Budapest Régiségei 31. (1997)

Végh András: A középkori várostól a török erődig : a budai vár erődítéseinek változásai az alapítástól a tizenötéves háborúig 295-312

domborzati formáihoz és az eredeti erődítéshez idomítani a védműveket. Buda nem síkvidéki vár, ahol korlátlanul alkalmazhatók a szabályos, elméleti formák. Ezzel szemben az erődítmény javára vált, hogy a terep adta lehetőségekhez igazodtak. A gyakorlat igazolta, hogy a János király idején kialakított rondellák hatékony védelmet jelentettek, és még az olyan különleges építmény, mint az Erdélyi bástya is megérte a 17. század végét átalakítás nélkül, egyes rondellákat pedig még a 18. században is használtak.

74 János király hirtelen halála (1540. július 17.) után újból fellángolt a küzdelem Budáért. A jános-párti urak a kincstartó, György barát és Török Bálint vezetésével kitartottak Izabella királynő és a csecsemő János Zsigmond mellett, és gyorsan cselekedve szeptemberben bevonultak Budára. Ferdinánd hadserege Leonhard von Vels vezetésével csak október közepén ért Buda alá, sáncokat ásatott, de a jól megerősített és felszerelt város ostromához nem fogott hozzá. Egy hónap múlva, november közepén el is vonult, megszállva és gyorsan megerősítve a folyó túlpartján Pest városát, hogy az támaszpontul szolgálhasson a következő év hadjáratának. Míg Pestet Giovanni Mario Specciacasa igyekezett sáncokkal erődíttetni, György barát megbízásából Domenico da Bologna, János király építésze Budán készíttetett árkokat és sáncokat.

75 A tornyoktól és bástyáktól kevéssé védett, hosszú nyugati fal előtt un. magas utat ásatott, vagyis a falak előtt húzódó futóárkot, amelynek külső oldalát sánc módjára építették meg lőrésekkel ellátva. A magas út maradványai valószínűleg a mai Lovas út terasza alatt rejtőznek. Az olasz hadmérnök a vár nyugati oldalán elterülő királyi kertekben egy sáncot készíttetett puskásoknak, és más sáncokat is ott, ahol a falak gyengék voltak.

76 Elképzelhető, hogy a királyi palota előtti térség leválasztása egy újabb fallal a Friss palota magasságában is ekkor kezdődött.

77 A nagy készülődésben is érezhető volt, hogy a három hatalom újabb összecsapása Buda birtoklásáért fog folyni. Elérkezvén az 1541-es esztendő ez be is következett. Márciusban török szandzsák csapatok fogták ostrom alá Pestet, de egy hónap után sikertelen támadásuk után elvonultak. Május elején viszont Buda alá érkezett Ferdinánd hadserege, mintegy 20-25 ezer ember és kétszáz naszád ismét Wilhelm von Roggendorf vezetésével és nekifogott az ostromnak. Hiába próbálkozott azonban erőteljesen, a jól megépített védművek ellen sokkal nehezebb dolga volt, mint tizenegy évvel korábban. Körülbelül másfél hónap állt rendelkezésére és ez nem bizonyult elegendőnek. Június végén megérkeztek a vár alá a szultáni sereg előőrsei, és az ostromlókból ostromlottak lettek: Roggendorf a Gellérthegyen igyekezett elsáncolni magát és erősítésre várt. Erőit azonban nem mérte fel helyesen és csapdába esett. A Gellérthegyen két tűz közé került, a kelenföldi síkságon táborozó és egyre sokasodó oszmánok és a várbeliek közé, így azután visszavonulási kísérlete augusztus 22-én a Dunán át a még kezében tartott Pestre fejvesztett meneküléssé és mészárlássá vált. Az ostrom részletes ismertetése helyett érdemes felsorolni azokat a helyeket, ahol Roggendorf az ostrommal próbálkozott. Északon a Bécsi kapu és az Erdélyi bástya között lerombolták a falakat, továbbá a Fehérvári kapu mindkét oldalán, de leginkább attól délre a földig rombolták a városfalat a Naphegyen (középkori nevén: Madárhegyen) felállított tüzérséggel. Nagy küzdelem folyt a királyi kertek elfoglalásáért. Erősen lövette azonkívül a kezdetektől fogva a Vízvárat Pestről és naszádokról, valamint a királyi vár déli rondelláját a Gellérthegyről, amelyet nagyon megrongált. Az ostrom vége felé innen magát a palotát is erősen lövette, megsérült az István torony és a mellette álló palotaszárnyakat is belövések érték.

