Budapest Régiségei 31. (1997)

Végh András: A középkori várostól a török erődig : a budai vár erődítéseinek változásai az alapítástól a tizenötéves háborúig 295-312

VEGHANDRAS A KÖZÉPKORI VÁROSTÓL A TÖRÖK ERŐDIG A BUDAI VÁR ERŐDÍTÉSEINEK VÁLTOZÁSAI AZ ALAPÍTÁSTÓL A TIZENÖTÉVES HÁBORÚIG Kézbe véve az utóbbi évtizedekben Buda középkori történetével foglalkozó munkákat, a várost ábrázoló térképeken általában az erődítményeknek a törökkor végén, 1686-ban felvett alaprajzát láthatjuk, belsejükben a középkori város utcahálózatának, egyházi és világi építményeinek ábrázolásával. János király és a török pasák építtette bástyák kerítik a királyi palotát, vagy az akkorra már mecsetté alakított templomokat, illetve az utcákat, amelyeknek eredeti elnevezése is feledésbe merült. Pedig az elmúlt évtizedek alatt végzett folyamatos régészeti megfigyelések, ha talán csak egy szűkebb szakmai közönség számára, de gyökeresen átalakították a középkori városfalról alkotott elképzeléseket. Bár rengeteg kutatnivaló áll még előttünk, ma már általánosságban tudunk nyilatkozni a középkori városfal szerkezetéről és egyes részleteiről is. Ez indított arra, hogy megpróbáljam végigkövetni az erődítések történetét, különösképpen arra a változásra fordítva figyelmemet, amelynek során, ahogy a címben is jeleztem, a középkori város török erődítménnyé vált. Mindehhez először is figyelmünket a középkori városfalakra kell fordítanunk, és felvázolnunk az erődítések kialakulását és 16. század eleji állapotát mai ismereteink szerint.

1 AZ ALAPÍTÁSTÓL MOHÁCSIG 124ÍU.-1526 Éppen háromszáz évvel Buda török kézre kerülése előtt pusztították végig az egész országot, közte Pest városát is a hódító mongol seregek. A királyság szerencsés megmenekülése után alapította meg IV. Béla király Pestújhegy várát, a castrum növi montis Pestiensis-í, a felégetett Pest városával szemközti lapos fennsíkú, meredek oldalú hegyen. A kezdetekkor várnak tekintett erődített város falai a hegy teljes fennsíkját körülölelték, ahol lehetett mindenütt annak sziklás, meredek peremén haladva. Ma már jól ismerjük ennek a legelső falnak egyes részleteit. A nyugati oldalon például elég hosszú szakaszait tárhatták fel a mai Tóth Árpád sétány alatt az 1960-as években gázcsőfektetés kapcsán. Megfigyelhető volt, hogy a falat szabályos távolságokra elhelyezett félkör alakú, illetve négyzetes tornyok védték, amelyek közül nyolcat tártak fel ezen a szakaszon a Fehérvári kapuig.

2 Ettől délre egy újabb, majd pedig a királyi palota előterében még másik két torony került napvilágra, leletmentések és ásatások során.

3 Az északi oldalon a Hadtörténeti Múzeum udvarán, illetve az Állami Nyomda területén került elő egy-egy torony, illetve már az Erdélyi bástya közelében egy másik torony részlete.

4 A keleti oldalon eddig ugyan még nem tártak fel ilyen tornyot, csupán a várfal egyes szakaszai láttak napvilágot,

5 de oklevelek említenek ezen az oldalon is tornyot a városfalon.

6 A keleti, a folyó miatt védettebb oldalon ugyanakkor három egyházi épületet is belefoglaltak a várfalakba: a domonkos és a ferences kolostort, valamint valószínűleg a Nagyboldogasszony-egyházat, a németek plébániáját is.

7 A fennsík hosszan elnyújtott háromszöget zárt be, ezért a sarkok külön erődítést igényeltek. Az északnyugati sarokban egy nagyméretű négyzetes torony részleteit tárták fel, de ez már egy későbbi középkori átépítés emléke, a városfalak eredeti sarka nem ismert.

8 Az északkeleti sarokban helyezték el az un. Kammerhofot, vagy ahogyan a források később emlegetik a régi királyi házat.

9 Az itt folytatott korlátozott méretű ásatásokon egy kaputorony maradványait, illetve a várfal itteni szakaszát tárták fel a városalapítás idejéből.

10 A déli sarokban az erődítés eredeti lezárását sajnos annak ellenére sem sikerült megfigyelni, hogy itt kiterjedt régészeti kutatások folytak, mivel a későbbi királyi palota nagyszabású épületei eltüntették a korábbi erődítésnyomokat.

11 Az 1340-es években viszont ide, a sziklás fennsík keskeny kiszögelésére helyezte el Anjou István herceg városi várát, amelyet mintegy fél évszázad múlva hatalmas királyi palotává kezdtek el kiépíteni.

12 Érdekes megfigyelni, hogy mind a Kammerhof, mind az István-vár területe a fennsík peremén, annak egy-egy kiszögelésében, vagyis a városerőd szélén helyezkedik el, tehát fontos szempont volt felépítésük idején az egybeépültség mellet az elkülönültség, a függetlenség is A Kammer-hofnak külön kapuja nyílott a falakon kívülre. Mindkét szálláshely a dunai oldalon állt, és a falakon kívüli fontos városrészek fölött emelkedett. A Kammerhof a Szentpétermártír városrész és a felhévizi rév felé nézett, míg az István-vár Kispestre, azaz Alhévízre és annak révjére tekintett. Tehát mindkettő fontos útvonalakat (egyrészt a Duna, másrészt a rév forgalma) ellenőrzött, illetve vonzott magához. A városerőd szempontjából nézve mindkét szálláshely az erődítés egyegy sarkán épült fel, így javítva ezen kényes pontokon a város védelmi képességeit. A városban a telkeket vizsgálva az is megállapítható, hogy eredetileg ezeket is szabályos rendben osztották ki.

13 A várfalak mentén elhelyezkedő telkek hátsó része kifutott egészen a városfalig. Az írásos forrásokban találhatunk erre számos példát,

14 a régészeti kutatások pedig nemegyszer alápincézett épületeket tártak fel közvetlenül a városfalhoz építve.

15 így a városfal tornyait is a legtöbb esetben a magántulajdonú ingatlanokon át lehetett megközelíteni.

16 A falak mentén beépített telkek sorát csak néhol szakította meg egy-egy köz, amelyen át a városfal közvetlenül is elérhető volt. A kapuk elhelyezése is tervszerűségre utal. Két kapu nyílott egymással szemben a hegy elkeskenyedő részén közvetlenül a németek piacterére, a Szt. György térre. Keletre, a Duna felé a Szt. János kapu (török nevén: Szu kapuszu - Vízi ka295