Budapest Régiségei 31. (1997)

H. Kérdő Katalin: Kutatások az aquincumi 2-3. századi legiostábor retenturájának északi részén 1983-84-ben 269-272

H. KÉRDŐ KATALIN KUTATÁSOK AZ AQUINCUMI 2-3. SZÁZADI LEGIOSTÁBOR RETENTURÁJÁNAK ÉSZAKI RÉSZÉN 1983-84-BEN 1983-84-ben az óbudai piac rekonstrukciójához kapcsolódóan leletmentő ásatásokat végeztünk a Szél u.-Derü u.-Kórház u. által határolt területen.

1 Itt a 19. században újkori temető volt, melynek sírjai szétszabdalták a metszeteket. Az építők által kimarkolt alapozási árkokban rábontásokra nem volt lehetőségünk. Megfigyeléseket csak a metszetfalakon, ill. az árkok alján végezhettünk, ahol az építők engedélyezték a mélyítést. Két kisebb felületet (az „A" és a „B" szelvényt) tárhattunk fel teljes mértékben. A vizsgált felület mégis elég nagy volt ahhoz (mintegy 40x50 m), hogy a metszetek alapján megkíséreljük az előkerült épületek rekonstrukcióját. Ez a terület a legiostábor retenturájának északi fele, az utolsó scamnum területe, a via decumanatól északra lévő második és harmadik KNy-i irányú út által határolt terület. (1. kép) A lelőhely szűkebb környezetéből az alábbi objektumok ismertek a korábbi szakirodalomból: északra épületrészletek, melyek kaszárnyaként értelmezhetők, északkeletre magazines útrészletek, dél-délnyugat felé utak és a déli táborkapu.

2 Egy korai, ÉD-i irányú fossa részlete a via decumanatól délre került elő.

3 Az 1983—84-es kutatás a legtöbb új részletet a 2-3. századi legiostábor kaszárnyarendszerének feltárásában hozta. Megtaláltuk a via decumanatól északra lévő második KNy-i irányú utat, két oldalán kaszárnyák maradványaival (többnyire alapfalakban ill. falkiszedések formájában). 1984-ben előkerült a harmadik KNy-i irányú út (2. kép) A via decumanatól északra lévő második utat 7,4 m szélességben vágtuk át. Több periódusát tudtuk megfigyelni. Az elsőben nagyköves alapozással készült, tetején fehér habarccsal volt leöntve, a rajta lévő épülettörmelékes planírozás 40-60 cm volt. A második periódusú útszint felett még 4-5 kisebb megújítást rögzítettünk. Az út szélein lévő újkori bolygatások miatt csak a „B" szelvényben tudtuk az 1. periódus téglacsatornájának kis részletét feltárni. A kaszárnyák tájolása hozzávetőlegesen KNy-i irányú, nyugati végében a centurio lakrészével. Ebből egy helyiségsor került napvilágra, terrazzó padlóval. A már említett két fő periódus között - hasonlóan az úthoz -jelentkezett a 40-60 cmes planírozási réteg. A falak alapozása kőből készült, 74 cm széles volt. A belső osztófalak a centurio lakrészében ennél keskenyebbek (alapozás 52 cm, felmenő rész 40 cm) voltak. A falak felmenő részét vályogtéglából rakták, vakolatán a fehér festés nyomait helyenként megtaláltuk. A két periódus alapfala technikában is különbözött, Az elsőben homokos, gyengébb, a másodikban sóderes, erősebb habarcs volt a kötőanyag. A második periódus falait több ponton szorosan az első periódusú fal mellé építették, helyenként a korábbit vissza is bontották. Ezt a jelenséget a praetentura kaszárnyáinak feltárásakor is megfigyelték.

4 Mindkét periódus terrazzó padlóinak részletei is napvilágra kerültek. (3. kép) A leghátsó scamnumot keletről határoló út és a via sagularis vonalának ismeretében

5 megkíséreltük a kaszárnyák rekonstrukcióját. Elsősorban az ÉD-i irányú árkokban szerzett tapasztalatainkat használtuk fel, mivel ezeket több, egymástól távol eső ponton tudtuk ellenőrizni. A második, (markomann háborúk utáni) periódus rekonstrukciója a teljesebb, mivel ehhez több adat áll rendelkezésünkre. Három kaszárnyaépület körvonalait tudtuk kiszerkeszteni. Hosszuk 72 m, szélességük a centurio lakrészénél 12,3 m, a legénységi részen 9,45 m. Két, egymásnak háttal fordított kaszárnya közt 2,4 m széles sikátort találtunk, a kaszárnyapárok közti út mintegy 6 m volt. A tornác szélessége 2,1 m. Nem tudjuk biztosan a kaszárnyafej KNy-i irányú méretét, így a legénységi részen 13 vagy 14 helyiség-párral kell számolnunk, így a retenturában rövidebbek a kaszárnya épületek, mint a praetenturában.

6 A helyiségek méretei: hálóhelyiség: 4,20x3,15 m, előtér: 3,40x3,15 m. Az első periódus rekonstrukciójánál adódik egy fontos probléma. Megfigyeléseink alapján úgy tűnik, hogy a markomann háborúk utáni újjáépítéskor nem egyszerűen a korábbi periódus falai mellé, ill. részben ráalapozva - mint már említettük - építkeztek, hanem az épületek tájolása is eltér, tengelye ÉK-DNy irányba eltolódik. Ennek pontos mértéke nem állapítható meg. Ennek oka egyrészt az aránylag kevés adat, másrészt az, hogy a falakat sok helyen csak falkiszedés formájában tudtuk rögzíteni. E periódus kaszárnyáinak rekonstrukciójánál sem a scamnumot Ny-ról határoló (via sagularis), sem a K-ről határoló út vonalát nem vehettük figyelembe, mivel szélüket pontosan nem ismerjük. így a kaszárnyák hosszméretét sem tudtuk meghatározni. A kiszerkeszthető méretek a következők voltak: az út szélessége mintegy 7 m, a sikátor szélessége 3 m, a tornác szélessége 1,4 m. A legénységi részen a helyiségek ÉD-i méretei 4,6 ül. 3,3 m. A kaszárnyafej ÉD-i mérete 11,7 m, a legénységi részé 9,7 m. Összehasonlítva a két periódus kaszárnyáinak méretét megállapíthatjuk, hogy a második periódusban az épületeket a kaszárnyák fejrészénél, mintegy egy méterrel kiszélesítették. Ugyanakkor, mivel az utak fő vonala nem változott, a kaszárnyapárok közti út ül. a sikátorok szélessége ugyanannyival csökkent. A fent említett tájolásbeli eltérések pontosítására csak a tábor egészének feldolgozása során kerülhet sor. A korai, fa-föld konstrukciós táborhoz tartozhatott az a fossa, melyet több ponton is átvágtunk. Betöltése sárgafoltos, szürke agyag volt, mely feltehetően a vallum anyagából származott. A hozzátartozó védművek kutatására nem volt lehetőségünk. Ugyancsak ehhez a periódushoz köthetők azok a gödrök, foltok, cölöplyukak, amelyeket az első kőperiódus épüle269