Budapest Régiségei 31. (1997)

Holl Imre: A budai palota középkori építéstörténetének kérdései 79-99

15. kép. Kőfaragójelek egyezései a budai palotából és a pozsonyi várból. (V: Várnai D., F: A. Fiala számozása) faragó, akivel egy másik épületnél is találkozunk - csak az a kérdés, mennyi idő múlva? Magyar K. egyik új megfigyelése azt bizonyítja, hogy a Ny-i falszoros É-i kapuja (Arányi-kapu) később épült, mint a támpilléres belső Ny-i várfal.

72 Ebben az esetben nem egyszerű fázis különbséggel találkozunk, hanem az erődítésrendszer kibővítésével: ez hozta magával az öt nagy várkapu építésének szükségét is (Itt jegyeznénk meg, hogy ezek a nagy kapuk nem a királyi palotába vezettek, hanem a palotán kívül elhaladó két nagy útvonalat szakították meg, mindig mind a két irányból! Ezekből az utakból a palotába csak kis, gyalogos forgalomra alkalmas ajtók nyíltak.) A keleti és a nyugati út nyilván kezdettől szerepelt,

73 de akkor még nem volt lezárva. A Zsigmond-kor második építési szakasza ezek szerint két nagyobb és eltérő jellegű építkezésre bontható. Az első jelenti a palota D-felé történő kibővítését, a Ny-i oldalon az ide vezető emeleti folyosó megépítését (a ciszterna mellett), valamint az új belső várfalat az épületek védelmére, létrehozva a Ny-i, D-i és K-i várudvarokat egy alsóbb szinten. Talán még ide sorolható az ÉK-i oszlopospilléres nagy épület átépítése is? Bár új várfalak is épülnek a palota védelmére, ezek ekkor a várépítészeti szempontból megkövetelhető legszűkösebb feladatot elégítik csak ki.

74 Kérdés, hogy ennek mi lehetett az oka: az építkezésekre felhasználható összegek kimerülése, vagy a palota (és a város) védelmére ez is elegendőnek látszott még ekkor? Az egyetlen jelentős várvédelmi épület a Csonkatorony, hatalmas tömegével egy századokkal korábbi védelmi elv követése.

75 A második építkezési szakasz folytatása csak valamivel később következett be, ekkor már a várvédelmi cél, a nagyobb biztonság és a városba is vezető útvonalak védelme-ellenőrzése került előtérbe az új külső zwingerek és várkapuk rendszerével. A régebbiek közül legalább négy kőfaragó még ezek kivitelezésénél is dolgozott; köztük találjuk még azokat a kőfaragó mestereket is, akik a déli nagycsarnok boltozatát, ablakait stb. készítették és most a D-i Zsigmond-kapun és az É-i kortina kapun dolgoznak.

76 Bár a falszorosok

77 következetes alkalmazása jelentős korszerűsítést (és hatalmas munkát) jelentett, Budán még most sem épültek megerősített kettős kapuk és tűzfegyverek befogadására alkalmas ágyutornyok! Utóbbiak első hazai alkalmazása Pozsony váránál Zsigmond 1427 utáni építkezésén már az új követelmény felismerése

78 - a budai építkezések még ez előtt lezárulhattak. A várfalrendszer kibővítése a Ny-i oldalon

79 jelzi azt is, hogy ekkor már az újonnan épülő nagy É-i palota fekvését is figyelembe vették. A város felől az új nagy árok és egy ÉNy-i kaputorony védi a kibővített területet. A harmadik építkezési szakaszt az É-i város felé fordított palota megépítése képezhette, amelynek terve már a második szakasz második részének várfal-rendszerét is követi; az új várfalak valószínűleg hosszú időn át történő megépítése során már felmerülhetett ennek szükségessége is Csak azért nem soroljuk szorosabban ez utóbbi periódushoz, mert a palota kőfaragványainak stílusa a régebbi elemek mellett azoktól eltérő újfajta megoldásokat mutat, valószínűleg több újonnan szerződtetett kőfaragómester bevonásával történt. Lehet, hogy a palota építésének megkezdése még időben párhuzamosan haladt az erődrendszer befejezésének végső szakaszával, de már más vezető mesterek bevonásával. AZ ÉPÍTKEZÉSEK BEFEJEZETLENSÉGE? Úgy a régi, mint az új irodalomban állandóan felmerül az a megállapítás, hogy Zsigmond Budán nem fejezte be építkezéseit, illetve újabban, hogy ennek oka Pozsony, mint új központ kijelölése (és késői építkezései), a budai kőfaragók egy része oda költözött át az új munkákra 1430-tól.

80 A magam részéről a Csonkatorony abbamaradt építésének adatát, illetve Bertrandon de la Brocquére beszámolóját (az 1432-ben már munka nélküli francia kőfaragókkal) nem értelmezném ilyen módon. A Csonkatorony befejezetlenségének oka szerintem a már jóval korábban felismert elavulása (nem illeszkedik az új várvédelmi rendszerbe) lehetett, ráadásul hatalmas munkát igényelt volna további emeletek elkészítése. Kincstárként (?), börtönként így is használható volt. A francia kőfaragók által említett dunai védőtorony nem épült fel, de ennek nincs közvetlen kapcsolódása a palotákhoz, hisz a pesti oldalon állott volna. Brocquiére a királyi palotákban nem járt, így nem hiteles az a megjegyzése, hogy „sohasem fejezték be" (talán itt is a Csonkatoronyról beszéltek a mesterek). Döntőbb, hogy a helyszínt ismerő Bonfini csakis a toronyról ír, mint be nem fejezettről (két emelete állt), de a hozzáfűzött megjegyzés: „a megkezdett művet nem fejezte be, mert megelőzte a halál" - csak szép humanista kikerekítése a császári építkezések dicséretének. (Ugyanakkor sehol sem ír befejezetlen lakóépületekről.) Sajnos Zsigmond építkezéseinek egyes szakaszaihoz biztos évszámos adatok (Pozsony kivételével) nem állnak a kutatás rendelkezésére, így az ismert néhány említést nagyon eltérő módon lehet értelmezni, konkrét épülethez kötni. A király külföldi útjai során felfogadott mesterek (1414. Köln, kőfaragómesterek és segédeik, 1416: Párizs, különféle mesterek, 1418: Augsburg, kőfaragó mesterek, ácsmesterek) meghívása

81 (és nyilván többek, akikről nem ismert ilyen adat) ma már nem megmagyarázható egy 1418-ban kezdett építkezéssel, inkább egy hosszan tartó munkához folyamatosan biztosított egyre újabb szerződtetésekkel. Különösen az eddig ismeretlen 1414. évi decemberi adat bizonyítja, hogy már korábban is küldött Zsigmond Magyarországba európai hírű építési központokból építőmestereket és kőfaragókat: „Meister Dietrich, dez romi-schen kunig und kunig czu Ungarn staynmeczz", valamint Meister Rapolt von Köln, Steinmetz, Meister Wilhalm und Jan von Köln Zimmerleute, Meister Gerhar Bleidecker, Meister Dietrich von Herrenberg és 89