Budapest Régiségei 31. (1997)

Magyar Károly: A középkori budai királyi palota fő építési korszakainak alaprajzi rekonstrukciója : 1. közlemény 101-120

szám egyszerű elnézéséből (LIX helyett LXI) keletkezett. 102. A kőtöredékekre 1. GEREVICH 1966, 264-265. A 13. századinak vélt idomtéglákra uott 266-269.; Az újabb kutatásokat 1. VÉGH András Formsteinfragmente aus dem Königspalast in Buda. In: Budapest in Mittelalter, 251,252, valamint V. A. ugyanerről szóló 1988-as szakdolgozatát, ill. a Lapidarium Hungaricum sorozatban előkészületben levő művét. 103. Korábbi összefoglalásukat 1. MAGYAR 1991b, 210-212., a történeti kontextusra röviden u.ott 201-202. 104. A torony nevének eredetére nézve felmerülhet még IV. Béla fiának, a későbbi V Istvánnak a személye is -1. erre BALOGH 1966,71. o. 4. jegyz. 105. Ezt a kérdést már Gerevich is felvetette, 1. 1966 évi műve 274. oldalán; „Vagy azért nevezték István-várnak, mert ő építtette, vagy azért, mert benne lakott." 106. A források közül kettő alapján is arra lehet következtetni, hogy az Istvánvár alatt egyedül magát a tornyot értették. Thuroczy leírásában „...in domo, ad latus turris Istwanwar aedificata...,, forma szerepel, míg Szeréminél „...et turrim Istwanwar dederat casum magnum foramen." (mindkettő idézve BALOGH 1966, 72. oldalán) - Úgy tűnik tehát, hogy az Istvánvár elnevezésnek a Kisudvar körüli épületekre történő kiterjesztése a kutatók részéről (magam korábbi és jelen munkáját is beleértve) önkényes és tulajdonképpen helytelen - legalábbis a történeti hűség vonatkozásában. Másrészt viszont, mint látni fogjuk, a toronyhoz vélhetőleg már akkor közvetlenül kapcsolódott legalább egy, „L" alakú palotaszárny. A torony méretei alapján egyébként sem annyira lakótoronynak, hanem öregtoronynak minősíthető, s így joggal feltételezhető, hogy a herceg és udvartartása nem csak a tornyot lakta, hanem a mellette lévő egyéb épületet/épületeket is. 107. GEREVICH 1966,129. 108. CNH 11.47. 109. Már korábban felmerült -1. GEREVICH 1952,165. a „Schulek-féle valószínű időrend"-re hivatkozva -, hogy az addig feltárt 7 db. Károly Róbert-érem mind az 1332-35. közötti időszakból származik. A most említett két érmet, parvust az újabb Huszár-féle katalógus 1333-ra teszi Münzkatalog des Ungarns Bp. 19.. 482. sz. 110. Az 1332-ben született rövid életű herceg alakjának megrajzolása csak meglehetősen vázlatszerűre sikeredett eddig a magyar történelemtudományban. Még halálának időpontjára is két különböző dátum is előfordul a különböző munkákban. Az elsősorban PÓR Antalra (Nagy Lajos , Magyar Történeti Életrajzok Bp. 1892) építő Zolnaynál több helyen (pl. 1952,20.) és a legújabb „hivatalos" összefoglalóban, a Korai magyar történeti lexikonban (Bp. 1994,294.) Csukovics Enikő rövid leírásában erre 1354. aug. 9. szerepel. Ezzel szemben Gerevich (1966,274.) István halálát 1355 elejére teszi, valószínűleg SALAMON Ferencre (Budapest története II. Bp. 1885, 334. o.) hagyatkozva. 111. A herceg által 1349-1352 között Budán kibocsátott oklevelek listáját 1. BALOGH 1966 69. az Anjou-kori Okmánytár V kötete alapján. Utóbbiban azonban szerepel még egy olyan István hercegnek írt jelentés, amely visszahivatkozva idézi a herceg egy ugyancsak 1353-ban, Budán kelt rendelkezését (id. köt. Bp. 1887.120. o. 79. sz.). így tehát a herceg 1353-as budai hivatali tevékenysége is kimutatható. 112. Rövid összefoglaló leírása GEREVICH 1966 274-277.; 1975 94-96.; újabban: MAGYAR 1991b 210-212. o.; BÚZÁS 1994 109-113. 113. GEREVICH 1952,159..165; 1955 241-242.; 1966 155-161. a maradványok leírásával, míg 275-276. a torony típusáról; 1975 94-95.; -1. még a 25. jegyzet. 114. Az együttes leghasználhatóbb összesítő alaprajza: GEREVICH 1966, 186. o. 272. kép. A hozzátartozó helyiségek a toronytól É-ra haladva: Közvetlenül a torony mellet egy jeltelen, csonka tér helyezkedik el (amelyet D-ről jóval későbbi fal vág el), majd következik a IX. és VIII. jelű helyiség (u.ott 131. o. 174. kép), és végül a velük egy sorban lévő III helyiség (u. ott 121. o. 156. kép). Eredetileg valószínűleg mind a négy a Kisudvarról nyílt, bár erre a legdélebbi és a VIII jelű helyiségeknél nincsen bizonyíték. Az É-ra következő I és II jelű helyiségek már az együttes ÉNy-i sarkában helyezkednek el és az É-i szárny közepén keresztülvezető IV. jelű folyosóból nyílhattak, bár ajtónyílásokat itt sem lehetett azonosítani. 