Budapest Régiségei 31. (1997)

Németh Margit: Az aquincumi táborkutatás eredményei és feladatai 255-267

NÉMETH MARGIT AZ AQUINCUMI TÁBORKUTATÁS EREDMÉNYEI ÉS FELADATAI Az aquincumi táborkutatás jelen szakaszában újból olyan ponthoz érkezett, ahol nemcsak érdemes, hanem szükséges is az eddigi ismereteket összefoglalni, annak érdekében, hogy a további kutatás a megfelelő irányban folytatódhasson. Alsó Pannónia helytartói székhelyének és hosszú ideig a tartomány egyetlen legio táborhelyének a kutatása a magyar limeskutatásnak a kezdetektől fogva súlyponti feladata volt. Az előrehaladást azonban rendkívüli módon korlátozta és lassította, hogy az emlékek - a magyarországi limes nagy részével ellentétben - sűrűn beépített városrészben, nehezen hozzáférhetően helyezkedtek el, s ezért csak véletlenszerűen kerültek elő. A római emlékek fölé először a középkori, majd az újkori Óbuda építkezett. Ezért a régészeti kutatásnak hosszú ideig csak ritkán volt alkalma nagy felületeken dolgozni, s akkor sem mindig éppen ott, ahol az igazán eredményes lehetett volna. Csak fokozta a nehézségeket az a körülmény, hogy a középkortól kezdődően kőbányának használták a római épületeket, s az újkorban a lakóházak pincéinek építésekor is sok régészeti emlék tűnt el. Ezek a városi régészet ismert nehézségei. Mivel a török hódoltság során a középkori Óbuda gyakorlatilag nagyrészt elpusztult, s csak egy-egy főbb útvonalát használták folyamatosan, a fennmaradt városszerkezet sem jelentett egyértelmű és kézenfekvő kiindulópontot, mint sok más város esetében.

1 (1-2. kép) A nagy alkalmat a régészet számára a 60-as évek végétől a 80-as évek közepéig az Óbuda belterületén szinte megszakítás nélkül tartó építkezések adták. A régi házak lebontása, az utak szélesítése, sőt egy új híd létesítése során hatalmas területen folytak a leletmentések és a tervásatások. Kezdetben a kutatást a korábbi eredmények bizonyos fokig megkötötték és szinte kényszerpályán tartották. A legiotábor helyét ugyanis, fennállásának egész ideje alatt a jelenleg ismert 2-3. századi castra-tól keletebbre feltételezték, s ezért a tervszerű kutatás is ezen a területen belül folyt. A döntő változást a porta praetoria és a porta principalis dextra lokalizálása jelentette. Két váratlan, 1973. évi leletmentés eredményeképpen pedig, az egész korábbi kutatást új alapra helyezve lehetett továbbfolytatni.

2 (3. kép a-d) A principa előkerülése nyomán nemcsak a 2-3. századi legiotábor praetentura-ját lehetett körvonalazni, hanem az is világossá vált, hogy a decumana front jóval nyugatabbra keresendő, mint eddig feltételezték. Egy hatalmas, patkóalakú tornyoktól közrefogott kapuépítmény előkerülése pedig világossá tette, hogy a 4. század folyamán Óbuda egész beépítettsége, a legiotábor elhelyezkedése és szerkezete teljes átalakuláson ment keresztül.

3 Ezek ismeretében olyan kutatási programot lehetett felállítani, amely erre a pontosabban megismert, jobban megfogható 2-3. századi legiotáborra, s annak 4. században megépült utódjára összpontosíthatott. (4. kép a-d) A leletmentések helyét ugyan elsősorban az építkezések szabták meg, de azok olyan kiterjedt területen - a 2-3. századi castra és a körülötte fekvő canabae területén - folytak, amely végre széleskörű megfigyelésekre adott lehetőséget. Ez 1973 óta körülbelül 300 kisebb-nagyobb ásatást jelentett, a kisebb megfigyeléseket hozzászámítva azonban ez a szám a kétszeresére is nőhet. A hajszolt tempó miatt nem mindig teljes körű kutatást a feltárások nagy száma ellensúlyozta. Az így létrejött topográfiai kép első látásra szinte teljesnek vélhető, hiszen a kutatások Óbuda mindegyik részét érintették és a történeti események is többé-kevésbé pontosan körvonalazhatók. így a 2-3. századi legiotábor helye, utcahálózata, fontosabb épületei, valamint a 4. századi erőd körvonala, védművei s kisebb mértékben belső épületei váltak ismertté. (5-6. kép) Az új megfigyelések a canabae szerkezetére vonatkozólag is értékes következtetésekre adtak alkalmat, sőt, az aquincumi katonaváros temetőinek is több száz sírját tárták fel.

4 A nagyszámú eredmény ellenére azonban sok az olyan megoldatlan topográfiai kérdés, amelyek megválaszolása a történeti képet is lényegesen módosíthatja. Ezek részben több évtizede megoldásra várnak, másokat az új eredmények alapján vetettek fel. Viszonylag kevés kiegészítést tudunk tenni a korábbi kutatás által felvázolt topográfiai képhez a legiotábor korai periódusait illetően. Az új eredmények alapján ugyan összeállt egy viszonylag megbízható kép a 2-3. századi legiotáborról, s a korai rétegek vizsgálata is megtörtént - noha a kívánatosnál kisebb mértékben volt ez lehetséges - mégsem elégséges a jelenlegi tudásunk a megelőző castrumok elhelyezkedéséről, számáról, belső szerkezetéről. Nincs rá okunk, s nem is állna módunkban, hogy állást foglaljunk a korábbi kutatás által közzétett úgynevezett Kerék utcai decumana fronttal kapcsolatos eredményekről, de az újabb leletek aligha illenek bele az eddig publikált alaprajzokba. Egy megjegyzés azonban már most lehetséges: olyan nagy tájolásbeli eltérést, mint amilyen a publikációkban található, nem figyeltünk meg utóbbi ásatások során.

5 (7. kép) Nemcsak a Vörösvári úton a 2. századi periódus előtt feltárt kőépítmény részlete és az attól nyugatra, a 2-3. századi tábor leghátsó scamnuméban lévő kaszárnyák alatt feltárt ÉD-i irányú fossa nem tartozik össze a Kerék utcai emlékekkel,

6 (7. kép 1-3.) hanem a Vörösvári út déli oldalán, a későbbi via principalis alatt megfigyelt korai épületnyomok - valószínűleg kaszárnya (7. kép 4.) - kapcsolata sem ismert ezekkel, sem azzal a cölöpkonstrukcióval, amelyet a területtől kissé ÉNy-ra figyelt meg Nagy Tibor.

7 További ásatás szükséges a Dunapart közelében az elmúlt években feltárt EDi irányú fossa (7. kép 5.) és a korábban megtalált KNy-i irányú védműrendszer kapcsolatának tisztázására.

8 Megemlíthetjük még a Harrer Pál utcában feltárt EDi irányú korai fossát és egyéb, egyelőre tábor255