Budapest Régiségei 31. (1997)

Kőszegi Frigyes: Kora- és későbronzkori telepmaradványok a Budapest, XI. ker.-i Sztregova úton 229-245

KŐSZEGI FRIGYES KORA- ÉS KÉSŐBRONZKORI TELEPMARADVÁNYOK A BUDAPEST, XI. KER.-ISZTREGOVA ÚTON 1964 őszén, a XI. ker. Sztregova utcában Nagy Tibor leletmentő ásatást kezdett, amelyhez rövidesen, munkatársként csakhamar magam is csatlakoztam, s két-három nap után már egyedül végeztem a feltárásokat. A munkákat a Patyolat V. Nándorfehérvár u. és Sztregova u. sarkán lévő üres területen létesítendő új telephelye indokolta. A szeptember végére és októberre kiterjedő ásatás a Duna szomszédságában enyhén kiemelkedő dombhát vizsgálatára irányult, miután valószínűnek tűnt, hogy a lágymányosi dombsor folytatásában, az ártérből kiemelkedő területen őskori település vagy annak része húzódik, s ennek maradványait a tervezett földmunkák minden bizonnyal veszélyeztetik. A település jellegének, korának, kiterjedésének meghatározására É-D-i, ül. K-Ny-i irányú kutatóárkokat húztunk, de az időjárás mostoha körülményei alapvetően akadályozták törekvéseink megvalósítását. Mindenesetre két korszak településének nyomaira bukkantunk, ill. ezek maradványait rejtették az általunk kibontott árkok. Az I. árokban és a hozzá csatlakozó rábontásokban nagyjából kerek alaprajzú, különböző átmérőjű, mintegy 80 cm-rel a felszín alá mélyedő szemétgödröket rögzítettünk. A gödrök kitöltésében kődarabokat, állatcsontokat és edénytöredékeket leltünk, amelyek megegyeztek a második ásónyomban szórványosan előbukkanó leletekkel. A cserepek egyértelműen a kora bronzkor valamelyik kultúrájának jelenlétére utalnak. Az l/A árokrészben kibontott gödör aljának középtáján megfigyelt cölöplyuk (benne korhadt famaradványokkal) e gödrök egyikének-másikának lakógödörként való hasznosítását engedi feltételezni. (1, 3 kép). Eltekintve az alábbiakban közreadandó leletektől, a kora bronzkori település jelenségeivel, részleteivel nem kívánunk bővebben foglalkozni. Jelen tanulmányban nagyobb súlyt szeretnénk helyezni a későbronzkori telepmaradványra, s az ebből származó leletekre. Ezek szinte kizárólag az elsőtől délre húzott II. árokban, s ennek rábontásaiban kerültek napvilágra, a harminc m hosszúságú árok északi negyedében. A szinte felületté szélesített árokrész humuszréteg alatti szintjétől folyamatosan jöttek elő a későbronzkori urnamezős korszak váli kultúra révén ismert csoportjának leletei, mindenekelőtt jellegzetes kerámiája. Ezek valamilyen teknőszerű, beásás töltelék földjéből származtak, amely beásás a kibővített árok legalább hat méteres szakaszára kiterjedt, s tovább haladhatott az objektum északi fala alá. Legmélyebb szintje elérte a 220 centimétert. Az árokrész mélyítése során figyelhettük meg a fokozatosan mélyülő lakóteknő részletét, melynek kitöltéséből növekvő számú emlékanyag került elő, többek között egy nagyobb méretű ép fazékkal. Az árok északi végében, a lakóteknő fenekéhez közel tűzhely maradványait is megfigyelhettük, átégett, hamus rétegben. Bár szabályos rétegződésnek nyomát sem leltük, helyenként valamilyen járószint maradványait észleltük. Sikerült egy nagyjából kerek alaprajzú cölöplyukat is rögzítenünk, amely talán a lakóteknő szerkezeti felépítményére utal. Érdemes megemlíteni, hogy a hamuval borított tűzhely jellegű objektum fölötti szinten ún. agyagból égetett tüzikutya darabjait találtuk meg. A fentiekben körvonalazott jelenségek alapján feltételezhetjük, hogy a későbronzkori település egy nagyobb, legalább 50-60 négyzetméternyi kiterjedésű lakóhelyét, földbe mélyített lakóteknőjét leltük meg tűzhellyel és a körülötte felejtett konyhai alkalmatosságokkal (2,4. kép). A település kiterjedésének meghatározásához nyújt segítséget egy másik, a telek Duna felöli oldalán húzott kutató árok, melynek néhány ásónyomra lévő fenekén a másutt jelentkező sárga altalaj helyett iszapos kitöltés mutatkozott. Az iszapréteg a régi Dunameder árterületére utalhat, tehát a település ennek közvetlen szomszédságában, ül. az ebből kimagasodó dombháton helyezkedett el. /. árok, 2. ásónyom 1. Enyhén kihajtó szájperemű, öblös fazék töredéke. Falának külső oldala durván kidolgozott, belső fele simított. Vörösesbarna színű. Lt. sz. 64.47.1, (I. ti.) 2. Durva kidolgozású, erősen átégett edény hasi töredéke, körbefutó bordával. Szürke színű. Lt. sz. 64.47.2, (I. t. 3.) Vékonyfalú, kisebb edény öblös hastöredéke, enyhén profilált. Világosbarna színű. Lt. sz. 64.47.3, (l.t.2.) 4. Durva falu edények fenéktöredékei. Szürkésbarna színűek. Lt. sz. 64.47.4, (I. t. 7-8.) /. árok, l. gödör 5. Szabálytalanul legömbölyített ütőkő. Átm.: 8 cm. Lt. sz. 64.47.10, (2.1.1.) 6. Szabálytalan formájú, töredékes őrlőkövek. Lt.sz. 64.47.11, (2. t. 4-5.) 7. Öblös, fazékszerű edény aljtöredéke fenékrésszel. Durva felületű, vékonyabb falu, szürkésbarna színű. Lt. sz. 64.47.13, (I. t. 9.) /. gödör keleti része: 8. Szabálytalanul gömbölyített, töredékes ütőkő. Átm.: 6.5 cm. Lt. sz, 64.47.14,(2. t. 1.) 9. Öblös fazék aljtöredéke fenékrésszel. Kívül világosbarna, belül szürkésbarna színű. Lt. sz. 64.47.15, (I. t. 5.) 10. Kisebb méretű, vékonyfalu edény aljtöredéke fenékrésszel. Szürkésbarna színű. Lt. 64.47.16, (I. t. 10.) 11. Durva kidolgozású edény töredéke párhuzamosan körbefutó, árkolt díszítéssel. Kívül szürkésbarna, belül sárgás színű. Lt. sz. 64.47.19, (1. t.4.) 12. Kis bögre öblös hastöredéke. Szürkésbarna színű. Lt. sz. 64.47.20, (1. t. 6.) l/A árokrész, 3/A gödörrész, 25-50 cm-es mélység: 13. Vékonyfalú, profilált korsó hastöredéke. Külső fala simított, szürkésbarna színű. Lt. sz. 64.47.24, (3. t. 2.) 14. Durva kidolgozású edénytöredék, világosbarna színű. Lt. sz. 64.47.30, 229