Budapest Régiségei 31. (1997)

Irásné Melis Katalin: Árpád-kori temetők a pesti határban, 11-13. század 41-78

cm). A legnagyobbak pedig a 17. sír bordázott S végű karikái voltak, amelyeknek az átmérője 2,3 és 2,5 cm volt. A 16. 66. 93. és a 22. sírban ezüst S végű karikák voltak, s annak ellenére, hogy a 94. sírban a 4 ezüst mellett egy bronz karika is volt, ez a sír is ebbe a csoportba tartozik. A 0,1 és 0,2 cm átmérőjű ezüst huzalból készült sima és bordázott S végű karikák különböző méretűek voltak, a 16. sírban kerültek elő a legnagyobbak, átmérőjük 2,7 és 3 cm, a kerek huzal pedig 0,3 cm vastag volt. Síronként különböző méretűek voltak, de az egyes sírokon belüliek majdnem egyformák. Egy-egy síron belül az ezüst bordázott S végű karikák nagyobban voltak, mint a sima S végűek. (22. 94. sír) Az S végű karikák csoportjába tartoznak a rákospalotai temető 31. és 89. sírjában talált fülbevalóik. Szerencsére ezek nem kallódtak el, és legutóbb Mesterházy Károly foglalkozhatott velük. A 31. sír fülbevalója (á.: 2,3 és 2,7 cm, huzal á.: 0,2 cm) olyan nagyobb méretű S végű karika volt, amelynek alsó ívét egészen vékony bronz huzalból hajtogatott, nyolcas elemekből álló huroksor díszítette. Hasonló fülbevalók a 11. sz. végi temetőkben fordulnak elő. Ez a fülbevaló bizánci típusú ékszerfajta, s kereskedelmi úton került a Kárpátmedencébe.

23 Ugyancsak a bizánci eredetű ékszerek csoportjába tartozik a 89. sír fülbevaló párja is (á.: 2,4 és 2,5 cm, huzal á.: 0,2 cm). A bronz karika alsó ívén kis ezüst kosárkák voltak, amelyek olyan technikai és formai jegyekkel készültek, amelyek alapján ez a fülbevalópár a filigránkoszorúból készült, kosaras fülbevalók egyszerűbb változatának tekinthető. Ez az ékszertípus zömmel all. sz-ban jelent meg a magyar sírokban, de előfordult későbbi időszakban is.

24 A rákospalotai temető bizánci típusú fülbevalói beilleszthetők a temető pénzekkel keltezett, 11-12. sz-i sírmellékleletei közé. A „halántékgyűrű alakú karikák" rendeltetésével kapcsolatban Posta Béla kifejtette, hogy azokat a Rákospalotán tapasztaltak szerint „sok mindenfélének nevezhetném, csak éppen halántékgyűrűnek nem ... soha nem fordultak elő a halánték táján, hanem legtöbbször a fej hátulján lévő, ún. csecsnyúlvány felett. ...Több sírban két, sőt 3 pár ilyen karika volt, egymás fölött és egymástól távol találtattak. ...Az a kérdés, minek lehetne őket tartani. Ha tekintetbe veszem azt, hogy a Libejec melletti csehországi hasonló temetőben két hajcsomón találtatott egy sírban négy ilyen karika, ha meg azt tekintem, hogy ezeknek a helyezte mindig nagyon állandó, tehát úgy látszik valamire rá voltak erősítve. Szem előtt tartom, hogy egy pár észak németországi leletben bőrre voltak erősítve, akkor nem látszik valószínűtlennek, hogy valamely bőrből készült hajékesség, tán fejkötő díszei voltak.

25 Az S végű hajkarikák magyarországi elterjedése, és a temetőkben való gyakori előfordulása azt mutatja, hogy a magyarok jellegzetes viselete volt, a rákospalotai temető pedig ezen felül azt is bizonyítja, hogy a 13. sz-ban is viselték."

26 A leírások szerint a temetőben különböző típusú bronz és ezüst gyűrűk is voltak. Különösen érdekesek lehettek a 16. és a 90. sír rovásokkal és betűelemekkel díszített gyűrű. Az egyiknek ma már csak a felnagyított és kiterített rajzát tanulmányozhatjuk a leltárkönyvben.

27 A 22. és a 94. sírban láncszemekből fonott, végei felé elvékonyodó, nyitott ezüst gyűrűk voltak. Ezek a gyűrűk a 11. szban voltak divatban, a század elején jelentek meg, és a század végén tűntek el.

