Budapest Régiségei 31. (1997)

Végh András: A középkori várostól a török erődig : a budai vár erődítéseinek változásai az alapítástól a tizenötéves háborúig 295-312

complectebatur. In eo spatio cum stabulis regis uetera erant naualia, binisque portis ac turribus praecludebatur id iter, quod iuxta flumen haud multum lata ripae margine in campos perducebat." (JOVIUS 1552. 364.) 64. Erre lehet kövekeztetni Mázza leírásából, bár a Schön metszet ezt nem mutatja. Ld. 57. j. Az un. Vizirondella török építmény, sem Mázza nem említi meg, sem Schön nem ábrázolja. 65. Az Ybl-bazár felépítésével a múlt század végén elbontották az itteni falakat, a Vízvár sarkai fölött ma épületek emelkednek. 66. Ld. 32. jegyzet. 67. A bástyát még nem tárták fel, maradványai a 18. században épült Szt. József bástya feltöltésében nyugszanak. Jól ismerjük formáját a térképekből, pl. a Haüy-Rabatta (1687), vagy a de la Vigne (1686) térképről. Iovius és Istvánffy említi, mint új védművet 1541-ben, a korábbi 1530-as ostrom színhelyén: „In primis ab ea parte, qua ipse Rochandolphos decern annis magna aeditia murorum strage moenia verberaret, admirabilis e lapide constructa munitio visebatur. Ea nobile Horsacorum aedes complexa in eorum ventum prominebat, obtusioreque angulo ac insigni proiectura, cui tormentariae inerant fenestrae, diversa utriusque moenia defendebat, ita ut longe omnium facilimus ad oppugnandum aditus demonstrate periculo tolleretur. Ab ea enim parte exscelsus atque perpetuus collis, in quo Buda opportune posita conspicitur in planitiem desinit, quum ab aquilone orienteque aestivo, unde Danubium despectat, accessus maxime arduus ac impeditus, per augustis et tortuosis collibus ostendatur. (JOVIUS 1552. 360.) „Nam ad magnatum Orsagorum aedes, e quarum regioné maenia verbetaverat, ingens e lapide constructa munitio visebatur;" (Istvánffy 1724. 144.) Károlyi Árpád, Banfi Florio majd Gerő László is a budai várral foglalkozó munkáikban az Erdélyi bástyát a régebbi tipusú olaszbástya korai megjelenésének és egyben a vár legmodernebb védművének tartják. Gerő azonban hangsúlyozza a védmő különleges, a terephez alkalmazkodó voltát is. (KÁROLYI-WELLMANN 1936. 200. BANFI 1936. 115. GERŐ L. 1951. GERŐ L. 1955. 220. GERŐ L. 1975.) A védmű szárnyait nem lehetett oldalazni, tehát szögletes formái ellenére semmiképpen sem nevezhető olaszbástyának. Nehéz viszont a szokásos elnevezések bármelyikét is alkalmazni, erre a különleges, valóban korai védműre. Istvánffy sem talált jobb szót rá, mint a munitio. Az igen általános értelmű bástyánál precízebb kifejezést - a kötőfalak elé kiugró, de azoknál nem magasabb, ütegek befogadására és oldalazásra képes védmű értelmében - nem igen lehet találni. 68. Említi Brutus és Istvánffy is, mint 1541-ben az előző ostrom óta újonnan épített védműveket: „Iam ad Sabbatinam portám, quam appellant, qua est euntibus Budam Veterem et Visegradum iter, eggregie munitum propugnaculum a meridie muros adeuntes arcet, a latere nudatos, atque expositos ad tormentorum ictus, quorum magna vi est propugnaculum instructum." (BRUTUS 1876. 87.) „...et ad Sabbatinam quoque portám, penes Judeorum plateam, qua ad veterem Budam itur, justae magnitudes propugnaculum aedificatum erat..." (ISTVÁNFFY 1724. 144.) Valószínűleg Mázza leírásában erre az erődítményre vonatkoztathatjuk az alábbi sorokat: „...et dalla parte di levante ha la pianura spaciosa, et gli sono le rovine di Buda vecchia lontana circa dui miglia, et vicino alle mura un borgo assai grande con una chiesa dedicata a San Michèle, dalqual chiesa la porta cittate, che e a quella parte, ha pigliato il nome et si dimanda porta di San Michèle. Et quivi gli sono dui fianchi o belloardi in cadauno delli dui angoli ail' Italiana, V uno dall' altro poco discosti, che facciono gagliardissima difesa. (MAZZA 1875. 227.) Mazza észrevehetően tévesen cserélgeti az égtájakat. Mindenestre az idézett rész előtti mondatban a Gellérthegyet nyugatra fekvőnek mondta, így érthető, ha ezután Óbuda romjait keletre helyezi. A következő mondatban azonban a királyi palotát is keletre helyezi. Másik tévedése, hogy az Óbuda irányába fekvő nagy külváros templomát Szt.Mihálynak szenteknek mondja. Ezen nyílván a Szt. Péter mártir templomot és a körülötte fekvő külvárost kell érteni. Az égtájak és elnevezések felcserélések ellenére a leírás pontos, a külváros valóban Óbuda felé terült el, és valóban erre nyílt a város kapuja is, a Szombat kapu. Minthogy az erődítést saját bevallása szerint csak rajzokról és beszámolókból ismerte, nem csodálhatjuk, hogy tévedett. