben a korban a hatsoros árpa termesztett gabonaféle volt. A fehérlibatop-magvak egyaránt származhattak a szántókról, vagy nitrogénban gazdag taposásos területekről (például ház körül, utak) is Megjegyzés: a táblázatban szereplő „ökocsoportok" a következők: 7.1.=nedves erdőszél, 7.2=átlagos erdőszél, 7.3= száraz erdőszél, 8.1.=nedves rét, 9.1.=kultúrnövény, 9.2.=tavaszi vetésű gabona-/kapásgyom, 9.3= őszi vetésű gabonagyom, 10.1.=nedves ruderália, 10.2= átlagos termőhelyű ruderália, diverz=termőhelyi igény szerint nem besorolható faj. 108