28 A rákospalotai temető egyik legjelentősebb sírja a 22. sír volt. Az ezüst, sima és bordázott S végű karikák, a láncszemekből fonott gyűrű, a fluorit és üvegpaszta gyöngyök jellegzetes, 11. sz-i ékszeregyüttest alkottak. Más temetőkben előfordult, hogy ez a leletegyüttes 11. sz-i pénzzel is kiegészült. A 22. sírban 6 egész és két töredékes fluorit gyöngy volt, mindegyik „tojásdad formában laposra" volt csiszolva. Az ép darabok 1,7-1,1 cm hosszúak és 1,4-1,1 cm szélesek voltak. Egy ép és egy töredék, hengeres, ezüst fóliás, sötét üvegpaszta gyöngy volt közöttük. A 130. sírban 13 db (9 ép és 4 töredék) hasonló formájú fluorit gyöngy volt. Ezek is tojásdad formában, „hat lapra" voltak csiszolva. Nagyobbak voltak, mint amilyeneket a 22. sírban találtak (H.: 2 cm, Sz.: 1,6-1,1 cm). Az ásatás megkezdése előtt feldúlt sírok mellékletei között is voltak fluorit gyöngyök, a nagyobb méretűekből 4, a kisebbekből 3 darabot gyűjtöttek össze.

29 A múlt század végén a rákospalotai fluoritgyöngyök eddig ismeretlen leletek voltak. Az azóta eltelt száz év alatt azonban igen sok fluoritgyöngyös Árpád-kori sír került elő. Jelentős, nagy temetőkben, pl. Halimbán, Pusztaszentlászlón, a fluoritgyöngyös sírok nagy részében 11. sz-i pénzek voltak. Az említett két temetőben a 11. sz. második felében, Salamon után I. László király idejében hirtelen megnőtt a fluorit gyöngyös sírok száma, s ebből arra lehet következtetni, hogy talán ez történhetett hazánk más tájain, többek között a Budapest határában lévő temetőkben is.

30 A rákospalotai temetőben 8 ezüst érem került elő, 2 db I. László (1077-95), 2 db III. Béla (1172-96), 3 db Imre (1196-1204) királyok korából. A 8. érem egy III. Béla és Imre királyok korából származó pármai éremnek volt az utánzata. A temetőt a tatárjárás után nem használták. Ugyancsak Posta feljegyzései között találjuk meg azokat a fontos adatokat, amelyek azt mutatják, hogy 1241 után olyan népesség került erre a területre, akik nem is tudtak erről a temetőről. „Több helyen találtunk bolygatott sírokra, ...néha csak annyiból állt a bolygatottság, hogy p. o. a fej hiányzik, vagy a csontok közé van keveredve, sokszor csak azon látszik, hogy teljesen bolygatatlannak látszó koponya hátulján, vagy a fogak felett meg van a bronz rozsda nyoma, de hiányzik a tárgy, melytől a rozsda származott, sőt ami jellemző, néha ezek a bolygatott sírok bizonyos, a rendestől eltérő sort vagy vonalat látszanak alkotni.

31 Szóval minden oda mutat, hogy e bolygatások középkori építés alkalmával jöttek létre, s e mellett bizonyíték az is, hogy ily helyeken tömérdek nagyobb ún. fundamentumba való követ is leltünk, többek között egy római sírfelirat töredékét, mely valószínűleg a dunakeszi castellumból hurcoltatott a középkori épületbe."

32 Elképzelhető, hogy a középkori épület esetleg templom volt, mert az északpesti határból kőházakra utaló adattal még nem találkoztunk. Az Árpád-kori temető területéről, vagy a közvetlen szomszédságából évekig kerültek elő régészeti leletek. Ezek között volt egy aranyozott rézboglár, amely a 13. sz-i ötvösművészet kiemelkedő alkotása.

33 Napjainkra a lelőhely teljesen megsemmisült, a teljes egészében sűrűn beépített városrészben nincs lehetőség hitelesítő régészeti kutatásra. A temetőben Posta Béla szerint az 1346-ban és az 1447-ben oklevélben említett Palota falu lakói nyugodtak. Érvei szerint az a falu, amelyért a 14. sz-ban pereskedtek, a 13. sz-ban is megvolt, és mivel az ásatás folyamán 13. sz-i pénzek is előkerültek, a temető Palotához tartozott.

34 47