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a Szombat kapunál elhelyezkedő védmőveket olasz módra építettnek nevezi. 69. Ld. de la Vigne 1686-ban, Haüy 1687-ben illetve Matthey 1743-ban készült térképét, valamint az északi oldal látképi ábrázolásait. 70. Itt is megjegyezhetjük, hogy a 18. századi erődítés során sem találtak jobb megoldást a sarok megerősítésére a rondellánál, így ezt állították helyre. 71.BENCZE1992. 241. 72. A későbbiek során sem töltötték fel a bástyák belsejét, ld. például Langer 1749-ben készült térképét (Hadtörténelmi Intézet lt.). 73. A török elnevezés is arra utal, hogy a bástyát nem a törökök építették, mivel nem viseli valamelyik budai pasa nevét. Ez általában a török foglalás előtt készült védművekre jellemző. (Pl. Nagy Frengi bástya, Erdélyi bástya, Savanyúleves bástya stb.) 74. Némi kritikával kell tehát kezelnünk azokat a véleményeket, melyek szerint az 1526 és 1541 közötti „zavaros időkben szó sem lehetett a vár gyökeres átépítéséről." „Buda erősen középkori vár benyomását tette, amikor 1541-ben török kézre került..." (KÁROLYI-WELLMANN 1936. 200-201.). Károlyi és Wellmann munkája nagy tekintélynek örvendett, ennek is köszönhető, hogy a János királyra vonatkozó sommás megállapításaik a későbbi szakirodalom hozááállását is befolyásolták. Pedig már Újhegyi Béla felismerte, majd Banfi Florio részletesebben ki is fejtette János király építkezéseinek jelentőségét, bár Banfi egyes megállapításai utólag túlzásnak bizonyultak. (ÚJHEGYI 1892. 30.; BANFI-MAGGIOROTTI 1934.; BANFI 1935. 56-71.; BANFI 1936. 102-131.) 75. Pest erődítése: DÉTSHY 1994. 227-234. Domenico da Bologna munkásságát Balogh Jolán foglalta össze (BALOGH 1943. 209-211.), valamint adatait Banfi Florio használta fel várépítészeti munkáiban (BANFI 1932. 296.; BANFI 1935.) Eszerint az olasz építész I. Ferdinánd szolgálatában állt az 1530-as évek elején. 1533. szeptember 5-én bízták meg Bécs és más helyek erődítésével, és kinevezték királyi építésznek. Nem vehetett részt tehát János király budai erődítési munkáinak kezdetén, hiszen adatunk van arról, hogy Budán már legalább 1531 óta dolgoztak, (ld. 51 j.) Ezután néhány évig nincs adatunk, majd pedig újból csak 1540-ben tűnik fel, mint János király építésze, aki Újbálványost építi (Szamosújvár, R: Gherla). „Dominicus architector et edificiorum regalium fundator" (BALOGH 1943. 210.) Tehát Jovius adata, miszerint a János által végeztetett erődítések a bolognai építész művei nem állja meg egészében a helyét. „Immutata enim urbs faccies, nam ingentia propugnacula peritissime constructa, novarumque turrium moles admirabatur, quas Johannes architecti Bononiensis ingenio fretus muniendis portis addiderat." (Jovius 1552. 360.) Érdemes megfigyelnünk azt is, hogy Mazza, illetve Zalay János pozsonyi ispán kifejezetten a György barát által végeztetett munkáknál említik meg a bolognai származású olasz mestert. Ezért erősen kérdéses, hogy a korábban, János király által végeztetett erődítések tervezője és irányítója is ő volt-e. Mindenesetre Domenico mester erdélyi műve, Újbálványos, vagy mai nevén Szamosújvár (R: Gherla) vára nagyon különbözik a budai építményektől. (Alvinci munkáit részletesen még nem ismerjük.) Ez ugyanis egy négyzetes erődítmény, sarkain szabályos ó-olaszbástyákkal. (LECHNER 1917.) 76. „Dalla parte di mezzogiorno il paese vicino e per la maggior parte pieno di colline picciole, con molti monti ma lontani. A canto la muraglia non vi solea esser fossa alcuna - ma il frate lo inverno passato fece lavorari con diligentia, et non solo fece fare una fossa molto larga, ma buttando il terreno di foravia fece far un contrafossa di sorte, che senza cavallieri la muraglia non potea esser battuta vicino fondamenti et al terreno si corne avanti si potea.

... A canto al castello quai e nel passo alto corne ho detto, vi e un giardino tutto posto in quella pianura che gli e vicina et tutto circondato di muraglia, dove il Re Giovanni per una scala di pietra, che scende dalle mura di detto castello, solea venire a recreatione, et quivi il frate havea fatto far un terrapieno, et posta una buona guarda di archibuscieri con alcuni pezzi di artigliaria. Da tutte le parti di detta cittate che erano deboli, gli e fatto un terrapieno honesto et ben fondato, opera tutta di uno inzegnero Bolognese, chiamato Domenico, quai solea 304