Budapest Régiségei 31. (1997)

Holl Imre: A budai palota középkori építéstörténetének kérdései 79-99

11. kép. Rétegmetszet a K-i épület előtt E-ról nézve. (1957) A K-i várfalat e szakaszon csak a 15. sz. második felének szemétrétegei (3-3a) keletkezése után építették mond obulus került elő, e terület legkorábbi érmeiként.

62 Sajnos ezek túl tág időhatárt jelentenek használatukkal 1387-1427 között,

63 s nem is a középkori falak alól származnak, bár valószínű, hogy az itteni tereprendezés maradványai. KALYHACSEMPEK A palotából előkerült kályhacsempék - rekonstruálható kályhák - a Zsigmond-kor esetében viszonylag jól keltezhető időszakokat jelentenek. Számomra kezdettől feltűnő volt, hogy ezek sorozata már a korai időkkel kezdődik: még 1408 előtt.

64 De az is meggondolandó, hogy ennél az I. csoportnál is kimutatható az új kutatások alapján, hogy mintakincsét később, már 1408 után további típusokkal bővítették ki - miközben a régi típusok nagyobb részét is tovább használták.

65 Nem hinném, hogy ezt csak avval magyarázhatjuk, hogy kicserélték az Anjou palota kályháit;

66 valószínű (a szükséges cseréken felül) már újabb elkészült lakószobák és termek fűtésének igénye legalább is az 1408-as évek körül. Ezt követhette a második építési szakasz eredményeként az újabb nagyobb számú kályha (ÏÏ-IÏÏ-IV. csoport) rendelése, folyamatosan, több műhelyből. KŐFARAGÓJEGYEK ÉS ÉPÜLETSZOBRÁSZAT (12-14., 17-19. kép) Ez a sajnos ritkán adódó összefüggés már Horváth Henrik munkájában is szerepel, majd Várnai D. hívta fel a figyelmet arra, hogy a déli nagy csarnok mesteréhez is kapcsolható 67. Utóbbi esetében ugyanis egy ablakának kávakövén tűnik fel az a sajátságos formájú kőfaragójegy (Várnai 138.) amely kétszer is előfordul a sokszor idézett fiálés, fejekké kialakított vízköpőkkel díszített szökőkúton (Várnai 157-158.)! De nem ez az egyetlen eset, amikor a stílustörténeti kutatás állandóan visszatérő emlékanyagát a palota építészetéhez jobban köthetjük: ismert épületrész kőfaragójához kapcsolhatjuk. A korszak egyik - sokféle módon és eltérően keltezett - emlékanyaga a falíves-bordás boltozató épületrész rekonstrukciója liliomokban és torzfejekben végződő gyámkövekkel.

68 Ezek bordakövein kétféle kőfaragójegy találathó; az egyik Várnai jegyzékében a 172. számú nyű alakú jel.

69 Ez azonban előfordul a Zsigmond-kapun is egy kváderkövön (Várnai 6. sz.). Egy másik borda jegyét™ ugyancsak a Zsigmond-kapun találjuk (a lovaskapun, Várnai 8. sz.). A gyámkövek és bordák nagyszámú töredéke a nyugati udvar D-i szakaszának közepén került elő a törökkori szemétréteg feletti épületbontás kövei között.

71 így nagy valószínűséggel az ezen a területen álló pilléres-ívsoros épületrészhez tartozhattak, - talán a díszes - ablakokkal megvilágított folyosóhoz? (A bordák közt volt három „kétirányú borda elágazás" is; az ilyenek - a szakirodalom hármas küllőjű bordának nevezi - már kezdettől az áttört falú empóriumok, folyosók boltozásának elemei közt szerepeltek. (14. kép) A RELATIV IDŐREND SZAKASZOLÁSA Amint itt és az előzőkben bemutatott adatainkból látható, az egész kérdéskör szorosan összefügg Zsigmond király építkezéseinek avval a nagy szakaszával, ami az egész D-i rész beépítését és az új várfalrendszer nagyszabású elgondolását magába foglalja, de nem zárult le a belső sziklaárok védelmi vonalánál. Kiterjedése miatt ez a második szakasz sokéves munkát jelenthetett; az ide sorolható kőfaragójegyek tanúsága szerint nagyon sok mesterrel és segédjükkel, akik csoportosan egy-egy nagyobb munkán - épületen - szétosztva dolgoztak. Egy-egy épületrész vagy várkapu elkészülte után azonban mindig található legalább egy-két olyan kő87