115. GEREVICH 1966 124. alatt a folyosó 11,14/10,93x3,85/3,88 m-es méretekkel szerepel. A rendelkezésünkre álló 1:200-as léptékű alaptérkép szerint azonban ezek a méretek 12/12,4x2,6/2,8 m körüliek, s ez olvasható le az id. mű 121. o. 156. kép alaprajzának skálája alapján is A vonalvastagságból származó esetleges 10-20 cm-es eltéréseket itt most nem figyelembe nem véve az eltérés még így is jelentős. Különösen igaz ez a folyosó szélessége szempontjából. 116. L. 32., 34. jegyz. -A dolog tehát úgy fest, mintha e „korai" épület K-i fala egyben az István-kori „L" alakú épület ÉK-i helyiségének K-i zárófalaként is szolgált volna egy ideig. 117. Az erkély mögött egy olyan, rövidke É-D-i falazatot találtak (GEREVICH 1966,141. o. 193. kép alaprajzán „j"-vel jelölve és u. ott leírás), amelyről feltételezhető, hogy esetleg a korábbi K-i szárny K-i falának D-i szakasza lehetett. 118. ZOLNAY 1982, 342-344., 370. 119. A hasonló, erkély formában kiképzett kápolnaszentélyek egyáltalán nem számítottak ritkaságnak a középkori várépítészetben. Az itt feltételezettnél későbbi, kutna-horai kamaraudvar - a Vlássky dvur - kápolnája mellett (említve: BÚZÁS 1994 113.), akár cseh területről is több példát hozhatunk: Cimburk u Korycan, Krakovec, Lomnice u Tisnova (DURDÍK, Tomás-BOLINA, Pavel: Kaple vrcholnë stredovëkych hradu in: Castellologica Bohemica 2., Praha 1991, 9-22.). Számunkra azonban az időben és megoldásban legközelebbi példát Prága szolgáltatja, ahol a vár palotaegyüttesét a későbbi IV. Károly, akkor még csak morva őrgróf, 1333-ban kezdte el felújítani. Ennek, során többek között, a D-i oldal román kori erődítéseinek poligonális tornyocskáit erkélyekké alakították át, s az egyik erkélyben a házikápolna kapott helyet, amely követlenül kapcsolódott az emeleti termekhez. (MENCELOVÁ 1972, 43-16.; CHOTEBOR, Petr - SVOBODA, Jirí: Die Prager Burg, Prag 1991 18-19.) - Kérdés persze, hogy ha a szóban forgó erkély valóban kápolnához tartozott, mi volt annak a titulusa? Másrészt, hogy az erkély mögötti tér - terem - egyáltalán kápolna volt-e, vagy a megszentelés csak magára az erkélyre vonatkozott? 120. GEREVICH 1966,155.; a leírt jelenségek hasonlóan értékelése BÚZÁS 1994 112. alatt. 121. Igen hasonló alaprajzi szituációt kellett áthidalni a zvíkovi vár öregtornya és kápolnája között majd száz évvel korábban (1230-1270 - 1. MENCELOVÁ 1972/1.212-215.), ami ott (is - ?) a kápolna előtti tér kialakításához vezetett. 122.1. pl. MAGYAR 1991b, 210. oldalon közölt alaprajzi vázlat. 123.1. BÚZÁS 1994,111. o. 2. kép és 112. o. 3. kép alatt közölt igen szellemes alaprajzi- és nézeti rekonstrukciója. B. G. a szárny D-i oldalának kijelölésekor az ún. Déli nagycsarnok pincéjében fellelt két pillérmaradványra (1. GEREVICH 1966, 142. o. 194. kép alaprajzán „tl-t2"-vel jelölve), mint a sziklafal előtt feltételezett hevederív két végpontjára építi fel az elméletét. (A pillérek hevederívhez kötődő funkcióját már Gerevich is valószínűsítette - id. mű 149., igaz, a pincén belül. Leírása szerint egyébként a két pillér együtt készült a mögöttük álló K-i és Ny-i pincefallal, amelyeken belül nem tesz említést esetleges falelválásról.) Statikai kérdés azonban, hogy a kétszintesnek feltételezett épület teljes D-i falának terhét viselhette-e e két pillér? Szélességük (125 cm körül) egyébként nagyjából megfelel a az Istvánvár többi faláénak. - További kérdés, hogy a csarnok boltozatát tartó két másik, szabadon álló pillér közül az északabbi valóban korábbi-e, pontosabban, hogy - Búzás véleményének megfelelően - valóban egészen az Istvánvár időszakáig keltezhető-e vissza? Tény, hogy a csak e pillér lábazatán kiképzett díszítés (GEREVICH 1966, 146.), ill. az efölött, a pillértörzs építésében mutatkozó kisebb anomália utalhat átépítésre, építés közbeni módosításra, vagy részben már korábban - esetleg más célra - kifaragott „maradék" kőanyag itteni felhasználására (NAGY 1987,119.), esetleg a két pillér felépülése közötti fáziseltérésre is 124. A budai telkek szélessége 18-60 láb között mozgott, ami átszámítva (1 francia láb, „pied le roi"=32,484 cm, kerekítve 32,5 cm) 5,85 m -19,5 m közötti méreteket jelent. (L. erről részletesen: LÓCSY Erzsébet: Középkori telekviszonyok a budai várnegyedben BudRég 21 (1964) 191-208.) -A telkek hosszúsága 40^15 m volt, 1. erre pl. az Előudvar területén elő113