Budapest Régiségei 31. (1997)

Bencze Zoltán: Újabb kutatások a budaszentlőrinci pálos kolostor területén 313-322

BENCZE ZOLTÁN ÚJABB KUTATÁSOK A BUDASZENTLŐRINCI PÁLOS KOLOSTOR TERÜLETÉN Henszlmann Imre vezetésével 150 évvel ezelőtt kezdődött meg a budaszentlőrinci pálos kolostor feltárása. A régészeti kutatások azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal folynak. Az 1985 óta végzett ásatások eredményeiről 1993-ban jelent meg részletes összefoglaló.' Jelen beszámolóban a kötet megjelenése utáni újabb kutatási eredményeket ismertetem röviden.

2 (1. kép) Az 1993—94-es ásatások a kerengőben és annak környékén folytak. (2. kép) Akerengőtől nyugatra Adria feletti 341 m magasságban egy nagy kövekből rakott udvarszint került napvilágra, amelynek felszínén többek között egy 1546-ban vert pénzt is találtunk. Gyöngyösi Gergely rendtörténeti munkájában többször megemlíti a kolostor pincéjét. A nyugati kolostorszárny alatt található pince 5,7 m széles és mintegy 20 méter hosszú volt. (4. kép) Ma is látható boltozott bejárata északról, a későbbi kerengőfolyosó ÉNy-i sarka mellől indul. A pincét átvágó kutatóárok nyugati felében egy nagy méretű pinceablak került napvilágra. (5. kép) Sajnos a talajvíz megakadályozta, hogy megtaláljuk a pince alját, bár csaknem 5 métert sikerült leásnunk. Valamivel a kiásás alsó szintje fölött egy 1586-ban vert pénz került napvilágra. A kolostort 1526-ban a törökök felgyújtották.

3 Utolsó írott adatunk a kolostorról 1540-ből származik, amikor Imre rendfőnök a budaszentlőrinci kolostorból tiltakozik az elefánti perjelnek Baracskay Pállal kötött egyezsége ellen.

4 A nagy köves útszinten, valamint a pincében talált pénz arra utal, hogy a kolostor egyes részei csak részben pusztultak el és a 16. század folyamán időlegesen használták is őket. Az északi kerengőfolyosóban folytatott kutatások több új eredményt hoztak. Megállapítottuk, hogy az első, a 14. század elején épített kerengő téglalap alakú volt, mégpedig úgy, hogy a keleti és a nyugati oldala volt a hosszabb. A 10x15 méteres udvart 2,2 méter széles kerengőfolyosó fogta körbe. A 14. század végi nagy építkezések során a kerengőt nyugat felé bővítve négyzetesre alakították, amikor a 15x15 méteres udvarhoz már 3 méter széles kerengőfolyosó tartozott. Azon északi kerengőfolyosó részben, mely a korábbi, majd pedig a későbbi kerengőnek is a folyosója volt az átvágások során három egykori járószintet is sikerült feltárnunk. (6. kép) Az első padlószintet egy sötétbarna faszenes rétegre építették. Az alapozás fehér, zúzalékos mészkő volt, erre vékony sárga agyagréteget tettek, majd vöröses, szórt köves padló került rá. Ez a padló volt az első kolostor kerengőjének járószintje. Ezt a folyosószintet több helyen sírbeásás vágja el. A második padlószint, amely alatt szürke, homokos réteg húzódik, a második kerengőhöz tartozott, mivel ez a járószint már átmegy az első kerengőfolyosó belső falkoronája fölött. (7. kép)

5 Ez a padló több helyen is megsüllyedt a korábbi sírbeásások miatt. A jelenleg is látható, a 20x20-as padlótéglák egy-egy darabját ma is őrző harmadik kerengőfolyosó járószintje alatt egy kevert sárgásbarna mészszemcsés réteg figyelhető meg. Ott, ahol az első kerengő nyugati zárófala befut az északi külső kerengőfalba egy falelválás található. (8. kép) E falelválástól keletre jóval mélyebbre alapozták a külső kerengőfalat, mint az elválástól nyugatra. Az északi külső kerengőfal keleti végét is sikerült kiásni. (9. kép) Itt is csaknem 336 méter mélyre alapozták a falat. Az első kerengő vékony belső fala alapján aligha lehetett emeletes, viszont külső fala hordozhatott emeleti részt. A 14. század végi megnagyobbított kerengőszárnyak valószínűleg emeletesek voltak. A kerengőudvar északi vége alatt több ponton is feltártuk a kolostor boltozott nagy kelet-nyugati irányú csatornáját, melyet átlagban fél méterrel mélyebbre ástak, mint a második belső kerengőfal alapozásának az alját. (10. kép) Ez a csatorna legjobb állapotban a kései káptalanterem északi oldalánál maradt meg.

6 A kolostor első, egyhajós gótikus templomának szentélyétől északra volt a sekrestye. Az itt húzott K-Nyi irányú kutatóárok metszetén (11. kép) megfigyelhető az elbontott keleti külső kerengőfal, valamint annak építési szintje. Az ettől keletre található észak-déli irányú fal falkoronáját valószínűleg akkor bontották vissza, amikor a kései káptalanterem déli külső lépcsősorának kváderét építették. (12. kép) A sekrestyétől északra található a káptalanterem. Feltárása során a mai szinttől indulva először egy fekete földes réteget bontottunk el, majd pedig egy meszes, valószínűleg bontási réteget, mely alatt nem sokkal, Af 338,18 m mélységben egy 1,7x1,8 méter átmérőjű pillér került napvilágra. Valamivel mélyebben, Af 337,68 méteren jelentkezett a káptalanterem padlószintje. (13. kép) A négyzetes terem déli zárófala vakolt volt a padlószintig. A padlószint fölött valamivel Zsigmond király parvusa került elő.

7 A pillértől DK-re egy kemencét találtunk, melynek Af 337,48 m mélyen volt a sütőfelülete. A kerengőudvar feltárása során is több kemence került napvilágra. Érdekes megemlíteni azt, hogy a káptalanterem déli zárófalának falkoronája magasabban maradt meg, mint a pillér falkoronája és ez arra utal, hogy a fal a pillér megszüntetése után is tovább élt egy ideig. A káptalanterem és a kerengő területén folytatott legújabb kutatások a kolostor építési korszakairól az építéstörténetről eddig alkotott ismereteinket tovább pontosították és finomították és bővítették. 1381-ben kerültek Budaszentlőrincre Remete Szent Pál földi maradványai. Az ekkor elkezdődő nagyszabású építkezések során a korábbi egyhajós gótikus templomot ereklyekápolnává alakították át. Új, háromhajós templomot építettek a korábbitól délre, a kerengőt megnagyobbították és ugyanezen építkezések sorába illeszthető a káptalanterem átépítése,

8 melynek során megépült a középpillér is. (14-16. kép) 313