78 Mire a szultán megérkezett rommá lőtt város, és fő ellenségének teljes veresége fogadta, Buda ismét védtelenül állt előtte, szövetségesei is teljesen kiszolgáltatva várták parancsát. A politikai szimbolikára adó Szulejmán augusztus 29-én, vagyis mohácsi győzelme 15. évfordulóján birtokába vette a várat, ezalatt pedig arról tárgyalt fő embereivel, hogy a táborába rendelt magyar előkelők fejét vegye-e, vagy megelégedjéke további hűséges szolgálatukkal. A jól megerődített és most már védhető Buda a török birodalom határvárává lett az elkövetkezendő százötven évre. Az erődítések történetét figyelve érdemes megfigyelni, hogy 1526-ban győzelme után Szulejmán nem tartotta meg a gyenge falakkal rendelkező fővárost. 1541-ben azonban már másként döntött, és ebben befolyásolhatta az is, hogy Buda ekkora már sokkal jobban meg volt erődítve, amelyet sikeres védelme is bizonyított. A TÖRÖK BUDA A TÍZENÖTÉVES HÁBORÚIG, 1541-1591. A törökök számára Budán a tizenötéves háborúig nyugalmas időszak következett, eltekintve a balsikerű 1542-es keresztény hadjárattól. Az oszmán csapatok továbbnövelték Buda körül a hódoltság területeit és ezért a háborúk egyre messzebb kerültek, de a stratégiai fontosság továbbra is megmaradt, hiszen a védelmi vonal kulcsa továbbra is Buda volt. Ezért folytatták az erődítési munkákat: az ostrom után közvetlenül újból felhúzták a leomlott falakat. Ezen falazat egy szakaszát láthatjuk a Fehérvári kapu északi oldalán, a fal lerombolt épületekből készült, rengeteg másodlagosan faragott követ figyelhetünk meg benne ma is. A Fehérvári kapu védelmére rondellát készítettek az itteni ágyútorony köré, tulajdonképpen egy köpenyfalat, amely 1555-ben már állt. Ennek a rondellának a feltárt alapjaira magasították fel a mai várfalat, sajnos régészeti kutatás itt nem folyt.

80 A törökök úgy tűnik, hogy megpróbálkoztak az erődítmény kiterjesztésével, erődrendszerré kiépítésével is, szorosabbra fűzve a kapcsolatot a túlparti Pest erődítésével. Az alsóváros hadiszempontból eddig jelentéktelen városfalát erősítették,

81 a Duna partján a fal lezárására Arszlán pasa (1565-66) egy nagy alapterületű, köralakú, alacsony ágyútornyot építtetett (török neve: Kakas kapu bástya).

82 Ennek maradványai a Bem téren a Külügyminisztérium pincéjében kerültek elő. A maradványok az alsó ágyulőrések szintjéig emelkednek ma is, a falak függőlegesek és kváderkövekkel burkoltak.

83 Nagyon hasonló építmény ehhez a Vízvár déli sarka elé emelt kisméretű rondella is, amelyet csak tervrajzokból ismerünk, és szintén ennek a kornak az alkotása, mivel a 15 éves háború látképein már ábrázolták.

84 Az így megerősített alsóvárosban hajóhidat helyeztek el kb. a mai Lánchíd táján, amely Pest északi végénél ért a túlpartra összeköttetést létesítve a két erőd között. Kiegészítette mindezt, szintén Roggendorf ostromán tanulva, a Gellérthegyre helyezett kis erőd is, amely mind Buda, mind Pest közvet299